Címke: sors

A sors végzete

Mindent és mindenkit ural a sors,

elkábít, elámít, s igencsak gyors.

Elbutít ha kell, s nyomorba dönt,

bármikor szennyel jól nyakon önt.



Önhitt vigyorral arcán tapos beléd,

mindenféle hazugságot hajít feléd.

Birkaként a végzeted felé terelget,

ha kell ellened fordítja a szerelmed.



Megkeseríti majd minden napodat,

a füledbe dúdolja kedvenc dalodat.

Elhiszed, hogy reád talált a remény,

pedig mi rád vár, az aztán kemény.



Gúnyos kacajjal az arcodba vihog,

tőle a dicséret nem más, csak szitok.

Kéjes gyönyörrel tipor bele a sárba,

hiába sóhajtozol megmentőre várva.



Magadnak kell szembeszállni vele,

a szíved bátor kitartással legyen tele.

Ha jól küzdesz, legyőzheted végleg,

akkor nem másé, övé lesz a végzet.

knight, fighter, fight

Félelem

Reggel felkelt a Félelem,

amely egy valódi lételem.

Körülnézett, majd ásított,

szórakoztató napot áhított.



Útnak indult és szétnézett,

minden ablakon benézett.

Mindenfelé önmagát látta,

ezt persze kicsit sem bánta.



Számtalan változatban élt,

nyugodtan feküdt és kélt.

Számba vette saját tetteit,

s mérlegelte remek terveit.



Frászt hozni bárkire, ki él,

aki hiszi, hogy sohasem fél.

Majd megtanítja mi az élet,

hisz halandó az összes lélek.



Félhetnek bátran mindenütt,

hiszen Ő maradt a mindenük.

Félsz a mától, az adósságtól,

az összes ismert hatóságtól.



A betegségtől, a fájdalomtól,

el nem maradó szánalomtól.

A számlák jöttétől, s a bértől,

a fájó sebekből kifolyó vértől.



A szerelemtől, kínzó bánattól,

megfosztva a végső támasztól.

A csalódástól és a becsapástól,

gyötrelmek okozta behatástól.



Mindentől, legyen az bármi,

neki nem kell a kaput kitárni.

Jelen van bármikor, s bárhol,

most itt van, máskor máshol.



Végre nyugodni készül a Nap,

a Félelem új reményeket kap.

Boldogan tér pihenőre az éjjel,

holnap megújulva néz széjjel.

fantasy, spirit, nightmare

Maszkabál

Jó ideje, hogy áll már a bál,

s mindenki egy ritmusra jár.

A Globál Bend adja a zenét,

nem véletlenül kapta nevét.

 

Mindig is a háttérből játszik,

arcuk fényben sosem látszik.

Kötelező tananyag kottájuk,

senki nem szólhat hozzájuk.

 

Aki az ütemükre nem járja,

az nagy eséllyel megbánja.

Mindegy mily sértő e zene,

a hallás nem a tánc feltétele.

 

A táncosokat maszk takarja,

bár legtöbbjüket ez zavarja.

Hazug álarc biz valamennyi,

szeretnének már hazamenni.

 

Ám nincsen vége a zenének,

tovább kínlódnak szegények.

A maszkjuk nem segít nekik,

legyenek ők bármily zsenik.

 

A zenészek a világot akarják,

s érte táncosaikat kifacsarják.

Azok sajnos már alig állnak,

mégis az új kottákra várnak.

 

Amíg álarcukat le nem vetik,

addig a háttér akaratát teszik.

A bálnak akkor jön el a vége,

mikor a földre csapják végre.

masks, venetian masks, disguise

Szépség 2

Mi az a szépség? Mit is jelent?

Érzések nélküli világot teremt.

Csupán a külcsíni látszat számít,

hosszú éveken át mégis elámít.



Eleinte nem fontos mi van belül,

csaló érzékek írnak mindent felül.

Közben telnek a napok és az évek,

melyek nem lesznek mindig szépek.



Végéhez közeledik a ködös varázs,

mely nem volt igaz, csakis csalás.

Kopik minden, s ráncosodik az arc,

az élet sohasem volt más, csak harc.



Az út kanyargós, ámde sajna véges,

az igazság kemény, s mi több rémes.

A szépség mulandó. Emlékké válik,

A sors az emberrel kegyetlenül bánik.

girl, woman, beauty

Leplezés

Válságok idején kell a lepel,

a figyelem homályba tolása,

az eredmény mindenkit lever,

ekkor jön a népesség fogyása.

 

E célt világháborúk szolgálták,

kitört az első, majd a második,

mindezt sikeresen abszolválták,

jelenleg zajlik már a harmadik.

 

E cél kiagyalói „láthatatlanok”,

s kezükben az irányítás kulcsa,

más utak immár járhatatlanok,

újfent eldől az emberiség sorsa.

 

A válságokat pont azok okozzák,

kiknek telhetetlensége hatalmas,

a rettegést igen ügyesen fokozzák,

szemükben az ember szánalmas.

