Az öregség szépsége

Az öregség szépsége páratlan és igazi élmény,

csupa derű, mosolygás és valódi remény,

és ehhez nem kell senkitől kérvény.

 

Egy öreg akkor lesz rosszul, amikor csak akar,

akkor ájul el, mikor a szervezete úgy dönt,

s úgy hasal el, hogy senkit nem zavar.

 

Bármikor panaszkodhat, jajgathat, könyörög,

s kiabálhat ész nélkül, nem fogják hallani,

végül úgyis elhagyják majd az örömök.

 

Járhatja a kórházakat vidáman és önfeledten,

s nevetve állíthatja, minden rendben van,

a kitartása, a türelme, az törhetetlen.

 

Az öregség szépsége egy mese, csak egy álom,

meghazudtolása a valóságnak, az igaznak,

és senki nem vágyik rá, hogy így járjon.

image 1777790890496 compressed

Senki nem marad olyan

Senki nem marad olyan, mint volt egykor rég,

nem marad fiatal, fürge, sem pedig erős,

és egyre jobban érzi, közeleg a vég.

 

Az egykori fénye megkopik, az elméje is fárad,

a megbecsülése kérdésessé válik sokszor,

s mielőtt megszólal, nyel egy párat.

 

Ha elmegy bulizni, napokig nem lesz önmaga,

a munkahelyen félig alszik, megroggyant,

és ezen már nem segíthet a földanya.

 

Fáj mindene, sokszor mozdulni sem igen tud,

egyre többször emlékezik vissza a múltra,

és rájön, neki már egyre kevesebb jut.

 

Kevesebb mindenből, mindenből, ami fontos,

kevesebb a figyelemből és a szeretetből,

eddig hiába is volt szorgos, gondos.

 

Senki nem marad olyan, mint remélte valaha,

a dédelgetett álmai és a vágyai elhagyják,

s egyre többször kerülgeti a nyavalya.

image 1772129961874 compressed

Elkopik a test

Elkopik a test, miközben a lélek fiatal marad,

hajdani önmagának torz mása csupán,

s igen gyorsan a vég felé halad.

 

Fokozatosan veszít az erejéből és fáradékony,

mindenféle elváltozás mutatkozik rajta,

lassabb, kimerültebb, aluszékony.

 

Immáron nem tud gyorsan futni, sem ugrálni,

nem kitartó és minden hamar megviseli,

szeretne inkább otthon bujkálni.

 

Ezt azonban nem teheti, nem is hagyják neki,

s bár a benne lakozó lélek kitartásra kéri,

bármit is tesz, fájdalommal teszi.

 

Elkopik a test, ahogy az idő sebesen száguld,

legvégül már jártányi ereje sem marad,

s kiszáll belőle a lélek, akivel társult.

istockphoto 638366606 170667a

Mi az öröm

Mi az öröm az öregedésben és az elkopásban,

az egyre több fájdalomban, a kínokban,

s a közelgő utolsó felvonásban?

 

Mi a jó abban, ha ráncossá válik a feszes bőr,

ha a szem nem lát el az utca túloldaláig,

s ha mindenhol kinő a sötét szőr?

 

Mennyire tetszik, mikor eltorzul a csinos test,

az izmok elveszítik a régi feszességüket,

s az egykori aktivitás mára rest?

 

Hogyan hat, mikor a vonzerőnek végleg vége,

és a szépség, mi egykor fennen ragyogott,

elbujdokol a nem létező bús fenébe?

 

Mennyire szörnyű az, amikor eltávozik az ész,

egyre jobban leszáll a sötétség homálya,

s állandóan remeg mind a két kéz?

 

Minő lélekölő, mikor az emberen kiüt a ragya,

nem kívánatos domborzatok tűnnek elő,

s egyre gyorsabban hullik ki a haja?

 

Mi az öröm egykori önmagunk elvesztésében,

az emlékeink megkopásában véglegesen,

s a megmaradó semmi teljességében?

woman 71735 480
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.