Az élet rémálmok sora

Az élet rémálmok sora, melyek nem érnek véget,

s nem hagynak nyugodni senkit, amíg csak él,

és kitartanak, míg el nem jön a végzet.

 

Rengeteg a csalódás, mely gyötri a szívet, elmét,

és számtalan a teher, amelyet viselni muszáj,

ha az ember meg akarja valósítani a tervét.

 

A sors sokszor könyörtelen, nem igen kegyelmez,

elveheti azt a kevés jót is, ami örömöt okoz,

s eközben megkínoz és fegyelmez.

 

Az élet rémálmok sora, sokszor nyugalom nélkül,

küzdeni ez ellen kitartással, s reménnyel lehet,

a szeretet az, ami elhozza a békét végül.

Mindenki fél valamitől

Mindenki fél valamitől, még ha le is tagadja,

a csalódástól, a viszonzatlan szerelemtől,

és a kudarctól, ami magával ragadja.

 

A becstelenségtől, a hitványságtól és a bútól,

a kirekesztettségtől, a kizsákmányolástól,

s attól, hogy letér egyszer az igaz útról.

 

A fájdalomtól, amely folyton gyötri a lelkét,

a betegségektől és a hazugságok sorától,

tudva, így elősegíti a sötétség tervét.

 

A veszteségektől, amik kivéreztetik a jelent,

a soha meg nem bocsátható tévedésektől,

melyek többsége utolsó esélyt jelent.

 

A számkivetettségtől, az aljas korlátozástól,

a kötelező mérgektől, a fenyegetettségtől,

és a durva, erőszakos kíváncsiságtól.

 

Mindenki fél valamitől, mi fogságban tartja,

és egész életútját behálózhatja a rettegés,

amíg a fejét örök álomra nem hajtja.

Útnak indult a vándor

Útnak indult a vándor megkeresni a fényt,

jó ideje járta a városokat és a vidéket,

azonban alig talált értelmes lényt.

 

Mindenfelé gonosz sötétség uralta a teret,

igazán megdöbbent az útján látottakon,

s nem akarta elhinni, hogy ez lehet.

 

A falvaknak lakóival beszédbe elegyedett,

és szinte érezte, a sötét kezdi elnyomni,

egyre inkább a fény után epedezett.

 

Nem tudta felfogni a homálynak az erejét,

s egyszerűn megdöbbent a sok ostobán,

végül felkutatott néhány remetét.

 

Azok elmesélték neki, merre bujkál a fény,

elmondták, mostanában milyen gyenge,

s nagyon sebezhető, ez bizony tény.

 

Útnak indult a vándor, de sajnos csalódott,

eredménytelenül, s szomorúan baktatott,

végül egy másik világba hajózott.

Soha nem fog visszatérni

Soha nem fog visszatérni az eddigi életünk,

elszállnak az álmaink, s a vágyaink,

eztán csak rabokként élhetünk.

 

Hitegetnek, hazudoznak, s mossák az agyat,

elvárják a totális, szolgai behódolást,

s közben az idő gyorsan halad.

 

Megmérgezik a szívet, s elveszik a levegőt,

félelembe és rettegésbe hajszolnak,

felperzselnek minden legelőt.

 

A sötétség fátyla véglegesen reánk települ,

a gonosz hatalma nem kegyelmez,

s előle senki nem menekül.

 

Egymás ellen fordítják az embereket rútul,

a családokat, nagyokat, s kicsiket,

mindenkire ármány zúdul.

 

Soha nem fog visszatérni a nyugalom kora,

akik ezt hiszik, nagyot csalódnak,

s a fájdalmuk nem áll tova.

 

Az egyetlen remény, ha a sarkunkra állunk,

és teszünk is valamit a létünkért,

nem csak a csodára várunk.

trees, silhouettes, mysterious

Mikor szeretünk valakit

Mikor szeretünk valakit, rózsaszínben

látjuk a világot, a lába elé helyeznénk

a létező összes, gyönyörűséges virágot.

Minden percben csak reá gondolunk,

más lehetőségeket meg sem fontolunk.



Nem foglalkozunk vele, mi is vesz körül,

az ember szíve csak az imádottnak örül.

Bármit megtennénk érte, amit csak lehet,

hiszen az a legfontosabb, hogy Ő szeret.



Kábulatban élünk. A változást nem vesszük

észre, s nem is akarjuk semmiképpen látni,

holott az eszünkkel biz tudjuk, hogy vége,

lelkünk összetörték és ez nagyon tud fájni.