 

Felsőbb hatalomként uralkodnak,

másokkal végeztetik el a munkát,

óriási vagyonukkal fukarkodnak,

s mindig elveszik a maguk jussát.

 

Birtokolják a médiát, a bankokat,

eltörölnek nemzeteket és népeket,

elnémítják a más típusú hangokat,

elferdítik az igaz, valós tényeket.

 

Beburkol és fojtogat majd e lepel,

eszement kísértetek járják az utat,

ez a folyamat biz a vágóhídra terel,

a sors talán ez egyszer mutat kiutat.

ghost, halloween, horror

Az igazi élet

Mi is az élet igazi oldala?

Adók fizetésére megy el

a fizetésünk jó harmada.

Ami marad az vajmi kevés.

Pedig kell ruha, sőt élelem,

a szórakozás is egy lételem.



Fizetni muszáj a számlákat,

rendezni az adósságok sorát,

ellenállni a csillogás bájának,

s leporolni a nehéz út porát.



Keményen dolgozni naponta,

hogy gazdagodjanak mások,

s új reményt találni havonta,

mint beprogramozott bábok.



Fáradtságtól kábán küzdeni,

lerombolt elmével harcolni,

sokszor izzadtságban fürdeni,

magunkat illúziókba hajszolni.



Kevés a jó, mi minket érhet,

akadályok nehezítik utunkat,

a sorstól valamennyiünk félhet,

végül kitörlik majd a múltunkat.

unnamed

Belefáradva

Gyerekként csodás a világ,

gondtalanul telnek a napok,

játékosak a harcok és viták,

s gyorsan elmúlnak a bajok.

 

A szülők óvnak és védenek,

nem lehet ok félni semmitől,

soha nem is lesznek tétlenek,

erőt meríthetnek a semmiből.

 

Felnőttként sajna ennek vége,

azok az idők álommá válnak,

s nincs már többé lelki béke,

a gondok biz a húsba vágnak.

 

Naponta új kihívás, új teher,

s számtalan fárasztó pillanat,

a sok probléma sajnos lever,

letör egy szempillantás alatt.

 

Oly kevés az öröm, a szeretet,

fogyóban a szerelem, barátság,

nehéz begyógyítani a sebeket,

kikészíthet bárkit a bezártság.

 

Folyamatos nyomás a lelken,

betegség, hazugság, járvány,

néha a vér is majd kiserken,

a háttér aljas, hazug bálvány.

 

Belefárad ebbe a test nagyon,

a türelem elfogy, a végét járja,

túl kellene lépni ezen a bajon,

mielőtt a végzet magába zárna.

letih

Sötét játszma

A sakktáblán játszma folyik,

a további élet a felrakott tét,

a gonosz ereje el nem fogyik,

veszélybe került maga a lét.

 

A sötét figurái stabilan állnak,

lépéseiket régen megtervezték,

a világos bábok kissé kivárnak,

védelmüket jól megszervezték.

 

Nem is játék ez, hanem háború,

a győztes mindent ural, s elvisz,

a végeredmény fény, vagy ború,

a nézők tömege mindent elhisz.

 

A lépésekre rettegve figyelnek,

reszketve összeszorul a torkuk,

mindeközben maszkot viselnek,

a győztestől függ majd a sorsuk.

thumb 1920 748633

A félelem börtönében

Érzések irányítják az emberi utat,

mely sokszor göcsörtös és nehéz,

az elme az ismeretlen után kutat,

a szerencse olykor-olykor benéz.

 

Az újdonság ereje áthat és éltet,

lekötheti, lenyűgözi a figyelmet,

a tudástól azonban van aki félhet,

főképp, ha nem bírja a fegyelmet.

 

A tudás hatalom az ostobák fölött,

szolgává tesz és béklyóba zárhat,

sokszor sötét gonosz áll e mögött,

bárki, bármikor áldozatává válhat.

 

Elérkezhet a félelem, rettegés kora,

az értelem szűköl, lapulva kushad,

kimászni ebből tán nem lehet soha,

míg az ész és a bátorság szunnyad.

 

Önnön börtönébe kerül az ember,

sőt, maga ellen megfigyelést kér,

biztonságot a rácson belül sem lel,

ébren és álmában is mindentől fél.

az els szamu koezellenseg

Bezárva

Kongó utcák, üres terek,

gyötrő félelem és bánat,

egymástól rettegő felek,

a pánik éjszaka is támad.

 

Elhidegült barátok, család,

hóhérnak tűnő szomszédok,

a világ igen hitvány, galád,

mást kihasználó moslékok.

 

Rácsok nélkül is bezárt élet,

már ha annak lehet nevezni,

vírus fenyegeti most a létet,

bárkit könnyű megvezetni.

 

Eközben kint madárdal szól,

virágillatot fúj a szél szerte,

régóta volt a Föld ilyen jól,

e csatát a természet nyerte.

phpThumb generated thumbnail