Saját alkotásaim
Minden háziállat sorra kerül, egymás után, sorban,
különféle ürügyekkel igyekeznek végezni velük,
erre még nem volt példa, semelyik korban.
Előbb a szarvasmarhák, majd a sertések, s a ludak,
a kacsák, a birkák, a kecskék, a tyúkok, mind,
és utoljára maradnak a galambok, a nyulak.
Minden háziállat sorra kerül, ami hasznos nekünk,
amelyek az életünk szerves részei voltak eddig,
hisz a cél, műhúst és rovarokat etetni velünk.
Amíg a háborús hisztéria zajlik, másra nem figyel senki,
e helyzetet kihasználva előkészítették az új járványt,
és a halálba menő úton, csak előre lehet menni.
Jönnek újfent a lezárások és kötelezővé teszik a mérget,
az arcokra erőltetik az arctalanná tevő maszkokat,
amelyekkel a világtól elzárják a szolganépet.
Amíg a háborús hisztéria zajlik, megtervezik a végzetet,
s míg az emberek mindezt elhiszik, fejüket lehajtva,
soha nem fogják hallani az igazságot, a lényeget.
Túl sok a megterhelés az embereken és ez nőni fog,
a hatalmat birtoklók eljátsszák a színdarabjukat,
amíg csak az utolsó ember is el nem fogy.
Addig kábulatban tartják őket, s elveszik a lelküket,
a félelem és a rettegés segíti a gonosz folyamatot,
ami addig tart, míg véghez viszik a tervüket.
Megfelelő szólamokkal, új és újabb ürügyet találva,
sikeresen kihasználva az oly régóta tartó butítást,
ügyesen terelnek felnőttet, s gyereket a halálba.
Túl sok a megterhelés és egyre távolodik a remény,
a született emberi jogok véglegesen eltörlődnek,
s a jövő, ami reánk vár, kegyetlenül kemény.
A megtervezett színdarab zajlik a nézők szeme előtt,
rettegéssel töltve el a lelkek sokaságát egész nap,
s végül mellékes lesz, hogy ki lépett fel előbb.
A darab sikeréhez nélkülözhetetlen a rajongók hada,
kikben a látvány elültetheti az iszonyatos félelmet,
és akiknek a csodálattól elakad majd a szava.
Kik átélhetik a valóságban az előadás minden percét,
s mindeközben megfeledkeznek önnön magukról,
áhítattal hallgatva az előadók összes versét.
Arról azonban fogalmuk sincs, hány évesek e versek,
mikor is íródhattak és milyen ötlettől vezérelve,
s velük az alkotói pontosan mit is nyernek.
A megtervezett színdarab a világ csodálatára vágyik,
s uralni szeretné a közönség gondolatait, érzéseit,
míg el nem lesznek bájolva az utolsó szálig.
Az eltiport jó és a mocsokba fojtott becsület,
szenvednek a hazugság sötét posványában,
s már nem segíthet rajtuk egy feszület.
Mellettük hever az aljasul eltaposott igazság,
amely nélkül nem ragyoghat ismét a Nap,
s míg így van, nem lehet soha vigasság.
Az elferdített tények, s az elcsúfított szépség,
a torzzá nyomorított világ igazi mivolta,
és a sötétség által beszürkített kékség.
Az elpusztított remény, s a meggyilkolt jövő,
a rettegő emberek éjszakába kiáltott sóhaja,
és a mindent kiirtani akaró gonosz erő.
Az eltiport jó, a lebutított, kiölt emberi elme,
ha a szív, a szeretet, s az összefogás segít,
nem sikerülhet a hitvány aljadék terve.
Igazságot a világnak, gyúljon fel végre újfent a fény,
tisztuljon ki a látás és nyíljon meg az értelem,
s pusztuljon el az összes gonosz lény!
Legyen vége az arcnélküliségnek, maszkokat a tűzbe,
elég volt a fenyegetésből és az aljas zsarolásból,
valamennyi bűnös legyen a pokolba küldve!
Nem kell a folyamatos hazudozás, pláne a sötét terv,
és ideje, hogy újjáéledjen az elfeledett tisztelet,
egymás elfogadásával az ember sokat nyer!
A tiszta, őszinte, s szívből jövő szeretet térjen vissza,
az ármány vonuljon a sötétbe, honnan származik,
a becsület és a tisztesség az igaz élet titka!
Tartsanak össze a családok, védjék és óvják egymást,
emlékezzen mindenki a régi, s csodás időkre,
mikor közösen átéltek már egy, s mást!
