Megjött az ősz

Megjött az ősz, s itt van a rettegtetés újra,

hiszen a félelmet mindig táplálni kell,

sokszor a járványok mögé bújva.

 

Az engedelmes nép pedig fejet hajt bután,

nem áll ellen és elfelejti ama mondást,

csak egyszer volt kutyavásár Budán.

 

Nem emlékszik erre és mindenre bólogat,

a kapcarongyot fel is kapja az orra elé,

ez aztán az igazi, önfeladó hódolat.

 

Nem gondolkozik, mert ahhoz ész is kell,

s túlontúl fájdalmas az igazságot látni,

azt látva a lelke nyugalmat nem lel.

 

Persze gyalázza azokat, akik mégis látják,

akik ki mernek állni, mernek küzdeni,

s akik a végüket tétlenül nem várják.

 

Megjött az ősz, aláhullanak az élet levelei,

s aláhullik a remény, amely túl gyenge,

mindenfelé fekszenek a lét tetemei.

image 1772358343758 compressed

Ne más mondja már meg

Ne más mondja már meg, hogy mit gondoljak,

miket érezzek, hogyan küzdjek a sorssal,

és mely dolgokat kell megfontoljak!

 

Ne más mondja már meg, hogyan is élhetünk,

mikor szerethetünk és legfőképpen kiket,

s mik azok, amiktől csakis félhetünk!

 

Ne más mondja már meg, vehetünk-e levegőt,

vagy miket kezdhetünk a saját testünkkel,

és mikor látogassuk meg a temetőt!

 

Ne más mondja már meg, kik és mik vagyunk,

mindez égeti az emberek lelkét, de hiába,

nem akarják meghallani a szavunk!

pexels photo 3812739

Ki szereti a félelmet

Ki szereti a félelmet, hogy mindig rettegésben tartsák,

hogy újra és újból rákényszerítsenek valamit,

mert nem meri hallatni a hangját?

 

Ki szereti a félelmet, azt, hogy megkeserítsék az életét,

hogy különféle módokon megfosszák a jogaitól,

előadva sok elborzasztó rémmesét?

machine learning 5806811 1280

Nehogy mások döntsék el

Nehogy mások döntsék már el, hogy mit érezhetünk,

miről, mit is gondolhatunk, mikről álmodhatunk,

vagy mikor hibázhatunk és mikor tévedhetünk!

 

Nehogy bárki jobban tudja, hogy mi a jó számunkra,

hadd dönthessük el azt mi, magunk, s mindenkor,

és ne rakjanak igen nehéz terheket a vállunkra!

 

Ne kényszerítsenek miránk olyat, amit nem akarunk,

mi érezzük a fájdalmunkat, ahogy a gyászunkat is,

s nem vágyunk gépek lenni, emberek maradunk!

 

Nehogy mások döntsék el, hogy meddig is élhetünk,

nem kell méreg, sem a testünkbe, sem a lelkünkbe,

nekünk a szabadság és a békesség az érdekünk!

woman 8234904 640
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.