hatalom Archívum - 5 / 5 oldal

Bármi áron

Bármi áron kivitelezendő a terv,

nem számít pénz, hatalom,

csupán a gaz elv.

Az elv, melynek lényege halálos,

mely nem kímél senkit, soha,

az őrülettel határos.

Cél a létszám csökkentése végleg,

a kiselejtezés az idők végéig,

ám nem csupán névleg.

E célért semmi nem lehet drága,

nem számít a Földön senki,

legyen fehér, vagy sárga.

Bármi áron teljesíteni, ez a lényeg,

halál előtt átélni az álmokat,

vágyja ezt az elit réteg.

Istenként uralni mindent e világon,

fürödni a kéjben, az örömben,

túllépni a földi vitákon.

Be kell vetni hazugságokat, vírust,

elnyomni a szabadság szavát,

s táncolni az őrült rítust.

Szájkosarat a népre, ne járjon a szája,

levegőt se kapjon, ha lehet,

s mind a halált várja.

Cenzúrázni, megtiltani, fenyegetni

és rettegésben tartani végleg,

alattomosan cselekedni.

Bármi áron elérni a kívánt hatalmat,

az áhított felsőbbrendűséget,

s megkapni a jutalmat.

A jutalmat, mely mindenekfölött áll,

mely elérhetetlen a köznépnek,

csak a félisteneknek jár.

A sötétség kora

A sötétség kora reánk települ,

a vég elől senki nem menekül.

Manapság gonosz idők járnak,

sötét árnyak lelkünkbe vájnak.

Folytonosan félelmet keltenek,

a dolgok egy irányba lejtenek.

Vírusként növekszik a rettegés,

állandósult a hazugság, tettetés.

Zsarolják, s fenyegetik a népet,

jó testvérek közzé vernek éket.

Szétforgácsolnak sok családot,

s előkészítik a halotti palástot.

Eme világon túl sok az ember,

s jókora részük többé nem kell.

A homály háttere felfedi magát,

elhallgattatja az értelem szavát.

A hatalomért bármire képesek,

a világ minden pénzére éhesek.

Leigáznák a Napot és a Holdat,

aki élve marad, chipet hordhat.

Ez maradna az utókorra végleg,

a szabadság létezhetne, névleg.

Gyermekek, s unokák sírhatnak,

amiért ily örökséggel bírhatnak.

A remény biz haláltusáját vívja,

az igazságot a mélyből előhívja.

Kettejükre véres küzdelem vár,

addig, míg a sötétség kora lejár.

Nem unják még?

Nem unják még az ámítást,

a sok-sok valótlan állítást?

A félelemben tartó fojtást,

rettegésben tartani folyvást?

Nem unják még az ámítást,

a csalárd, gonosz számítást?

Az agymosást, a hazugságot,

a rengeteg kitalált valóságot?

Nem unják még az ámítást,

a rossz dolgokra csábítást?

Az egymásra való uszítást,

az aljas, lélektelen puhítást?

Nem unják még az ámítást,

a nem létező hírek szállítást?

A családok szétforgácsolását,

sunyi terveik megvalósítását?

Nem unják még az ámítást,

az igazi történelem átírást?

A bűneik leplezését naponta,

hamis statisztikákat havonta?

Nem unják még az ámítást,

a birodalmi érdekek tágítást?

A háttér parancsait teljesíteni,

s az alja népet fellelkesíteni?

Nem unják még önmagukat,

mézes, mételyező szavaikat?

A népek rabságba taszítását,

az elferdülés hamis tanítását?

Nem, mert nem az érdekük,

az igazság nem az érdemük.

Vágyuk a tökéletes hatalom,

mikor senki nem él szabadon.

Mikor nem lesz többé akarat,

elvehetik valamennyi javakat.

Kiritkíthatják az emberi fajt,

nem hoznak mást, csupán bajt.

Istenként uralkodnak a Földön,

mely másoknak ezután börtön.

A mások kínjain gazdagodnak,

a néppel mindig fukarkodnak.

Nem unják még önmagukat,

hallgatva számító szavaikat?

Miért tennék, ellenfél nélkül?

Mindebbe a világ beleszédül.

Izzó láva

Gonosz Sötétség uralja a világot,

hatalma nagy a háttérből irányít,

elsorvaszt minden jót, s virágot,

a Nap is az engedélyével világít.

Megmérgez minden tiszta folyót,

bekebelezi a bennük lévő halat,

penészessé teszi az összes bogyót,

lerombolva zúz szét oly sok falat.