Csalódás lesz úrrá rajtunk, mélabúsak leszünk,

s legtöbbször meg sem gondoljuk, mit teszünk.

Fájdalmunkban gyakran bántjuk azokat, akik

jót akarnak nekünk, s kik törik magukat azért,

hogy mi végre igazából boldogabbak legyünk.



Széthullottnak, kivégzettnek érezzük magunkat,

nem sűrűn hallatjuk társaságokban a szavunkat.

Nehéz elhinni, de újból megérinthet a remény,

túléljük ezt is, legyen az élet bármily kemény.

girl, sitting, jetty

A szeretet lángja

A szeretet lángja oly halovány és sápadt,

gyéren pislákol a sötétben, nagyon fáradt.

Az ereje elhagyta, a gonosz, gyilkos ködben,

s megérezte az ármány erejét mindeközben.

 

Elkedvetlenedett a sok rossztól, amit látott,

s hiába parázslott benne a jó meleg, fázott.

Megdöbbent, hogy ennyire el tudták feledni,

s vele együtt az álmokat, vágyakat is temetni.

 

A szeretet lángja csalódott, reményét vesztette,

hisz a világ ezúttal önmagát koporsóba fektette.

Karácsony . Legyenek a lelkek bezárva bárhol,

a szívük ereje táplálja és ő újfent erősen lángol.

fire, flame, candle

Ébresztő Remény!

Ébresztő Remény! Eleget aludtál!

Sajnos nekünk túl sokat hazudtál.

A sötét erők jócskán megvezettek,

tudván, veled bármit megtehetnek.

 

Szertefoszlattak az ármányaik által,

elaltattak pénzzel, ékszerrel, bájjal.

Eladtad a lelkedet, s eladtad magad,

miközben arannyal tömted a hasad.

 

Persze a dőzsöléstől álmatag lettél,

s az emberekért semmit sem tettél.

Nem érdekeltek, hisz ők szegények,

uraltak a negatív tettek, szeszélyek.

 

Holott arra születtél, hogy jót tegyél,

ne ellenség, hanem támasz, jó legyél.

Mióta szemet hunyva őket elhagytad,

a hazug és áruló jelzőket megkaptad.

 

Ébresztő Remény! Térj észre végre!

A világot hozd ki a sötétből a fényre!

Légy a lelkek támasza újfent, ismét,

többen várnak reád, mint azt hinnéd!

hope, nature, forest

Mire rájössz

Mire rájössz, hogy milyen világban is élsz,
rengeteg csalódás fog érni és sokaktól félsz.
Érzelmek, fájdalmak sokasága árad benned
és ez ellen igencsak nehéz bármit is tenned.

Lehet, hogy túlteng benned a kábító szeretet,
ha mindenki rád figyel, azt biztosan szereted.
Ám ne pazarold ezt az érzést fűre, s fára soha,
hisz akkor a valós érzelem hamar elillan tova.

Nem mindenki érdemli, hogy kedves légy vele,
mire rájössz erre, szíved keserűséggel lesz tele.
Felborul a lelkivilágod, s nő benned a fájdalom.
érzed tévedtél, ámde nincs számodra szánalom.

Felragyogott a Remény

Felragyogott a Remény egy napon,

elkezdett hinni valami jóban vakon.

Dobogott a szíve és repesett a lelke,

igazi önmagát azonban mégsem lelte.



Álmodott nagyot és vidáman ébredt,

a sok szépségtől, s bűbájtól elképedt.

Úgy érezte végre neki kedvez az élet,

sajnos az álma csalódással ért véget.



Becsapottan, s megbántottan morgott,

a teste dühében izzadságban csorgott.

Tudta lejárt az idő, a vágyaknak vége,

marad a kín, amíg meg nem hal végre.

trees, forest, nature

A csalódás tengerén

A csalódás tengerén vihar tombol,

mindent mi útjába áll le is rombol.

Pusztító haragja nem kímél senkit,

nyomában az élet sem talál semmit.



Halott hamvak hevernek szerteszét,

senki nem élte túl a bosszú tengerét.

Gyilkos dühe felemésztette a világot,

elpusztítva valamennyi szép virágot.



Nyoma veszett minden érzelemnek,

látszata sem maradt az értelemnek.

Sötétségbe borult az ég, s villámlott,

a haragos habokon a Nap csillámlott.



Mégis maradt valami a felszín alatt,

a mélyben új remény csirája fakadt.

Miután elpárolgott a gonoszság vize,

újra dobogni kezdett a remény szíve.

thunderstorm, sea, clouds