terv Archívum - Kiss Gyula versei

Jó forró lett a leves

Jó forró lett a leves, amit olyan sokáig főztek,

egy bevált, régi recept alapján készítették,

s megkínáltak belőle férfiakat, nőket.

Azok először örültek, s kanalazták is gyorsan,

ám az összeégette a nyelvüket, torkukat,

a friss, hideg vízért kapkodtak sorban.

Az égető fájdalomtól megszólalni sem tudtak,

rémülten menekültek kifelé az étkezdéből,

de menekülés közben sokan orra buktak.

Jó forró lett a leves, amúgy ilyennek szánták,

az illata csalogató volt és az ereje pusztító,

akik elfogadták a meghívást, megbánták.

Minden háziállat sorra kerül

Minden háziállat sorra kerül, egymás után, sorban,

különféle ürügyekkel igyekeznek végezni velük,

erre még nem volt példa, semelyik korban.

Előbb a szarvasmarhák, majd a sertések, s a ludak,

a kacsák, a birkák, a kecskék, a tyúkok, mind,

és utoljára maradnak a galambok, a nyulak.

Minden háziállat sorra kerül, ami hasznos nekünk,

amelyek az életünk szerves részei voltak eddig,

hisz a cél, műhúst és rovarokat etetni velünk.

Amíg a háborús hisztéria zajlik

Amíg a háborús hisztéria zajlik, másra nem figyel senki,

e helyzetet kihasználva előkészítették az új járványt,

és a halálba menő úton, csak előre lehet menni.

Jönnek újfent a lezárások és kötelezővé teszik a mérget,

az arcokra erőltetik az arctalanná tevő maszkokat,

amelyekkel a világtól elzárják a szolganépet.

Amíg a háborús hisztéria zajlik, megtervezik a végzetet,

s míg az emberek mindezt elhiszik, fejüket lehajtva,

soha nem fogják hallani az igazságot, a lényeget.

Túl sok a megterhelés

Túl sok a megterhelés az embereken és ez nőni fog,

a hatalmat birtoklók eljátsszák a színdarabjukat,

amíg csak az utolsó ember is el nem fogy.

Addig kábulatban tartják őket, s elveszik a lelküket,

a félelem és a rettegés segíti a gonosz folyamatot,

ami addig tart, míg véghez viszik a tervüket.

Megfelelő szólamokkal, új és újabb ürügyet találva,

sikeresen kihasználva az oly régóta tartó butítást,

ügyesen terelnek felnőttet, s gyereket a halálba.

Túl sok a megterhelés és egyre távolodik a remény,

a született emberi jogok véglegesen eltörlődnek,

s a jövő, ami reánk vár, kegyetlenül kemény.

A megtervezett színdarab

A megtervezett színdarab zajlik a nézők szeme előtt,

rettegéssel töltve el a lelkek sokaságát egész nap,

s végül mellékes lesz, hogy ki lépett fel előbb.

A darab sikeréhez nélkülözhetetlen a rajongók hada,

kikben a látvány elültetheti az iszonyatos félelmet,

és akiknek a csodálattól elakad majd a szava.

Kik átélhetik a valóságban az előadás minden percét,

s mindeközben megfeledkeznek önnön magukról,

áhítattal hallgatva az előadók összes versét.

Arról azonban fogalmuk sincs, hány évesek e versek,

mikor is íródhattak és milyen ötlettől vezérelve,

s velük az alkotói pontosan mit is nyernek.

A megtervezett színdarab a világ csodálatára vágyik,

s uralni szeretné a közönség gondolatait, érzéseit,

míg el nem lesznek bájolva az utolsó szálig.

Az eltiport jó

Az eltiport jó és a mocsokba fojtott becsület,

szenvednek a hazugság sötét posványában,

s már nem segíthet rajtuk egy feszület.

Mellettük hever az aljasul eltaposott igazság,

amely nélkül nem ragyoghat ismét a Nap,

s míg így van, nem lehet soha vigasság.

Az elferdített tények, s az elcsúfított szépség,

a torzzá nyomorított világ igazi mivolta,

és a sötétség által beszürkített kékség.

Az elpusztított remény, s a meggyilkolt jövő,

a rettegő emberek éjszakába kiáltott sóhaja,

és a mindent kiirtani akaró gonosz erő.

Az eltiport jó, a lebutított, kiölt emberi elme,

ha a szív, a szeretet, s az összefogás segít,

nem sikerülhet a hitvány aljadék terve.

