Saját alkotásaim
Az idők kezdete óta folyik már a küzdelem,
és nem csitul sohasem, csak átalakul,
a vetélkedés, a kétkedés szüntelen.
Az élet részévé vált a hideg, gyilkos ösztön,
és benne él a legapróbb lényekben is,
minden kellene, mégpedig rögtön.
Nem számít más, csakis a pénz, a hatalom,
és a sárkányok legyőzése, a dicsőség,
no meg az ezért kapott jutalom.
Az idők kezdete óta tart az izzó harag kora,
a békétlenségé, a kínzó gyűlölködésé,
és mindennek nem lesz vége soha.
Meseországban nagy dolgok történnek, van ám zavar,
a szereplők és a figurák újabb szerepeket kapnak,
s a legtöbbjüknek mindez a tény igen fanyar.
Hófehérkének és Csipkerózsikának is muszáj kapálni,
a törpék nem énekelhetnek, a lovagok erőtlenek,
s a sárkányok esélye diadalt aratni parányi.
A boszorkányok lesznek a jók, s a tündérek a rosszak,
a kis Hableány nem mehet vissza a vízbe ezek után,
és minden pozitív szereplő megkapja a rosszat.
Meseországban nagy dolgok történnek, áll már a bál,
fejetlenség és félelem uralja az egykori szép világot,
mindenki a régi Meseország visszatértére vár.
A mesék kora lejárt, eljött a valóságnak ideje,
a mesehősök már el is kezdtek csomagolni,
hiszen tudják, elveszett mindőjük hitele.
A szavuk csupán visszhang ebben a világban,
mind a manók, a tündérek, sőt az orkok is,
érzik, hogy ebben egyikőjük sem hibátlan.
A hercegnők nem várnak a lovagokra tovább,
a sárkányok nem okádnak immáron tüzet,
és a boszorkányok seprűn szállnak odább.
A mesék kora lejárt, s igen keserű az ébredés,
olyan korszak köszönt be igencsak hamar,
amelyben természetessé válik a kétkedés.
A fantáziák világában bizony megtörténhet bármi,
valóra válhatnak a legkülönlegesebb álmok,
s az ember tud a csillagok között járni.
Lovagolhat sárkányok hátán, s lehet egy varázsló,
megküzdhet a csodaszép hercegnő kezéért,
és lehet gonosz űrlényekkel csatázó.
Halhatatlanná válhat és uralhatja az egész Földet,
űrhajóval száguldozhat a galaxisok között,
s legyőzheti a veszedelmes szörnyet.
A fantáziák világában nincs akadály és lehetetlen,
lenyűgöző teremtmények lakják a bolygót,
békében, boldogságban, szeretetben.
Valaha a régmúltban a sárkányok őrizték a fényt,
s a sötétség korszakának a bekövetkeztéig,
éjjel-nappal óvtak minden igaz lényt.
Számtalan harcot megvívtak az élet védelmében,
és folyamatosan fenntartották a békességet,
eme szónak a legtisztább értelmében.
Azonban telt-múlt az idő, a létszámuk csökkent,
sokuk a kora okán távozott, hisz kiöregedett,
s ezalatt a sötétség szárba szökkent.
A sárkányok sokáig küzdöttek, s végül kihaltak,
a helyüket átvette a kegyetlen gonoszság,
állandósult a félelem és a tilalmak.
Valaha a régmúltban, a fény beragyogta az eget,
mára viszont a viharfelhők fogságában él,
s onnan küld néha egy biztató jelet.
