Hogy nem unják még?

Hogy nem unják még a birkák ugyanazt a rétet,

amelyet mindennap legelnek muszájból,

ez ellen, hogyhogy egy sem béget?

 

Reggeltől estig ugyanaz a fű, undorító, szálkás,

egyre többször forgatja fel a gyomraikat,

hiszen kemény, ízetlen és sárgás.

 

Nem csoda, hisz a füvet mérgekkel szórták tele,

csakis a juhok védelmében tették mindezt,

s nem véletlenül fáj mindőjük feje.

 

Egyre több hull el közülük, jerkék és bárányok,

ám e szerencsétlen állatok nem fogják fel,

hogy odalesznek a birka ábrándok.

 

Hogy nem unják még a levágásukat, a végüket,

a kényszerű akolba zárásukat minden este,

miért nem érzik veszélyben a létüket?

A lekaszált rét

A lekaszált rét egykoron virágzó mező volt,

és minden tagja békességben tudott élni,

hisz e hely a valódi nyugalomról szólt.

 

A vidéket ellepték a tarka, s csodás virágok,

pazar látványuk kedveltté tette a területet,

a létükkel csodássá tették a világot.

 

Szívesen repültek arra a madarak, a méhek,

és a kisebb állatok is visszatértek sokszor,

s tudták, ott igazi közösségben élnek.

 

Azonban nem tartott sokáig az idilli állapot,

sötét viharok mérgező szennye hullott alá,

s nem kímélt sem növényt, sem állatot.

 

A lekaszált rét manapság csupán egy emlék,

emléke az egykori, szép, s vidám létnek,

amely természetesnek tűnt nemrég.

Hangyák végveszélyben

Hangyák végveszélyben, valahányan csak vannak,

bármerre is járjanak a járataikon keresztül,

mindenfelé gyilkos mérgeket kapnak.

 

Hiába léteznek rengetegen, s hiába nagy az erejük,

nem képesek összefogni a megmaradásukért,

és emiatt egyre fogy a hatalmas seregük.

 

Miközben uszítás által egymást gyilkolják és ölik,

nem veszik észre a rejtőzködő ellenségeket,

akik az eddigi jó életüket kerékbe törik.

 

Hangyák végveszélyben, szűkösre szabott idővel,

s miután új és újabb mérgeket szórnak rájuk,

nem lesz sok gondjuk a közelgő jövővel.

Elrabolt álmok

Elrabolt álmok, elrabolt életek, s elrabolt jövő,

megváltoztatott és hamis történelmi tettek,

a sötétség homálya állandó cselszövő.

 

Elhazudott napok, s eltervezett, kivetített tudat,

megtervezett évtizedek és gyilkos mérgek,

az igazság oly gyakorta hiába is kutat.

 

Lecsukott szemek, látni nem akaró elmék hada,

fel sem akarják fogni mindazt, mi történik,

ám hamarosan mindnek eláll a szava.

 

Elrabolt álmok szállnak el a végtelen semmibe,

s foszlanak a gyűlölet gyilkos mocsarába,

a halálig nem kell menni messzire.

landscape, marsh, nature-760470.jpg

Az élet utat tör

Az élet utat tör a legapróbb résben,

s a teljesen kihalt vidéken is előtör,

virágokkal borítja a rétet, füvekkel,

s minden élettelent gyorsan felőröl.

 

Kihajt a rideg sziklák repedéseiben,

és élettel tölti meg a halott részeket,

szépsége varázslatos, lelket gyógyít,

s felülír mindenféle hamis tényeket.

 

Túléli a chemtrail gyilkos permetét,

és az emberi gonosz hazug mérgeit,

nem hagyja kiirtani önnön mivoltát,

s lepergeti a létről a hitvány férgeit.

 

Az élet utat tör, útját állni nem lehet,

a kövületekből is életet formál majd,

biz bármennyire is a halálára törnek,

ő a vég küszöbén is ismételten kihajt.

rock, stone, grass

Ébredj emberiség!

Ébredj emberiség, addig amíg teheted,

a gonosz erők elbánnak hamar teveled!

Ellenállás nélkül folytatják a tervüket,

s régen eladták az ördögnek a lelküket.

 

Kapzsiságuk, kegyetlenségük határtalan,

ellenük a csendben motyogás hatástalan.

Kegyelemre senki ne számítson általuk,

hisz nekik a népek, leölésre való állatok.

 

Számukra mindegy milyen nemű, s korú,

ilyen ütemben mindenkire leszáll a ború.

Nem kímélnek sem időset, sem gyereket,

tetszésük szerint forgatják az időkereket.

 

Mérgekkel, hazug szavakkal gyilkolnak,

rengeteg olyan tudás van, amit titkolnak.

A félelmet fenntartják, s tovább növelik,

aki vitatkozni mer, azt biza megkövezik.

 

Jogot formálnak a bolygó összes javára,

egyre hallgatnak csak, önmaguk szavára.

Az értelmet véglegesen ki akarják irtani

és a megszólalást is meg kívánják tiltani.

 

Ébredj emberiség, mielőtt lemegy a Nap,

több lehetőséget, s esélyt senki nem kap!

Amikor az alkonyt a végzet sötétje váltja,

az emberi fajt többé szem soha nem látja.

mountains, birds, silhouette