Saját alkotásaim
Csakis szívvel lehet jó szándékúan segíteni,
támogatni az elesetteket, a gyengéket,
s eközben e tettekhez erőt meríteni.
Védelmezni az állatokat és a növényvilágot,
a természet szépségeit, a csodás tájakat,
megcsodálva a sok szép virágot.
Csakis szívvel lehet szeretni, ölelni másokat,
megcirógatni a kicsiket, s játszani velük,
és beteljesíteni a legszebb álmokat.
Félre kellene tenni az ellentéteket, s a haragot,
hisz az csakis a rossznak kedvez folyvást,
és az ember úgy nem alkothat csapatot.
Csapatot, mely egymást segíti a bajnak idején,
támasz lehet a gonosz, vészterhes időkben,
és erőt meríthet a csapattársak sikerén.
Segítséget nyújthat, védelmet biztosít, ha kell,
megtanítja, mennyit is ér az őszinte szeretet,
s a védelme alatt bárki biztonságot lel.
Félre kellene tenni a hazug, s mérgező tanokat,
ím eljött az ideje kezet nyújtani egymásnak,
és megélni végre a jobb, szebb napokat.
Az összefogás ereje bizony hatalmas erőt adhat,
aki gyenge, elesett, vagy akár bizonytalan,
mások támogatásával új esélyt kaphat.
Az élővilágban számtalan példa akad minderre,
a méhek, a hangyák, a hiénakutyák csapata,
egymást segítve viszi az életét sikerre.
Közösen többre képesek és jobbak az esélyeik,
nagyobb biztonságban vannak az utódaik,
s együtt növelik a túlélésük esélyeit.
Az összefogás ereje sokat segíthet bajok idején,
és győzelemhez segítheti az embereket is,
amennyiben okulnak az állatok sikerén.
Egymást segítve könnyebb megbirkózni a napokkal,
jobban átvészelhetőek a pillanatok és a gondok,
s szembe lehet menni kicsikkel, nagyokkal.
Együtt túl lehet élni olyat is, mi egyedül nem menne,
leküzdhetőbbek a vészterhes idők nehézségei is,
s még a csekély remény esélye is jobb lenne.
Mindenki bátrabb, ha akad segítsége és van támasza,
s kevésbé megterhelő mindaz, ami gondot jelent,
amennyiben mindenre akadhat jó válasza.
Egymást segítve, jó szándékkal, szívvel, s szeretettel,
megváltoztatható az is, ami lehetetlennek tűnik,
s meg lehet küzdeni a legzordabb elemekkel.
