Egy férfi ül a padon

Egy férfi ül a padon, s mereng magában,

nézi a parkban daloló kis madarakat,

a Nap pihenni készül a határban.

 

Visszaidézi a múltat, közben a fákat nézi,

a lelki szemei előtt látja a szeretteit,

odafentről figyelik őt, hiszi, s érzi.

 

Tudja, hozzá is bekopog majd az alkony,

egy angyal képében gyengéden átöleli,

és hívja, a végtelenbe vele tartson.

 

Egy férfi ül a padon, nem sír, nem nevet,

s már látja is közeledni azt az angyalt,

az órájára néz, itt az idő, mehet.

page

A pusztítás angyala előtört a mélyből

A pusztítás angyala előtört a mélyből, a legsötétebb éjből,

s megkezdte kedvenc szórakozását, a rombolást,

nem számításból, egyszerűen csak kéjből.

 

A pusztítás angyala előtört a mélyből, s a nyomában halál,

számára az emberek félelme igazi gyönyört okoz,

és ezt teszi mindaddig, amíg életet talál.

ai generated 8625899 1280

Mikor megcirógat valakit a pokol angyala

Mikor megcirógat valakit a pokol angyala, annak vége,

amint megérinti bárki lelkét az ujjainak hegyével,

a lélek már érzi a tüzet, s nem nézhet félre.

 

Immár tudja, hogy a számára kiút, soha többé nincsen,

s bizonyára sok rosszat tehetett az élete folyamán,

amit nem tud megváltani, semmiféle kincsen.

 

Mikor megcirógat valakit a pokol angyala, lángol az ég,

izzik a levegő, parázslanak az álmok és a vágyak,

s mindezen nem segíthet, egy raklapnyi jég.

angel 1284369 640

Amikor kezd elfogyni a levegő

Amikor kezd elfogyni a levegő, fulladozik az ember,

a látása elhomályosul, az agya pedig eltompul,

és hirtelen, eme helyzetből kiutat nem lel.

 

Erőlködni kezd, levegőért kapkod, s félelem járja át,

miközben szédül, önmaga életére gondol végig,

ám a megmenekülésére esélyt biz nem lát.

 

Amikor kezd elfogyni a levegő és a reményt kizárja,

térdre rogy, szenved, s ekkor fény veszi körül,

feltűnik egy angyal, aki az ablakot kitárja.

ai generated 8605982 1280

A világűr angyala a végtelent járja

A világűr angyala a végtelent járja és a lelkeket védi,

összegyűjti őket a galaxis minden szegletéből,

s egy jó lelket sem hagy, a pokolban égni.

 

Csillagködökön át szárnyal és a ragyogó fény vezeti,

a tetteit a szeretet irányítja, segít, ahol csak tud,

s a Föld bolygónál időzik, hacsak teheti.

 

A világűr angyala a végtelent járja, nem pihen soha,

tudja, hogy mindig van, aki a segítségére vár,

az emberek számára, ő egy igazi csoda.

ai generated 8605971 1280
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.