Igazságot a világnak, valós, teljes, titkosítatlan igazat,
a szabadság joga legyen ismét el nem idegeníthető,
s jöjjön el, a kristálytiszta levegőjű pirkadat!
A kiirtás kapujában állnak már a nagy tömegek,
rettegve, félelemmel átitatva és behódolva,
közöttük nők, férfiak, fiatalok, s öregek.
Homályos tudattal, gyáván és bénultan néznek,
legtöbbjük már gondolkodásra is képtelen,
s valamennyien a láthatatlantól félnek.
Félnek, mert elhiszik az aljas hazugságok sorát,
s agymosott zombiként engedelmeskednek,
nem mérlegelve mindennek a valós okát.
E viselkedésükkel a hóhérok kezére játszanak,
holott, ha elkezdenék használni az eszüket,
az élni akarásuknak adnának szárnyakat.
Egymással összefogva lerombolhatnák a tervet,
és visszakaphatnák az egykori jogaikat is,
ám tétlenül a lelkeik békére nem lelnek.
A kiirtás kapujában elhalnak az egykori fények,
és a felírat fennen hirdeti a belépők számára,
ti ostobák vagytok, s nem emberi lények.
Áram nélkül sötétbe borul a világon minden,
felüti a fejét a pánik, a félelem, a rettegés,
s nem csillog fény a sok lopott kincsen.
Leáll a fűtés és nem nyithatnak ki az üzletek,
a benzinkutak bezárnak, s nem lesz ivóvíz,
senki nem ünnepel semmilyen ünnepet.
A hűtőkben megromlik az a sok tartalék étel,
s nem lehet lehúzni a wc. tartályokat sem,
nagy a gond és efelől nem lehet kétely.
Az egészségügy véglegesen tönkre lesz téve,
bár ez nem okoz semmiféle nehézségeket,
a betegek eddig is semmibe voltak véve.
Az internet leáll, a kapcsolatok megszűnnek,
minden igaz hírforrás el lesz hallgattatva,
s az igazságért küzdők végleg eltűnnek.
Az állatok és a növények víz nélkül halottak,
a gazdáik nem tudnak rajtuk sem segíteni,
hiszen maguk is a vég szélére jutottak.
Valamennyi vállalkozás örökre tönkre megy,
az emberek nagy része eltűnik e világból,
s aki megmarad, arra vár a gonosz kegy.
Áram nélkül megtörik a lelkeket véglegesen,
rabokká, szolgákká, s robotokká alakítják,
mindezt leírja a sötét terv részletesen.
Fekete leves fortyog az üstnek a mélyén,
a tűznek kormos füstje messzire száll,
s jól látszik eme világnak a végén.
Sötét alakok kavargatják e mérgező levet,
amely leeszi a bevonatot a fakanálról,
s hogy halálos méreg, az biz lehet.
Van benne minden, mi hatékony és gyors,
s mely ellen élő szervezet nem tehet,
s melytől nem menthet meg a sors.
Rotyog a lé és felszálló gőze orrot facsar,
messzire bűzlik a förtelmes aromája,
az íze torkot maró, s kissé fanyar,
Ezt az étket szánják főételnek hamarosan,
s a receptjüket kiötlötték már jó előre,
eltervezték a kiosztását alaposan.
Fekete levest eszik hamar minden ember,
és miután mindenkibe beletukmálják,
egy sem maradhat, aki nem kell.
A komédiások szövetsége összehangolta a terveit,
s megbeszélték, hogy adják majd le a darabot,
szórakoztatva a világnak az összes népeit.
Az előre megírt szövegekhez megvolt rég a téma,
csupán meg kellett egyezniük a háttérzenében,
s abban, ki mikor zenél, így készült a séma.
Fellépéseik egy napon kezdődtek a leírtak szerint,
a naptól fogva éjjel, nappal működött a színház,
előadták a darabjukat ismét, újra, s megint.
Úgy tűnt, az előadások bizony egyformák nagyon,
és bárki, bármely országban nézte is meg ismét,
el kezdett hinni a bemutatott játékban vakon.
Telt-múlt az idő, a nézőknek furcsa érzése támadt,
s kezdtek rájönni, hogy valami nem stimmel itt,
az előadásokba lassan mindőjük belefáradt.
A komédiások szövetsége végül is elbukott csúful,
és a hamis színjátékukat megunta a népek zöme,
s a vesztük miatt ma már senki sem búsul.
