emberek Archívum - 6 / 72 oldal

A gőgös nagyúr ül a trónján

A gőgös nagyúr ül a trónján, s flegmán alátekint,

elvárja, hogy az alattvalói hűen szolgálják,

és adózzanak neki újra, újfent, megint.

Mondjanak le a jogaikról, hiszen minek az nekik,

engedelmeskedjenek mindhalálig, s mindig,

és akkor a kegyét talán még el is nyerik.

Ne is kérdezzék, fogadják el, csak neki van igaza,

ő mindenekfelett áll, hiszen egy igazi isten,

ám egyszer őt is elpusztítja az idő vihara.

A gőgös nagyúr ül a trónján, s önmagát csodálja,

mikor nem látják, sokszor a tükör előtt pózol,

és hiszi, hogy ő ennek a világnak a csodája.

Mindenkinek szüksége van

Mindenkinek szüksége van biztatásra, reményre,

megértésre, szeretetre, egy boldog ölelésre,

és a legrosszabb időkben is kenyérre.

Mindenkinek szüksége van pihentető magányra,

amikor rendezheti a gondolatait, önmagát,

és megoldást találhat a saját bajára.

Mindenkinek szüksége van csendre, lelki békére,

bátorságra, szabadságra, felhőtlen percekre,

és sok szépre, míg elér az élete végére.

Bekopogtatott a hőség

Bekopogtatott a hőség, s elhozta sokak álmát,

a folytonos izzadást, a kimerítő napokat,

amikért mindenki fejezze ki a hálát.

Örüljenek az emberek, immár nem kell fázni,

a szél is forró, a levegő pedig párás, fojtó,

és így megtanulnak a hűvösre vágyni.

Az éjszakai alvás szabadságra ment egy ideig,

átvette helyét a forgolódás, a féléber lét,

s ezt a legtöbben keservesen viselik.

Bekopogtatott a hőség, s úgy döntött, marad,

azonban nem örökre, csupán csak addig,

míg a ruha mindenkire rá nem tapad.

Könnyebb elfordulni

Könnyebb elfordulni, mint a valóságot látni,

s könnyebb mindig csak a szerencsére várni.

Könnyebb fejet lehajtani, mint szembenézni,

és könnyebb csak tagadni, mint megbeszélni.

A régi szép napok letűntek

A régi szép napok letűntek, az idejük lejárt,

s minden ami jó volt, immár örökre bezárt.

Vérvörös alkony búcsúztatta ama reményt,

s meglehet, többé senki nem látja szegényt.

A régi szép napok letűntek, itt a sírás ideje,

mindez a butaság és a hiszékenység sikere.

Mialatt a sötétség boldogan mulat, s nevet,

a fény azon töpreng, ezek után mit is tehet.

Mindenkinek az a jó

Mindenkinek az a jó, amit önmaga csinál,

s eközben hiszi, neki a dicséretből is kijár.

Mindenkinek az a jó, amit önmaga szeret,

az nem foglalkoztatja, másokért mit tehet.

Mindenkinek az a jó, amit önmaga képzel,

még ha a világot fel sem tudja fogni ésszel.

A reménytől megfosztva

A reménytől megfosztva keserűek a napok,

az egykori dicső idők után jönnek a fagyok.

A régi szép álmok ideje lejárt, jön a végzet,

és utána nem marad más, csak az enyészet.

A lelki béke bujdokol

A lelki béke bujdokol már évezredek óta,

egy szebb világra vár, élhetőbbre és jóra.

Sokszor felbukkan versekben, dalokban,

hamis érzetet kelt kicsikben, nagyokban.

A lelki béke bujdokol, megtalálni nehéz,

s ritka pillanat, amikor valakihez benéz.

Akkor sem marad sokáig, hiába is kérik,

mesehősnek tartják, a létezését is kétlik.

Mikor az időnk lejár

Mikor az időnk lejár és leketyeg ama óra,

s az elménk elkezd a múltban kutatni,

tudjuk, nem számíthatunk jóra.

Mikor az időnk lejár, vele száll a lelkünk,

és vele tart a létünk valamennyi perce,

már máshol kell vigaszra lelnünk.

Mikor az időnk lejár, a reményünk bezár,

elfordítja a kulcsot az esélyek zárjában,

és akkor derül ki, itt a végső határ.

Mikor eljön a csalódás

Mikor eljön a csalódás, a mosoly tovaszáll,

hiszen nem tudnak együttműködni,

s ezért inkább gyorsan odébbáll.

Mikor eljön a csalódás, a bánat is jön vele,

a lelket átjárja az emésztő fájdalom,

s a szív szomorúsággal lesz tele.

Mikor eljön a csalódás, fejet hajt a remény,

és az elme végre elkezdi megérteni,

az élet nagyon sokszor kemény.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31