Saját alkotásaim
Ki nem mondott gondolatok, eltitkolt érzések,
fájó szívek és be nem vallott szerelmek,
mindig maradni fognak kérdések.
Kérdések, hogy miért így, miért nem másként,
s miképpen romlott el az, ami szuper volt,
hogyan viselkedhet az ember nyájként?
Ki nem mondott gondolatok és hamis igazság,
elferdített valóság, s ketrecbe zárt vágyak,
a pokolban lesz majd a végső vigasság.
Szürke és párás volt a reggel,
mikor megcsörrent a vekker.
Balambér vakargatta a fejét,
felébressze a még alvó nejét?
Inkább nem, jobb a nyugalom,
kiosont, hisz várja őt a vigalom.
Halkan felöltözött, összepakolt,
eközben szemernyit sem zajolt.
Irány a szomszéd falu, s a barát,
kivel együtt isszák annak borát.
Mára disznótort tervezett a koma,
ilyen alkalmat nem hagy ki soha.
Útközben beköszönt a kocsmába,
többször járt ott, mint a konyhába.
Néhány pohárral rögvest felhajtott,
majd biciklire pattanva elhajtott.
Várt már reá a jó haver a kapuban,
az övé a legszebb épület a faluban.
Előkészítve a lábasok, az edények,
sohasem voltak igazán szegények.
Fűszerek, teknő, éles kések és üst,
nemsokára szállingózni fog a füst.
Előbb egy kis torokégető, meg sör,
ráér még lesülni a disznóról a szőr.
Cimborája asszonya a városba ment,
a sertés meg az akolban röfögött bent.
Hadd éljen még kicsit, igyunk valamit,
énekeljük el a világ legszebb dalait.
Hamarosan csend lett, elhalkult a nóta,
üres üvegek mindenütt, teljesült a kvóta.
Szomorkásan hullt a hó, az idő elröpült,
eme kalandnak, csupán a disznó örült.
Butaságfalván nagy a vigalom, megy a buli,
senkit nem érdekel a tudás, a valóság,
itt az előrejutáshoz nem kell suli.
Bőven elég ha nagy a száj, s ha üres a lélek,
ha a feltörekvő nem kérdez és nem lát,
s ha önként megy elébe a végnek.
Errefelé a gondolkodás egy nem létező szó,
mindennapos az őrjöngés, a tivornya,
és e falva lakóinak ez tökéletes, jó.
Butaságfalván nagy a vigalom, víg az ének,
folyik az ital, ropják a táncot egész este,
s nem fogják fel, homályban élnek.
Fő a bográcsban a pörkölt, az illata messze száll,
benne van minden, ami szem-szájnak ingere,
s az ízek harmóniája hamarosan összeáll.
Fő a bográcsban a pörkölt, hordja a füstöt a szél,
kis idő múltán vígan falatoznak a jelenlévők,
és mindenki ehet, amennyi csak belefér.
Kipihenni az ünnepek sorát bizony időbe kerül,
a test és az elme még továbbra is álmodozik,
s a gondok sora egyelőre feledésbe merül.
Kipihenni az ünnepek sorát nem olyan könnyű,
hiszen a jó és a szép emlékek nagyon frissek,
a valóságra ébredés viszont igen szörnyű.
Vannak, akik szeretik a tömeget, a folyamatos nyüzsgést,
a napi tivornyákat, az esti rendezvényeket, a bulikat,
és egyszerűen nem bírják abbahagyni a züllést.
Mások az egyedüllétre vágynak, a nyugalomra, a békére,
a magányos csendre és az elméjük frissen tartására,
s ha nem keresi őket senki, nem esnek kétségbe.
Vannak, akik szeretik a tömeget és vannak, kiknek teher,
mindenki más, másként gondolkodik, másként érez,
s mindezen kihívásokra, a lélek is egyediként felel.
