értelem Archívum - Kiss Gyula versei

Ha a sötétség győz

Ha a sötétség győz, a fény örök rabságba kerül,

és láncon fog tengődni az idők végezetéig,

minden, ami jó volt, a mocsárba merül.

Ott leli végzetét a valóság, a szeretet, a remény,

az emberség, a becsület, a tisztelet, a lélek,

és a szerelem is ott végzi majd szegény.

Oda süllyed az értelem, a jóság, meg a szépség,

és velük az összetartás, a segítőszándék is,

mindent elnyelhet a feneketlen mélység.

Ha a sötétség győz, távozik a megszokott világ,

örömében nevetgél és tivornyázik a gonosz,

a butaság földjén pedig nem nyílik virág.

A remény halvány fénye

A remény halvány fénye most is pislákol,

még nem aludt ki, igyekszik harcolni,

és szegényeket, elesetteket istápol.

Próbálja támogatni az elmét, az értelmet,

rávilágítani a legsötétebb területekre,

s ellensúlyozni a hiábavaló félelmet.

Szeretné megértetni, biz küzdeni muszáj,

sőt, anélkül semmi esély és nincs jövő,

nem segít a teljesen hiábavaló viszály.

A remény halvány fénye kitart, amíg tud,

s bár önmagának is kellene a támasz,

hiszi, hogy belőle mindenkinek jut.

Megérteni a megérthetetlent

Megérteni a megérthetetlent soha nem lehet,

az emberi elme egyszerűen képtelen rá,

és nem is tudja, mi az, amit tehet.

Megérteni a megérthetetlent kínzóan gyötrő,

a tudat hiába is reménykedik a csodában,

az eszmélés fájó lesz, mindent elsöprő.

Bizony többre képes az elme

Bizony többre képes az elme, mint a test,

amíg az elme a fantáziával szárnyal,

addig a test igen puhány és rest.

Bizony többre képes az elme, ha hagyják,

ha nem zárják be kalitkába, ketrecbe,

s még a becsületét is visszaadják.

Az idő vándora

Az idő vándora megfogta a kis batyuját,

s végiggondolta miket pakoljon bele,

mielőtt bezárná a kis háza kapuját.

Pakolni való pedig szép számban akadt,

szerelmek, érzések, vágyak és álmok,

a szíve a bánatba majd beleszakadt.

Szomorú volt, hogy nem várhat tovább,

ám sietős a dolga, hisz ketyeg az óra,

s muszáj mennie egy házzal odább.

Azért még igyekezett elpakolni ezt, azt,

a szeretet emlékét, a béke pillanatait,

nem pedig szemetet és gisz-gazt.

Megrázta a batyut, érezte van ám súlya,

mégis eltette a fiatalság vidámságát,

és az egészség perceit is az útra.

Beszuszakolta melléjük a jót, a reményt,

a becsületet, tisztességet, az értelmet,

s nem utolsósorban az igaz erényt.

Az idő vándora bekötötte a batyu száját,

elmerengett, milyen csodás volt régen,

körbenézett, s lekapcsolta a lámpát.

Egyre nagyobb a szakadék

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

egyre nő a feszültség, a meg nem értés,

és a tudatlanság rejlik emögött.

Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,

a téboly beszennyezi a mindennapokat,

és ennek okát mindenki másban leli.

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,

a butaság teret nyer az értelem fölött.

Érzéki csalódás

Érzéki csalódás, mikor MI-vel beszél az ember,

s bár látja, amiket ír, hallja, amiket mond,

mindezekre magyarázatot nem lel.

Megtéveszti az emberi viselkedés, a kedvesség,

a tiszta segítőszándéka és az őszintesége,

s ámulatba ejti mindez a fejlettség.

Dolgozik vele, kódokat, meg képeket készíttet,

tanácsokat kér tőle, dolgok után kutattat,

és beadandó dolgozatokat szépíttet.

Érzéki csalódás, amely sokakban okoz félelmet,

akadnak, akik lelki tanácsokat kérnek tőle,

és mások benne találják meg az értelmet.

Kívánságok 2026-ra

Ez az év legyen szeretetteljes, nyugodt, békés,

emberhez méltó, szíveket megmelengető,

és nem kell soha, semmiféle világégés!

Jusson egészség mindenkinek, s tiszta levegő,

a boldogság és az öröm uralja a napokat,

ne a halálozási hírek legyen a vezető!

Kerüljön méltó helyére a becsület, az értelem,

a tisztesség térjen vissza egykori magához,

és ne érjen senkit, semmikor sérelem!

Ragyogjon az igazság, mint a Nap, a kék égen,

legyenek őszinték az érzések, gondolatok,

s a lelkek leljenek nyugalomra az éjben!

Győzze le a jó a rosszat, a fény pedig a sötétet,

a szabadságunk ne legyen a félelem rabja,

a gonoszt pedig tegye sírba az enyészet!

Senki nem marad ugyanaz

Senki nem marad ugyanaz, minden változik,

változik az életkor, változik az egészség,

és mindaz, amiről az ember álmodik.

Változnak a vágyak és változik maga a lét is,

sőt, folyamatosan változnak az érzelmek,

ennek ellenére az élet szenvedés mégis.

Senki nem marad ugyanaz, de nem is teheti,

míg él a józanság, s míg lélegzik a remény,

az értelmet az ostobaság hiába temeti.

Az értelem fáklyája

Az értelem fáklyája csak pislákol a sötétben,

az egykor ragyogó lángja lassan kialszik,

s nyoma sem marad az idő ködében.

Az értelem fáklyája régen világította az utat,

az utat, mely egy jobb világ felé vezetett,

azonban most nehezen talál kiutat.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30