Barlangba zárja a világító fényt,

megpróbálja eloltani az izzó tüzet,

ki akarja pusztítani a legtöbb lényt,

s csírájában elölni a fejlődő rügyet.

A Hold is kényszerpályára kerül,

egyre haloványodik sápatag arca,

kínlódásában ugyancsak kimerül,

ám még folyik az igaz fény harca.

Sziklák repedéseiben nő a nyomás,

a Sötétség serege valójában gyáva,

e sereg számára nincs újabb dobás,

hisz végre feltör a mélyből a láva.

A sötét jövő

Az emberi történelem forgatagában,

folyamatosak voltak a háborúk,

a lét minden mozzanatában.

Tömegeket irtottak ki isten nevében,

gyilkoltak, raboltak és dúltak,

a véres csaták hevében.

Leigáztak országokat, népeket, hazát,

elrabolták a javakat, területeket,

elnyomva az igazság szavát.

A gyűlölet, a kapzsiság vezérelte őket,

a hatalomvágy emésztő tüzében,

vágattak le kezeket, s főket.

Nőket, gyerekeket erőszakoltak rendre,

aki ellenállt az életével fizetett,

keményen intették csendre.

Ma sincs másképpen, csak más a háttér,

gyilkosabb fegyverekkel bírnak,

biz a világra a béke ráfér.

Azonban erre semmi esély nem látszik,

a világ igazi urai telhetetlenek,

valamennyi istent játszik.

Nem atombombákkal mérnek csapást,

hisz nem maradna épen semmi,

hiába küldenék a kaszást.

Sunyin pusztítanak, alattomos módon,

biológia háború a megoldásuk,

a tervüktől nincs ki óvjon.

Járványok tömegét állították már elő,

félelmet, rettegést gerjesztenek,

számukra a pánik a nyerő.

Karámba záratják az embereket bárhol,

cenzúrázzák az igazság szavát,

a világra ez a kör rászól.

Túlnépesedett a bolygó, pusztulni kell,

a kiválasztottak maradhatnak,

a többi esélyt nem lel.

A vakcinájukat kötelezővé fogják tenni,

hatásos adalékkal és chippel,

nem állja útjukat semmi.

A szabadság útja sajnos a végéhez érhet,

a látszata is megsemmisülhet,

kegyelmet nem kérhet.

Az utódokra csupán a sötét jövő marad,

sokszor eszükbe jutnak elődeik,

kik miatt sorsuk arra halad.

Pislákol még a remény halovány fénye,

az öntudatnak ébredni muszáj,

különben mindennek vége.

A szakadék szélén

Szakadék szélén táncol a világ,

vészterhes, gonosz idők járnak,

nem csillapodnak a hazug viták,

a sötétség árnyai reánk szállnak.

Karanténba zárták a világ népeit,

elhallgatva a valós, igaz tényeket,

manipulálva az emberiség génjeit,

csökkentik a létszámot és éveket.

Míg be vannak zárva, épül a vég,

a káros sugárzás mindenhol száll,

ellene tenni kellett volna már rég,

mások segítségére bárki hiába vár.

A bolygót folyamatosan mérgezik,

minden növényt, állatot, s embert,

a családokat rombolják, szétszedik,

szennyezik a szárazföldet, tengert.

Cenzúrázzák a józanság szavait,

elhallgattatják, ki nem hódol be,

elvették, elveszik a mások javait,

aki ellenáll, az életéről mond le.

Orwelli időket vezetnek be hamar,

hol nincs elbújás, vagy kegyelem,

elképzelésük totális uralmat takar,

ahol egy dolog számít, a fegyelem.

Új és újabb betegségek jönnek elő,

a gyógyszeripar hatalmasat kaszál,

velük van a pénz, a hatalom és erő,

a köznépnek csupán egy jár, a halál.

A szabadság látszata is megszűnik,

a háttér nyíltan megmutatja magát,

a demokrácia mindörökre eltűnik,

többé senki nem hallathatja szavát.

Szoktatás

Az emberi faj története során

rengeteg dolgot látott, tanult,

sajnos túlzott önhittsége okán

hozzáállása nem igen javult.

Mindig is háborúzott, gyilkolt,

országokat, területeket foglalt,

nagyon sok sötét ügyet titkolt,

többségük legtöbbször koplalt.

Kapzsiságuk nem ismert határt,

ritkán került szóba a kegyelem,

pénzért gyakran eladták a hazát,

álmuk volt a feltétlen fegyelem.

Magukat isteni szintre emelték,

urukká vált az érdek, a hatalom,

alattvalóikat szolgaként kezelték,

egy számított csupán, az uralom.

