Címke: visszaemlékezés

Nem hozhatjuk vissza

Nem hozhatjuk vissza soha a múltat,

hiába vágyunk rá és hiába siratjuk,

ám a jövő, az rajtunk is múlhat.

 

Nem feledhetjük el, miket is tettünk,

azt sem, kik is vagyunk valójában,

és az idők során mivé is lettünk.

 

Nem feledhetjük el, kiket szerettünk,

ki volt jó és ki volt rossz hozzánk,

s közülük már kiket temettünk.

 

Nem feledhetjük el a szívünk titkait,

az érzéseinket és a vágyaink sorát,

s hogy hallgattuk mások szitkait.

 

Nem feledhetjük el, miket hibáztunk,

mennyi sebet őriz még a lelkünk,

és leginkább kikkel is vitáztunk.

 

Nem hozhatjuk vissza azt, ami nincs,

és talán nem is létezett sohasem,

ám az emlékezet, az nagy kincs.

image 1771783486785 compressed

A régmúlt emléke

A régmúlt emléke most is fennen ragyog,

és szép perceket idéz fel a lelkünkben,

főleg látva, most milyenek a napok.

 

A régmúlt emléke soha nem válik köddé,

és nem sebez meg úgy, mint ez a világ,

csak sajnos nem élhetjük át többé.

image 1771856348254 compressed

A régi idők győznek

A régi idők győznek az újabb idők fölött,

hiszen szebbek a múltbéli emlékeink,

s egy élettapasztalat rejlik emögött.

 

A régi idők győznek, az ifjúságunk kora,

mikor a szívünk reménnyel volt tele,

s mindezeket nem feledjük soha.

image 1772129949636 compressed

Egy szép őszi napon

Egy szép őszi napon bandukol egy férfi,

már jó ideje baktat az erdő fái között,

és e helyen magát nagyon jól érzi.

 

Miközben halad, felsejlenek az emlékei,

amióta egyedül van, sokkal többször,

rég eltávoztak a szülei, s a testvérei.

 

Elfeledett érzések járják át újra a lelkét,

és a szíve mélyéről a felszínre törnek,

mialatt ő nyögi az életnek a terhét.

 

Újra életre kelnek az ifjúkora szerelmei,

mindaz a szépség, amire vágyakozott,

és nem képes mindezeket felejteni.

 

Ahogyan az egykori szebb napokat sem,

s az unokái vidám, pajkos kacagását,

értük volt sokszor fáradtan is fenn.

 

Annak idején fürge volt, sportolt sokat,

szeretet a kertjében tevékenykedni,

mára azonban elment az a fogat.

 

Újabban mindene fáj, ám nem adja fel,

a lelke fiatal maradt és küzd tovább,

reméli, egyszer valódi békére lel.

 

Egy szép őszi napon a Nap is búcsút int,

és bearanyozza majd az utolsó perceit,

de addig is ki fog jönni ide megint.

image 1772358341218 compressed

A tükör előtt állva

A tükör előtt állva önmagát látja az ember,

a szemeiben tükröződnek a saját hibái,

amelyeket talán be is ismer egyszer.

 

Látja az idő nyomát, a terhek eredményét,

az elszalasztott pillanatokat, esélyeket,

és visszavágyja egykori szerencséjét.

 

A tükör előtt állva a valósággal szembesül,

azzal, hogy sajnos nem különb másnál,

s mindezt érzi is a lelkében legbelül.

girl 2227754 1280

A régmúlt szép időket

A régmúlt szép időket messze fújta a jelen szele,

s immáron csak az emlékezet őrzi azt az időt,

miközben a szívünk keserűséggel van tele.

 

A végtelen égbolton emlékek milliói ragyognak,

s mint szikrázó csillagok tekintenek le reánk,

örök témáját adva verseknek és daloknak.

 

A régmúlt szép időket soha nem lehet elfeledni,

mindig is ott lesznek majd a lelkünk mélyén,

ám reményeinket még nem kell eltemetni.

ai generated 8823586 1280