Amíg valaki még fiatal

Amíg valaki még fiatal, addig bizony el nem hiszi,

hogy legyen bármennyire gyors és igen fürge,

a sors legvégül őt is a temetőbe viszi.

 

Az idősebbek szavára lebecsmérlőn hiába legyint,

idő múltával, amikor az egészsége meggyengül,

arcra esik, majd újra, újból és megint.

 

Eleinte nem érti miért van az így és fel sem fogja,

nem is bírja elviselni a tudatot sem, sehogyan,

s azt, hogy már gyengül, ki nem mondja.

 

Mikor az ereje kezdi elhagyni és nehezen mozog,

megbeszéli magával, hogy ez csupán látszat,

tovább küzd, erősködik, akaratos, konok.

 

Mindenkit megbírál, aki jót akar, s jót is tanácsol,

nehezen tűri el a segítőszándékot, a jóakaratot,

és önmagának egy álomvilágot varázsol.

 

Amíg valaki még fiatal, hitetlenkedve rázza a fejét,

ám a napnyugta közeledtével mégis megbékél,

s mielőtt végleg búcsút int, megleli a helyét.

cemetery 348952 1280

Amikor még fiatal az ember

Amikor még fiatal az ember, mindent másképpen lát,

van ereje, gyors, ruganyos, az elméje szárnyal,

és meg tudja különböztetni bokortól a fát.

 

Később ez változik, már nem olyan rózsásak a napok,

gyakorta gyötri a fáradtság, túlontúl elfoglalt,

és idegesítik mind a kicsik, mind a nagyok.

 

Majd eljön az idő, amikor lassúbb lesz, lomha, unott,

megjelennek az arcán a ráncok, beteggé válik,

és szomorúan látja, hogy bizony idáig jutott.

 

Amikor még fiatal az ember, nem akarja látni a véget,

nem hiszi el, mennyire el fog kopni a teste, lelke,

és mennyire keserűvé válik egyszer evégett.

ai generated 8975519 1280

Már alig vonszolja magát

Már alig vonszolja magát a szerencsétlen ember,

mindene fáj, folyamatosan kínok gyötrik,

s békességet, nyugalmat nem lel.

 

Életben maradnia sem könnyű, hiszen elég idős,

és mégsem szabadulhat, halálig dolgozik,

mert a világban az igazság erős.

 

Muszáj addig küzdenie, amíg képes talpra állni,

míg a szemeit véglegesen le nem hunyja,

s jól tudja, jót sosem szabad várni.

 

Már alig vonszolja magát, fogytán egykori ereje,

ám még így sem engedik visszavonulni,

s végül reá zárul a koporsó fedele.

candles 4562181 1280

Elkopik a test

Elkopik a test, miközben a lélek fiatal marad,

hajdani önmagának torz mása csupán,

s igen gyorsan a vég felé halad.

 

Fokozatosan veszít az erejéből és fáradékony,

mindenféle elváltozás mutatkozik rajta,

lassabb, kimerültebb, aluszékony.

 

Immáron nem tud gyorsan futni, sem ugrálni,

nem kitartó és minden hamar megviseli,

szeretne inkább otthon bujkálni.

 

Ezt azonban nem teheti, nem is hagyják neki,

s bár a benne lakozó lélek kitartásra kéri,

bármit is tesz, fájdalommal teszi.

 

Elkopik a test, ahogy az idő sebesen száguld,

legvégül már jártányi ereje sem marad,

s kiszáll belőle a lélek, akivel társult.

istockphoto 638366606 170667a
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.