Igazságot a világnak!

Igazságot a világnak, gyúljon fel végre újfent a fény,

tisztuljon ki a látás és nyíljon meg az értelem,

s pusztuljon el az összes gonosz lény!

Legyen vége az arcnélküliségnek, maszkokat a tűzbe,

elég volt a fenyegetésből és az aljas zsarolásból,

valamennyi bűnös legyen a pokolba küldve!

Nem kell a folyamatos hazudozás, pláne a sötét terv,

és ideje, hogy újjáéledjen az elfeledett tisztelet,

egymás elfogadásával az ember sokat nyer!

A tiszta, őszinte, s szívből jövő szeretet térjen vissza,

az ármány vonuljon a sötétbe, honnan származik,

a becsület és a tisztesség az igaz élet titka!

Tartsanak össze a családok, védjék és óvják egymást,

emlékezzen mindenki a régi, s csodás időkre,

mikor közösen átéltek már egy, s mást!

Igazságot a világnak, valós, teljes, titkosítatlan igazat,

a szabadság joga legyen ismét el nem idegeníthető,

s jöjjön el, a kristálytiszta levegőjű pirkadat!

A kiirtás kapujában

A kiirtás kapujában állnak már a nagy tömegek,

rettegve, félelemmel átitatva és behódolva,

közöttük nők, férfiak, fiatalok, s öregek.

Homályos tudattal, gyáván és bénultan néznek,

legtöbbjük már gondolkodásra is képtelen,

s valamennyien a láthatatlantól félnek.

Félnek, mert elhiszik az aljas hazugságok sorát,

s agymosott zombiként engedelmeskednek,

nem mérlegelve mindennek a valós okát.

E viselkedésükkel a hóhérok kezére játszanak,

holott, ha elkezdenék használni az eszüket,

az élni akarásuknak adnának szárnyakat.

Egymással összefogva lerombolhatnák a tervet,

és visszakaphatnák az egykori jogaikat is,

ám tétlenül a lelkeik békére nem lelnek.

A kiirtás kapujában elhalnak az egykori fények,

és a felírat fennen hirdeti a belépők számára,

ti ostobák vagytok, s nem emberi lények.

Áram nélkül

Áram nélkül sötétbe borul a világon minden,

felüti a fejét a pánik, a félelem, a rettegés,

s nem csillog fény a sok lopott kincsen.

Leáll a fűtés és nem nyithatnak ki az üzletek,

a benzinkutak bezárnak, s nem lesz ivóvíz,

senki nem ünnepel semmilyen ünnepet.

A hűtőkben megromlik az a sok tartalék étel,

s nem lehet lehúzni a wc. tartályokat sem,

nagy a gond és efelől nem lehet kétely.

Az egészségügy véglegesen tönkre lesz téve,

bár ez nem okoz semmiféle nehézségeket,

a betegek eddig is semmibe voltak véve.

Az internet leáll, a kapcsolatok megszűnnek,

minden igaz hírforrás el lesz hallgattatva,

s az igazságért küzdők végleg eltűnnek.

Az állatok és a növények víz nélkül halottak,

a gazdáik nem tudnak rajtuk sem segíteni,

hiszen maguk is a vég szélére jutottak.

Valamennyi vállalkozás örökre tönkre megy,

az emberek nagy része eltűnik e világból,

s aki megmarad, arra vár a gonosz kegy.

Áram nélkül megtörik a lelkeket véglegesen,

rabokká, szolgákká, s robotokká alakítják,

mindezt leírja a sötét terv részletesen.

Fekete leves

Fekete leves fortyog az üstnek a mélyén,

a tűznek kormos füstje messzire száll,

s jól látszik eme világnak a végén.

Sötét alakok kavargatják e mérgező levet,

amely leeszi a bevonatot a fakanálról,

s hogy halálos méreg, az biz lehet.

Van benne minden, mi hatékony és gyors,

s mely ellen élő szervezet nem tehet,

s melytől nem menthet meg a sors.

Rotyog a lé és felszálló gőze orrot facsar,

messzire bűzlik a förtelmes aromája,

az íze torkot maró, s kissé fanyar,

Ezt az étket szánják főételnek hamarosan,

s a receptjüket kiötlötték már jó előre,

eltervezték a kiosztását alaposan.

Fekete levest eszik hamar minden ember,

és miután mindenkibe beletukmálják,

egy sem maradhat, aki nem kell.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31