Saját alkotásaim
Amikor becstelenek uralják a világot, az sötétbe borul,
országok és népek senyvednek galádságuk miatt,
az igazság, s a remény, a vég szélére szorul.
Amikor becstelenek uralják a világot, a gonosz tombol,
őrjöngve éli ki szennyes vágyait, pusztítja a létet,
s nem nyugszik, míg mindent le nem rombol.
A szavak mögé bújnak a hazugok és a becstelenek,
mindazok, akiknek csalárd szándékai vannak,
s akik jónak látszanak, ám jellemtelenek.
A szavak mögé bújnak a hamisak, meg az álszentek,
kik igen mohók, s pénzért bármire kaphatóak,
számukra az élet és a világ csak lábjegyzet.
A Kapzsiság és a Zsugoriság összeillő páros,
egymással karöltve latolgatják az esélyeiket,
mind a kettőjük hitvány, becstelenségben sáros,
soha nem adják fel a pénzhatalmi reményeiket.
Egyikük egyre többet akar, nem számít hogyan,
akár tisztességtelen, s erkölcstelenen legyen útja,
kizsákmányol bárkit és bármit, a pénz után rohan,
nem érdekli más véleménye, jelene, vagy múltja.
A másik mindent magának akar, másnak nullát,
fösvény a javából, szűkmarkú, kuporgató, senki,
ha tehetné kirabolná az összes tehetetlen hullát,
naphosszat csupán a saját hazug dicsőségét zengi.
Még egymást is megölnék, ha szakítanának rá időt,
üres, lelketlen lelkük boldogan szárnyalna tovább,
hatalmuk alá kerítenék az általuk remélt sötét jövőt,
a világot uralva utaznának a galaxisok útján odább.