A szeretet leölt halmain tiportak,

pusztult, ki szembe mert szállni,

minden lázadást vérbe fojtottak,

már nem kívántak tovább várni.

Titkos társaságokat hoztak létre,

amelyek mindenekfölött állnak,

a világot ők kényszerítik térdre,

idejük fogy, tovább nem várnak.

Félelemhez szoktatják a népeket,

elvonják a figyelmet a dolgokról,

elferdítik a valós, igazi tényeket,

döntenek a jövőről és a sorsokról.

Amennyiben aljas tervük sikerül,

valamennyi élőre örök rabság vár,

mindez sok ember életébe kerül

és nagyon sok fájdalommal jár.

Félelembe zárva

A világ népei félelemben élnek,

minden percük állandó rettegés,

hazugság az, mit igaznak vélnek,

mi történik, csupán hamis tettetés.

A valós hatalom igába hajtja őket,

csupán engedelmes szolgákat akar,

egyaránt eltipor férfiakat és nőket,

folyamatosan gyilkos mérget kavar.

Mérgezi a levegőt, az ételt, a lelket,

számtalan formában osztja a halált,

nyugalmat sajnos senki nem lelhet,

a haszonszerzésre új taktikát talált.

A félelem a betegségek igazi alapja,

amelyet gonoszul ki is használnak,

nem számít senki anyja, s nagyapja,

magukon kívül senkit nem sajnálnak.

Le akarják törni a szabad akaratot,

s lecsökkenteni a birkanyáj számát,

kivágni az értelmet, mint daganatot,

elhozni az állandó figyelem árnyát.

Míg a tályog növekszik a szemeken,

a remény esélytelen és a végét járja,

amennyiben nem ébrednek elegen,

szabadságát az ember hiába is várja.

Leplezés

Válságok idején kell a lepel,

a figyelem homályba tolása,

az eredmény mindenkit lever,

ekkor jön a népesség fogyása.

E célt világháborúk szolgálták,

kitört az első, majd a második,

mindezt sikeresen abszolválták,

jelenleg zajlik már a harmadik.

E cél kiagyalói „láthatatlanok”,

s kezükben az irányítás kulcsa,

más utak immár járhatatlanok,

újfent eldől az emberiség sorsa.

A válságokat pont azok okozzák,

kiknek telhetetlensége hatalmas,

a rettegést igen ügyesen fokozzák,

szemükben az ember szánalmas.

Felsőbb hatalomként uralkodnak,

másokkal végeztetik el a munkát,

óriási vagyonukkal fukarkodnak,

s mindig elveszik a maguk jussát.

Birtokolják a médiát, a bankokat,

eltörölnek nemzeteket és népeket,

elnémítják a más típusú hangokat,

elferdítik az igaz, valós tényeket.

Beburkol és fojtogat majd e lepel,

eszement kísértetek járják az utat,

ez a folyamat biz a vágóhídra terel,

a sors talán ez egyszer mutat kiutat.

A birodalom bukása

Volt egykor egy óriási birodalom,

gazdag és fényűző napokat látott,

naponta állt a bál és a vigadalom,

szinte már a világ tetejére hágott.

Az uralmát nagy jólét jellemezte,

nemesei biz dúskáltak a javakban,

gyarapodását senki nem ellenezte,

bővelkedett erdőkben, s tavakban.

Erős hadseregétől rettegett az ellen,

befolyást gyakorolt az egész világra,

odahaza dívott az öltözködés, kellem,

nem bocsátkoztak felesleges vitákba.

Uralkodója megvénült, ereje fogyott,

a trón átadásának ideje ím elérkezett,

arcát ránc borította, az elméje kopott,

így a sorsával nem lehetett elégedett.

Hívatta is legkedvesebb fiát azonnal,

s a vérvonal továbbviteléről beszélt,

elmondta, hogy bánjon a vagyonnal,

a fiától megértést és csodálatot remélt.

Végül eljött a perc, csillogott a palota,

az egykori úr mélán hűbéreseire nézett,

királyi fejéről végleg lekerült a korona,

bosszantotta, hogy utódja bizony késett.

Kiderült az oka a szégyenletes tettnek,

az ifjú igen megrémült a korona szótól,

nem hitte magukat sérthetetlen szentnek,

eldöntötte, hogy inkább nem kér a jóból.

Leáldozott a birodalom csillaga végleg,

a trónért a nagyurak gyilkoltak, dúltak,

a széthúzás, az irigység segített a végnek,

végül a koronával együtt mind kimúltak.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30