Saját alkotásaim
Aki fél a tükörbe nézni, annak van rá oka,
hiszen ott szembesülnie kell magával,
s mit a tükörben lát, nem egy csoda.
Sőt, éppen az ellenkezője, az az igazi való,
s hiába szeretne a legjobbnak látszani,
a tükör megmutatja, hogy csak csaló.
Csaló, mivel hazugul letagadja a látványt,
és önmagának is állítja, ez csak látszat,
hisz ő tündér, aki legyőzi a sárkányt.
Aki fél a tükörbe nézni, az a valóságtól fél,
mert az túlontúl fájdalmas tud lenni,
s így inkább a sötét hazugságban él.
A képmutatás magas szinten szárnyal a világban,
mint a sas, amely a felhők fölé emelkedik,
és onnan néz szét minden irányban.
A képmutatás magas szinten szárnyal, dölyfösen,
s miközben lenézi, megveti az alant lévőket,
a hatalmához ragaszkodik görcsösen.
Az élet színpadán gyakori a hiba,
a megcsalás, a féltékenység, s vita.
Az irigység, a hazug ígéretek sora,
melyek nem lesznek teljesítve soha.
A félreértés, a megjátszott érzelem,
melyeket fel nem foghat az értelem.
A hamis bájolgás, az igaz tagadása,
a becsületnek itt nem lesz maradása.
Képmutató pillanatok, önös érdekek,
melyek még önmagunkat is sértenek.
Számtalan hibáját tagadja az ember,
s csodálja, hogy nyugalmat nem lel.
Az érzelmek tengerén vihar tombol,
fájón kínoz, gyötör, pusztít, rombol.
Ha nem ismerjük be önnön hibánkat,
nem zárhatjuk le békében vitánkat.
