A reménytől megfosztvaA reménytől megfosztva keserűek a napok,az egykori dicső idők után jönnek a fagyok.A régi szép álmok ideje lejárt, jön a végzet,és utána nem marad más, csak az enyészet.
A sírjaink meg vannak ásva egy idejeA sírjaink meg vannak ásva egy ideje, sőt, túl rég,csupán nem gondolunk minderre sohasem,s nem hisszük el, hogy közeleg a vég. Nem akarjuk felfogni a valóságot, mert az rémes,megmutatja, hogy reánk nincsen szükség,s a lehetőségeink köre nem túl széles. Akik a sírunkat megásták, csak nevetnek rajtunk,lenéznek minket és élősködőknek tartanak,miközben mi, már mindentől tartunk. Hamarosan megfosztanak az alapvető jogainktól,elveszik a szabadságunkat és az életünket,s elvárják, hogy érezzük magunkat jól. A sírjaink meg vannak ásva egy ideje, túl mélyen,annyira, hogy ne térhessünk vissza többé,s ha ezt hagyjuk, az végzetes, szégyen.