ármány Archívum - 2 / 8 oldal

Valamiben reményt lelni

Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,

egyre inkább fogyatkozik a józan ész,

s az értelem is jelentősen kevesebb.

Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,

a hazugságaikat és az elnyomásukat,

hisz ezért kapja mind a jutalmát.

Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,

káoszt teremtenek a terveik szerint,

s elhozzák nekik a háború rémét.

A szabadságot véres csizmákkal tapossák,

mindenféle emberi jogot eltipornak,

és ezt szenvedi meg a lakosság.

A józan vélemények a szemétre kerülnek,

és miközben az emberek rettegnek,

addig a bűnösök kéjbe merülnek.

Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,

s a bankszámláik kövérre dagadnak,

rengetegen szenvednek a létben.

Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,

és míg az emberiség némán csak tűr,

addig a nyakára záródik a járom.

Álomban tartva a világot

Álomban tartva a világot, könnyű azt uralni,

hisz míg édesden alszik és csak horkol,

nem érzi, mekkorát fog zuhanni.

Pedig fog, mégpedig gyorsan és igen mélyre,

ahonnan nem tud visszamászni majd,

s nem nézhet fel a tündöklő égre.

Ahol esetleg rádöbben, mekkorát is hibázott,

és mennyire kihasználták őt az altatói,

miközben önmagára nem vigyázott.

Álomban tartva a világot, bármit lehet tenni,

bármit, bármikor és az egész világgal,

és így fog elveszni az élet, ennyi.

A nyugati szél összesodorta

A nyugati szél összesodorta a mocskot, szemetet,

és elárasztotta velük a falvakat, városokat,

az egész világot, utcákat, s tereket.

Eme szenny belepte a virágos kerteket, parkokat,

bejutott minden élőhelyre, a legkisebb résbe,

s elnyomta a segélykiáltó hangokat.

Fuldoklásra kényszerítette az emberek sokaságát,

akik nem hittek még a saját szemüknek sem,

s így eltűrték a tébolyult rohanását.

A nyugati szél összesodorta a gonoszt, s a rosszat,

az elvetemültséget, a kapzsiságot, az árulást,

a hatalomvágy pedig kitart, élethosszat.

A sekélyes elmék világában

A sekélyes elmék világában nagy a verseny,

folyamatosan méricskélik a másikat,

s mind töri magát, hogy nyerjen.

Vetélkednek, kinek is van bölcs gondolata,

és ki az, aki végül hazaviszi a pálmát,

kinek ármányosabb a fondorlata.

A sekélyes elmék világában boldog az élet,

hisz nem esik nehezükre a sok tudás,

és mindennap csak emelik a tétet.

A világ hazugságokra épül

A világ hazugságokra épül, a legelejétől kezdve,

becstelenek, ármánykodók formálják azóta,

csapásokat mérve a lélekre és a testre.

Már az alapjában is sok a törött és selejt anyag,

éppen ezért eme világ bármikor összedőlhet,

hiszen az építői legtöbbje igen hanyag.

A világ hazugságokra épül és amiatt pusztul el,

káosz, zűrzavar, rettegés kíséri hanyatlását,

a romjai között, nyugalmat senki nem lel.

Az igazság a börtönében szenved

Az igazság a börtönében szenved a kezdetek óta,

ott sínylődik, s ott is emésztődik fel teljesen,

minderről szól igen sok történet, nóta.

A rácsok mögül nézi, hogyan pusztítják el a létet,

hogyan bűvölik el az embereket hazugsággal,

és miként csapják be valamennyi népet.

Milyen módon uralkodik a gonosz a világ fölött,

s miként tudja uralni a hiszékenyek tömegét,

miközben ő áll, minden ármány mögött.

Hogyan használják fel az MI-t is önző céljaikra,

s miként fordítják majd azt az értelem ellen,

a saját szórakozásukra, gyilkos játékaikra.

Az igazság a börtönében szenved, de még remél,

még képes álmodni egy szebb, jobb világról,

de tudja, a gaz sötétség soha nem henyél.

A láthatatlan kezek játszmája

A láthatatlan kezek játszmája zajlik az időben,

a sakktábla ugyanaz már a kezdetek óta,

és ez a játszma folytonos, időtlen.

A bábok könnyen mozgathatók, úgy, mint rég,

és ami egykoron biztos győzelmet hozott,

benne van a taktikák sorában még.

A figyelemelvonás lényeges rész a játék során,

amíg az aktuális ellenfél nem figyel oda,

addig mattot kap, mégpedig korán.

A láthatatlan kezek játszmája csak a végig tart,

míg elérik a céljaikat, s ősrégi álmaikat,

és utána soha többé nem lesz rajt.

A gonoszok a szavak mögé bújnak

A gonoszok a szavak mögé bújnak folyamatosan,

s azok mögé rejtik mindazt, amire vágynak,

ilyetén manipulálnak, fokozatosan.

A szavakat tetszésük szerint formálják, alakítják,

és azok segítségével teszik tönkre a világot,

míg önmaguk hatalmát gyarapítják.

A gonoszok a szavak mögé bújnak mindig, s újra,

és azok által nyomják el az emberiség javát,

ugyanazokat a hazugságokat fújva.

A léleknek nincs szüksége

A léleknek nincs szüksége a bántásra, a semmire,

a rosszra, a sértegetésekre és a gonoszra,

hiszen azok nem visznek messzire.

Nincs szüksége az ármányra, s az irigységre soha,

ahogyan nincs a hamisságra, aljasságra sem,

mert azok nem vezetnek végül sehova.

A léleknek nincs szüksége hitegetésre, s ámításra,

van viszont szeretetre, boldogságra, örömre,

amelyek őt magát veszik számításba.

A gonosz sosem fog beletörődni

A gonosz sosem fog beletörődni a vereségbe, a kudarcba,

és abba, hogy szembe mer szállni vele a fény serege,

mert nem bírja elviselni, hogy inog a hatalma.

Ideges, feszült és legfőképpen mérges, mert vesztésre áll,

pedig mindig mindent bevetett, háborúkat, ármányt,

ám győzelmi reménye hamarosan a semmibe száll.

A gonosz sosem fog beletörődni az uralma gyengülésébe,

inkább feláldozza az egész világot, ezúttal véglegesen,

és alantasan reagál a jónak minden rezdülésére.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30