Saját alkotásaim
Ha nem kellene ennünk, sokkal jobb lenne a sorsunk,
hisz nem menne el annyi pénzünk élelmiszerre,
s ezáltal jóval egyszerűbb lenne a dolgunk.
Nem töltenénk el annyi időt bevásárlással és főzéssel,
több maradna a hobbira, a kedvenc dolgainkra,
s nem lenne gondunk a hiánnyal, bőséggel.
Ha nem kellene ennünk, teljesen más lenne ez a világ,
nyugodtabban, békésebben élnénk a napjainkat,
és nem a túlélésről szólnának csak az imák.
Elszegényítés folyik a hörcsögök kis falvaiban,
és mindaz, amit összegyűjtöttek az itt lakók,
már ott hever, idegenek markaiban.
Eddig jólétben éltek és a magtáraik tele voltak,
egész életükben szorgosan élelmet kerestek,
s kitartásukról nóták, regék szóltak.
Nyugodt, békés napjaiknak sajna eljött a vége,
míg pihentek, sötét viharfelhők gyülekeztek,
s ők mindezt biza nem vették észre.
A szennyes eső kiöntötte őket az alagútjaikból,
a felszínre hozta a tárolt kukoricát, s búzát,
így nem sok maradt a kilátásaikból.
Az életük munkáját a szemük előtt rabolták el,
fácánok, foglyok, pockok tömték magukba,
s ezt látva tudták, hogy harcolni kell.
Elszegényítés réme függ a szegény fejük felett,
valamennyiük léte immáron kérdésessé vált,
s talán ennél még rosszabb is lehet.
Hétfőn reggel, mikor ébreszt az átkozott óra,
már tudjuk jól, ez sem lesz egy csodás hét,
s nem igen számíthatunk semmi jóra.
Kedden reméljük, túl fogjuk élni ezt a napot,
s bár még elég nehezen vesszük a levegőt,
talán mégsem hívnak hozzánk papot.
Szerdán valahogy elvagyunk a terhek között,
s reméljük, hogy egyszer vége lesz a hétnek,
és nem csap össze a végzet a fejünk fölött.
Csütörtökön derengeni kezd a fényes hajnal,
az erőnk lassan visszatér régi önmagához,
és hisszük, leszámolunk minden bajjal.
Pénteken vidámabban kelünk fel óra nélkül,
hiába esik az eső, s hiába tombol a szél,
mindezeket le fogjuk győzni végül.
Szombat a megnyugvás, a pihenés időszaka,
alhatunk végre, mint malacok a szalmában,
amíg fel nem ver minket az utca zaja.
Vasárnap alapos gyanúnk támad, gond lehet,
valahogy túl gyorsan illannak el a percek,
s ez ellen a szegény fejünk mit tehet?
Hétfőn reggel újfent igen morcan ébredünk,
és érezzük, ez is rettenetes nap lesz ismét,
létezhet, hogy ez volna a végzetünk?
Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,
ahol még biztonságban élhettek az emberek,
s melyben nem rettegett a sok lélek.
Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,
s barátságosabban teltek a percek és az órák,
folyvást biztonságban lehetett élni.
Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,
összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,
s nem égették fel maguk után a hidat.
Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,
közös programokat, vetélkedőket szerveztek,
és sokkalta őszintébb volt a szeretet.
Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,
összetartóbbak voltak a családok és a barátok,
s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.
Vannak napok, amikor semmi sem sikerül,
hiába töri magát az ember keményen,
az erőlködésbe bizony kimerül.
Valamennyi jó szándék kevésnek bizonyul,
és minden tenni akarás semmivé válik,
s bizony visszaüt hamar piszokul.
A kedvesség gorombaságra vált, s haraggá,
a sértések az érzékeny pontokat keresik,
s biz érzik a gyűlölet tesz szabaddá.
Megutálhatják egymást azok, kik szerettek,
s akik egymás mellett álltak oly sokáig,
ám dühükben semmit nem tehettek.
A harag, a düh, s a gyűlölet jóra nem vezet,
felőrli a szíveket, meggyötri a lelkeket,
s könnyedén bárkit ellenséggé tehet.
Vannak napok, amelyek bár ne lettek volna,
melyek fájnak majd az idők végezetéig,
s bár az élet ne a keserűségről szólna.
Senki nem tudhatja, hogy másoknak mije fáj,
s nem érezheti át a gondjait, a sérelmeit,
bármiket is mondjon ki a száj.
Elhiheti ugyan, s megértheti a panaszok sorát,
mégis könnyedén hallgatja mindazt végig,
hisz önmagán nem látja azok nyomát.
Megannyi tragédia teheti búsabbá a napokat,
megviselve az emberi szíveket, s lelkeket,
megtörve a kicsiket, s a nagyokat.
Számtalan veszteség kíséri az életnek az útját,
rokonok, barátok, s szerelmek elvesztése,
sokan sírják vissza önmaguk múltját.
Senki nem tudhatja, mi vár reá az úton végül,
mikkel is kell megküzdenie egymagában,
míg a saját érzéseivel meg nem békül.
