Saját alkotásaim
Mikor a szeretet cirógatja a megfáradt lelket,
s a nehézségek kis időre visszavonulnak,
az ember egy kevéske békére lelhet.
Mikor a szeretet cirógatja a túlterhelt elmét,
igyekszik azt pihentetni, megnyugtatni,
s elterelni a gondokról a figyelmét.
Akinek minden tettét a szíve vezérli,
az mások gondjait, bajait is megérti.
Átérzi a fájdalmukat, a panaszaikat,
és a lelke mélyén hallja a sóhajaikat.
Akinek minden tettét a jóság uralja,
azt nem töri meg a sötétség uralma.
Küzd a gonosz ellen, ha kell, halálig,
míg a szíve mélyén az igaz parázslik.
Anya. Ő az, aki védi a gyermekét egész életében,
aki bármit megtesz érte és aki néha észrevétlen.
Aki megvonja a saját szájától is a falatot, ha kell,
és aki őszinte örömöt, a gyermeke örömében lel.
Aki szívvel szeret, s az utolsó pillanatig támogat,
és aki mindig próbálja megszépíteni az álmokat.
Aki betegen is segít és sokszor erőn felül teljesít,
s aki a legproblémásabb helyzetekben is lelkesít.
Aki felnőttként sem hagy magunkra bennünket,
aki megsimogat és a végsőkig ápolja a lelkünket.
Nem hisszük el, amikor kihuny a ragyogó fénye,
és fájón jövünk rá, mit is jelentett a drága lénye.
Sokan szorulnak segítségre, biztatásra, támaszra,
vigaszra a nehéz időkben és igazi szeretetre,
no meg ölelésre, tiszteletteljes válaszra.
Sokan vágynak szerelemre, egy boldogabb életre,
jobb egészségre, békességre és nyugalomra,
őszinte megértésre, sok hasonló lélekre.
Azonban sajnos mindez legtöbbször álom marad,
hiszen egyre kevesebben tudják ezt megélni,
ez a világ nem éppen a jó irányba halad.
Sokan szorulnak segítségre és sokan gondozásra,
gyámolításra, védelemre, kedves szavakra,
s törölnék el a rosszat gombnyomásra.
Segíteni másoknak jó dolog, szívet melengető érzés,
támaszt nyújtani az elesetteknek, gyengéknek,
emberhez méltó és ez nem lehet kérdés.
Segíteni másoknak jó dolog, felemeli a fáradt lelket,
s miközben sikerül másokat kihúzni a gödörből,
a mi saját énünk is, egy kis örömre lelhet.
Csakis szívvel lehet jó szándékúan segíteni,
támogatni az elesetteket, a gyengéket,
s eközben e tettekhez erőt meríteni.
Védelmezni az állatokat és a növényvilágot,
a természet szépségeit, a csodás tájakat,
megcsodálva a sok szép virágot.
Csakis szívvel lehet szeretni, ölelni másokat,
megcirógatni a kicsiket, s játszani velük,
és beteljesíteni a legszebb álmokat.
Félre kellene tenni az ellentéteket, s a haragot,
hisz az csakis a rossznak kedvez folyvást,
és az ember úgy nem alkothat csapatot.
Csapatot, mely egymást segíti a bajnak idején,
támasz lehet a gonosz, vészterhes időkben,
és erőt meríthet a csapattársak sikerén.
Segítséget nyújthat, védelmet biztosít, ha kell,
megtanítja, mennyit is ér az őszinte szeretet,
s a védelme alatt bárki biztonságot lel.
Félre kellene tenni a hazug, s mérgező tanokat,
ím eljött az ideje kezet nyújtani egymásnak,
és megélni végre a jobb, szebb napokat.
Az összefogás ereje bizony hatalmas erőt adhat,
aki gyenge, elesett, vagy akár bizonytalan,
mások támogatásával új esélyt kaphat.
Az élővilágban számtalan példa akad minderre,
a méhek, a hangyák, a hiénakutyák csapata,
egymást segítve viszi az életét sikerre.
Közösen többre képesek és jobbak az esélyeik,
nagyobb biztonságban vannak az utódaik,
s együtt növelik a túlélésük esélyeit.
Az összefogás ereje sokat segíthet bajok idején,
és győzelemhez segítheti az embereket is,
amennyiben okulnak az állatok sikerén.
Egymást segítve könnyebb megbirkózni a napokkal,
jobban átvészelhetőek a pillanatok és a gondok,
s szembe lehet menni kicsikkel, nagyokkal.
Együtt túl lehet élni olyat is, mi egyedül nem menne,
leküzdhetőbbek a vészterhes idők nehézségei is,
s még a csekély remény esélye is jobb lenne.
Mindenki bátrabb, ha akad segítsége és van támasza,
s kevésbé megterhelő mindaz, ami gondot jelent,
amennyiben mindenre akadhat jó válasza.
Egymást segítve, jó szándékkal, szívvel, s szeretettel,
megváltoztatható az is, ami lehetetlennek tűnik,
s meg lehet küzdeni a legzordabb elemekkel.
