Saját alkotásaim
Végül mind meghalunk, történjen bármi,
a létünk lehet igen rövid, netán hosszú,
az örök életre olyan felesleges várni.
Az ugyanis nem létezik, csak a lelkekben,
a vágyakban és az áltató reményekben,
s nem szerepel semmiféle tervekben.
Végül mind meghalunk, oly hiába éltünk,
hiába szenvedtünk és rettegtünk sokat,
s a szívünkben jót hiába reméltünk.
A szorgos sírásók ásnak, megszállottan, keményen,
hisz az a dolguk, sok és mély gödröt kell ásni,
ám mindnek csakis a pénz jár a fejében.
Az évek során szépen gazdagodott a családi kassza,
nem véletlenül, sokakat kellett ezért elásniuk,
s így gyarapodott eme társulat haszna.
Kontinensnyi lelket szeretnének még föld alá tenni,
és megszabadítani őket az élet nehézségeitől,
sokszor kell még az ásót a kezükbe venni.
A szorgos sírásók ásnak, arcukon flegma mosollyal,
nagyon bizakodnak, hogy nélkülözhetetlenek,
s a gyászt letudják, egy olcsó csokorral.
