Saját alkotásaim
Mindenkinek vannak korlátai, kisebbek, nagyobbak,
és vannak elképzelései, eszméi, meg vágyálmai,
ám a végén dől el, az élet kin üt nagyobbat.
Mindenkinek vannak korlátai, amelyek gúzsba kötik,
amelyek tönkre tudják tenni a napjait, az éveit,
és amelyek elől a lelke soha el nem szökik.
Korlátozott idő, gondokkal lefoglalt percek,
az embereknek soha sincs nyugodalma,
s a háttérben így haladnak a tervek.
Nem jut elegendő idő pihenésre, egymásra,
a kimerültség mindennapos, rendszeres,
s ezáltal nincs lehetőség sok másra.
Nincs energia a gondolkodásra, jó tettekre,
sem elegendő erő megsegíteni másokat,
s a világ sokasága a hitét vesztette.
Korlátozott idő, melyben a lehetőség kevés,
amelyben egyre kevesebb a pénz bármire,
s örömnek marad az ivás, meg az evés.
Korlátok között telnek a napok,
s be vannak határolva a percek,
az élet egy látszólagos árnykép,
s a feszültség mindenhol serceg.
Korlátok a felszínen, s lent alul,
a szívben, a lélekben, az agyban,
az érdektelenség nagyon is tarol,
eltipor bárkit melegben, fagyban.
Nincs értelem, s nincs szánalom,
a becsület a szakadékban hever,
a gyávaság s a hazugság az urak,
s az aljasságok sora igazán lever.
Korlátok között igen nehéz élni,
ám nem lehetetlen kitörni onnan,
ideje ébredni és csatasorba állni,
a segítség jönni fog valahonnan.
