Mindenki fölött

Mindenki fölött eljár az idő, s mind elkopunk,

sem az elménk, sem a testünk nem a régi,

és biz lassacskán teljesen elfogyunk.

 

A teljesítményünk gyengül, a lelkünk kifárad,

nem tudunk gyorsan futni, mint egykor,

és a szánk már a beszédtől kiszárad.

 

Nem tudunk felugrani az asztalra páros lábbal,

nem ragyogunk, mint a fény a sötétben,

és nem birkózunk meg sok számmal.

 

A vágyaink még éltetnek, bár a szívünk fárad,

az érzéseinkben sokkal több a zűrzavar,

és az énünk eme helyzet ellen lázad.

 

A feledékenység többször látogat meg minket,

s minden alkalommal másként látjuk azt,

mennyire tudjuk teljesíteni a szintet.

 

Ugyanakkor mások ugyanazt várják el tőlünk,

ugyanazt, mint húsz, netán harminc éve,

s nem nézik, hogy mi is lett belőlünk.

 

Mindenki fölött ott függ a végzetnek kaszája,

s hiába nem hagytuk el fiatalon a világot,

utunk egyetlen helyre vezet, a halálba.

constant 63613 480

Született vesztes

Született vesztes a Földön valamennyi ember,

hisz bármilyen ügyesen játsszon a sorssal,

a végén a halál karjaiból kiutat nem lel.

 

Hiába okos, bátor, idős, fiatal, nő, netán férfi,

s lehet akármilyen talpraesett, vagy ügyes,

egyiküknek sem sikerül örökké élni.

 

Lehet vidám, jólelkű, kedves, vagy szomorú,

segítőkész, mogorva, esetleg irtó gonosz,

a sírjukon ott díszeleg majd a koszorú.

 

Akár csóró, szegény, vagy iszonyúan gazdag,

s élhet az utcán, vagy hatalmas kastélyban,

végül majd mind a temetőben laknak.

 

Született vesztes mind, aki ezen a világon él,

s hiábavaló küzdeni, mert ebből nincs kiút,

hiába retteg ettől mindenki és hiába fél.

graves 3683272 480

Bármikor eljöhet

Bármikor eljöhet életünkben az utolsó pillanat,

mindig is tudtuk és mégis nehéz elfogadni,

hogy létünk megszűnhet egy perc alatt.

 

Ám az is meglehet, hogy sokáig húzódik a vég,

s addig rengeteg szenvedésben lesz részünk,

a lelkünk hiába szeretne küzdeni még.

 

Bármilyen hosszúra is nyúljon az utunk odáig,

számtalan dolgot mulasztunk el időközben,

s bánni fogjuk, hogy tétováztunk sokáig.

 

Mennyi kimondatlan gondolat marad bennünk,

mennyi kihagyott szerelmet őriz a szívünk,

s hány ölelést, amit meg nem tettünk.

 

Bármikor eljöhet értünk a végtelennek a hajója,

amely békésen száll a csillagködök között,

s megmaradt álmaink ott válnak valóra.

istockphoto 1015904644 612x612 1

Minden pillanat

Minden pillanat egy újabb lehetőséget kínál,

egy másik esélyt és valamiféle varázst,

a sors sokszor újabb táncra hív már.

 

Csak az emberen múlik, hogy mit is lép erre,

van-e bátorsága megragadni eme esélyt,

vagy maga sem tudja hova, merre.

 

Amit hagy örökre elsuhanni, azt bánni fogja,

amíg csak él, mindennap kínozza majd,

s ez a tudat a lelkét nagyon nyomja.

 

Minden pillanat a végtelen honában egyesül,

és ott pihennek meg a csillagok között,

miközben az útjuk végére pont kerül.

space 2543838 480

A Halál kapujában

A Halál kapujában minden fájdalom véget ér,

nem lesz több probléma, gond és baj,

immár az örök nyugalom a cél.

 

Ott áll a kaszás, s megnyugtat, nem kell félni,

ezután megszűnik a szenvedés, a kín,

s a birodalmában jól lehet élni.

