félrevezetés Archívum - Kiss Gyula versei

A régi szép múltat

A régi szép múltat sokan sírják majd vissza,

miután rádöbbennek az igazi valóságra,

s mindőjük a keserű könnyét issza.

Miután rájönnek, csúnyán be lettek csapva,

félrevezette őket a felkorbácsolt indulat,

s valamennyiük szentnek hitt atyja.

Mikor az életszínvonaluk gyorsan csökken,

és már a számlák kifizetése is gond lesz,

a haragjuk hamar szárba szökken.

Akkor pedig izzik, pusztít, rombol, tombol,

a lelkükből előtör a bosszú jogos vágya,

és lesújt az árulókra, igen sokszor.

A régi szép múltat az emlékezet visszasírja,

és ha a szenvedés lángja nem alszik ki,

többeknek meg fog ásódni a sírja.

Könnyű megvezetni azt, akinek csukva a szeme,

aki elfogad mindenféle hazugságot és mindig,

s akinek az értelem hiányától nem fáj a feje.

Aki elvakult, akit megrémít az igazságnak réme,

aki azt sem hiszi el, amit önnön szemével lát,

s aki akkor is boldog, ha mindennek vége.

Könnyű megvezetni azt, aki gyűlöletből tombol,

akinek az igazi értékek soha nem számítottak,

s akinek az az öröm, ha pusztít és rombol.

Nem a pénz tesz emberré, hanem az igazi jellem,

a becsületesség, a tisztesség, a viselkedés,

és nem a nagyszájúság, a kellem.

A tettek bizonyítanak és nem a hazugságok árja,

nem az állandó ígérgetés, figyelemelterelés,

amelynek a kárát mindenki látja.

Nem a hitegetés és nem a valóságnak eltitkolása,

nem a szembe dicséret, ám a hátba egy kés,

s nem a hatalom gyakori fitogtatása.

Nem a pénz tesz emberré, hanem a szív, s a lélek,

a valódi emberség, a segítőkészség mindig,

ezek az alapjai, az igazi fénynek.

Könnyebb magyarázkodni, mint megoldást találni,

és kényelmesebb kikerülni a problémák sorát,

s egyszerűbb is, mint a padlóról felállni.

Könnyebb magyarázkodni, mint belátni a hibákat,

és könnyebb szemet hunyni, mint előremenni,

s bizonyítani, hasznosak vagyunk a világnak.