Nyáron megy a tobzódás és a buli, forrnak a napok,
mindenfelé evés, ivás, zene, tánc, programok,
s jól érezhetik magukat kicsik, nagyok.
Nyáron megy a tobzódás és a buli, az ész meg távol,
s miközben testek vonaglanak szexre vágyva,
nem hiszik, a gonosz lesújthat bárhol.
Ropog a tűz a csillagos ég alatt, a Hold mosolyog,
a család tagjai mind megérkeztek rendben,
és a füst, szép lassan felfelé gomolyog.
Előkészítve a szalonna, a kolbászok és a nyársak,
a paradicsomok, paprikák, no meg a hagymák,
a jelenlévők egy kis sütögetésre vágytak.
Vidáman teltek az órák, előkerült a pálinka, a bor,
üdítőből és sörből sem volt hiány, akadt bőven,
közben hangulatos csevegésre került a sor.
Eljött a pillanat, a kész harapnivaló a tányérokon,
miközben az enyhe nyári szellő fújta a parazsat,
senki nem mondta, enni nem szándékozom.
Ropog a tűz a csillagos ég alatt, kacsintott az este,
a csapat jól érezte magát, erre vártak igen rég,
s jóllakva, az alvás ideje sem került messze.
Egy jó kis disznótor, feldobhat egy borongós napot,
ahogy maguk az élmények, s a látványok sora is,
s mindig ki lehet nyitni a forralt boros csapot.
A hangulatot megalapozandó, jön a reggeli pálinka,
amely jót tesz a toroknak és nem fog kifogyni,
emiatt soha, senki ne essen majd pánikba.
Ahogy perzselődik a disznó, s a hangulat fokozódik,
jönnek-mennek az emberek, teszik a dolgukat,
s egyre többük, beszélgetésbe bonyolódik.
Ezen közben készül a reggeli, a finom hagymás vér,
igazi ínyencség, azoknak, akik nagyon szeretik,
és a legtöbb résztvevő ebből repetát kér.
A hangulatos zene felpezsdíti a vért, táncra késztet,
s meg is mozdulnak a kezek, a lábak és a szív,
egyre magasabbra rakva, a szokásos tétet.
Szépen telik az idő, a sertés ím feldolgozásra kerül,
ki van használva az üst, titkokat rejt a kemence,
a kíváncsiság, mi történik majd, felülre kerül.
Készül a hurka, töltődik a kolbász, közeleg az ebéd,
aki részt vesz a disznótorban, az jól érzi magát,
s alig várja már, hogy igazi finomakat egyék.
Egy jó kis disznótor nem szokványos élmény, ritka,
s legyen bármilyen is az időjárás, az nem számít,
egy jó élmény, a lelkekben tükröződik vissza.
Vidám napra ébredtünk, itt a disznótor ideje,
és örülhetünk, hogy újra együtt vagyunk,
s nem vacogtat minket az idő hidege.
Nem is tehetné, hiszen felkészültünk ellene,
jó kis lélekmelegítő pálinkát a poharakba,
s máris újjáéled a vidámság szelleme.
A mozgás egészséges, legyen az akár a tánc,
a csevegések felszabadultabbá tesznek,
és hamar eltűnik az arcokról a ránc.
Közben a sertésen folyik a munka serényen,
perzselés melege hevíti, kaparás tisztítja,
s dolgoznak rajta a böllérek keményen.
Széthasítják és feldarabolják szokás szerint,
szorgos kezek serénykednek mindenfelé,
s az üstökben is készül az étel megint.
Mindeközben jókor jön a nassolni való étek,
a lelket frissen tartó forralt bor, s a tea is,
ezeket kihagyni bizony igazán vétek.
Egyre jobb a hangulat, s aki itt van, az örül,
barátságok szövődnek a sürgés közepette,
és egymással e helyen senki nem pöröl.
Vidám napra ébredtünk, ez jó kis alkalom,
a nevetésre, kacagásra, s egy jót bulizni,
a hurka és a kolbász már az asztalon.