 

Elszáll valamennyi adósság, nincs több teher,

viszont megmarad a feltétlen szeretet,

s itt egy lélek, semmiért sem felel.

 

A Halál kapujában indul egy út a végtelenbe,

fel a csillagok közé, s az időtlen időkbe,

honnan vissza lehet nézni éjjelente.

death 7097681 480

Mindenkiért eljön

Mindenkiért eljön majd egyszer a végzet hintaja,

egy fekete paripa húzza és színarany díszíti,

s jelzi, hogy kihunyt az illető csillaga.

 

Mikor megjelenik, magával hozza a végső békét,

a megnyugvást, s a gondoktól mentes létet,

és a végtelen soha véget nem érő végét.

 

Mindenkiért eljön egy napon, lehet az bármikor,

beszállni e hintóba muszáj, nincs menekvés,

az emberek lelke feleslegesen pánikol.

istockphoto 1348016789 612x612 1

Mindenki ideje lejár

Mindenki ideje lejár, de nem mindegy mikor,

s nem mindegy, hogy természetes úton-e,

ahogyan az sem, a lelkünkbe ki tipor.

 

Nem mindegy miként éltünk, s miket tettünk,

és az sem, hogyan emlékeznek majd reánk,

kik voltunk, mielőtt örökre elmentünk.

 

Mindenki ideje lejár, s tovaszállnak a percek,

a végtelen örvénye végleg magával ragad,

s elindulnak az ismeretlenbe a lelkek.

pocket watch 3156771 480

A Halál szeretettel vár

A Halál szeretettel vár mindannyiunkra a birtokán,

s miközben folyvást feni a legjobb kaszáját,

az érzése irántunk látszik a fintorán.

 

A kapujában közli velünk, hogy nála biztos a béke,

nincs többé semmilyen probléma, gond, baj,

s örül, hogy eljutottunk hozzá végre.

 

Eztán nem gyötör minket tovább semmiféle bánat,

nem kínozhat betegség, járvány, s fájdalom,

és minden adósság semmissé válhat.

 

Nem dönthet nyomorba senkit, semmiféle gonosz,

nem tiporja el álmainkat a gyilkos hatalom,

s az érzelmi zűrzavar sebeket nem okoz.

 

Nem fenyegethet soha már a kilakoltatás veszélye,

és nem gyötörhetnek az izzasztó rémálmok,

nem játszhat velünk a sorsnak szeszélye.

 

A Halál szeretettel vár, s mindőnket a keblére ölel,

az árnya ott lebegett mindig a fejünk felett,

távolinak hittük, pedig itt volt, közel.

istockphoto 117144509 612x612 1

Az emlékek útján

Az emlékek útján nem olyan könnyű járni,

hisz szívvel és lélekkel van kikövezve,

s bizony ezek nagyon tudnak fájni.

 

Megelevenedik a múlt, s a történések sora,

újra élhetjük a nekünk kedves napokat,

melyek már nem visznek sehova.

 

Az út vége egy nagyon békés helyre vezet,

hol megállt az idő, végleges a nyugalom,

s mindenki a sírokra virágot tehet.

 

Az emlékek útján sok könnycsepp csurran,

melegség járja át a test minden sejtjét,

és igen nehéz eltávozni onnan.

istockphoto 603858864 612x612 1

Hullanak az őszi levelek

Hullanak az őszi levelek, mint megannyi élet,

s összefonódva a természet igazi rendjével,

jól jelképezik, ma mennyit ér egy lélek.

 

Az egyre erősebb szél packázik, játszik velük,

jobbra-balra sodorja valamennyit gyorsan,

s nem számít, melyik fán volt a helyük.

 

Pazar színeik rozsdabarnává változnak hamar,

az erezetük elporlad a legapróbb szellőtől,

és sok vizet immár egyikük sem zavar.

 

Hullanak az őszi levelek, s beborítják a talajt,

már nem többek, csupán bomló tetemek,

miket a végzet az utolsó útjára szalajt.

nature 217203 480