uszítás Archívum - Kiss Gyula versei

Ébredj magyar

Ébredj magyar, amíg ébredni van időd,

ha nem teszed, örökre odalesz a jövőd!

Hallgass a szívedre, az értelem szavára!

Biztos elmennél idegenekért a halálba?

Elárulnád a hazád, véres júdás pénzért,

euróért, dollárért és egy hitvány célért?

Elárulnád a népedet, saját gyermeked,

csak hogy megtartsd eddigi helyzeted?

Ha nem tudsz érvelni, inkább hallgass,

de másokat a butaságoddal ne zargass!

Ha nem tudod felfogni, mi is a valóság,

megperzsel az igazság, meg az adósság.

Van értelme hőbörögni, meg lázadozni,

pénzzel a zsebben csodára vágyakozni?

Miféle dolog megvetni önmagad népét,

és előidézni saját hazád szomorú végét?

Milyen hitvány az, aki tombol, s őrjöng,

és csekély értelmi szintjén csak hőzöng?

Aki beleköt bárkibe, az üres feje szerint,

odaüt az ártatlannak újra, meg megint?

Ébredj magyar, döntsd el, akarsz-e élni,

vagy inkább magad megadva csak félni!

Akarod-e népednek, családodnak javát,

vagy elhiszed a hazug hitványak szavát?

Az üres fejekbe

Az üres fejekbe kedves lakók költöztek,

mind helyezkedtek és versenyeztek,

tolakodtak, furakodtak, lökdöstek.

Ezek a lakók a gőg, a harag, s az uszítás,

a gyűlölet, a dühöngés, a hiszékenység,

a butaság, az ordítás és a pusztítás.

Mindőjük a legjobb akart lenni, az első,

látszott, a küzdelem igen nehéz lesz,

hisz a tudat ehhez nem volt kellő.

A tudat amúgy is akadály, szükségtelen,

egyszerű befolyásolni, meg elaltatni,

a vele való összhang reménytelen.

Így álltak rajthoz, lelkesülten, dühösen,

fej-fej mellett haladtak a legtöbbször,

és sokszor erőlködtek görcsösen.

Végül nem jutottak el a célba, elbuktak,

a lelkesedésük elszállt, s megrogytak,

az erejük és a tehetségük elfogytak.

Az üres fejekbe már nem fért be a jóság,

a szeretet, az értelem, meg a becsület,

az igazság nem megvehető jószág.

Mennyit ér az a nép

Mennyit ér az a nép, mely összefogni képtelen,

amely önmagát pusztítja, s belülről rohad,

melynek a sorsa sosem volt vértelen?

Amely fejet hajt idegen uralom előtt bármikor,

amelyet nem a hazaszeretet, a szív vezérel,

és amelyik folyamatosan csak pánikol?

Amelyik véres pénzért behódol, árulóvá válva,

és megtagadja a gyökereit, a dicső múltját,

s amelyiket könnyen taposnak a sárba?

Amelyiknek már szégyen az egykori nagysága,

amely kicsi akar lenni, csak, hogy élhessen,

s melyiket torzzá tesz a gyűlölet vaksága?

Amelyik ahelyett, hogy példát venne elődeitől,

és fennen hirdetné az 1848.-49. ragyogását,

csak részesülni akar árulása előnyeiből?

Melynek nem a haza a fontos, nem a becsület,

nem Petőfi, Kossuth, és nem a szabadsága,

melynek a saját földje csupán terület?

Melynek egy része uszít, hergel, a másik ellen,

és megtesz bármit a félelem fenntartásáért,

s amelyikből kihalóban a harci szellem?

Mennyit ér az a nép, amely nem küzd magáért,

amely tétlenül nézi, hogy a porig lealázzák,

s nem áll össze egy nemzetté, a javáért?

A gyűlölet rátelepszik

A gyűlölet rátelepszik mindenre, az életre,

és folyamatosan mérgezgeti a lelkeket,

hiába fogadják ezt sokan kétkedve.

Megmérgezi a perceket, órákat, s napokat,

méreggel telített az étel a víz és a levegő,

a gyűlölet gyorsan feledteti a bajokat.

Haragra buzdít, viszályt szít, s ölni késztet,

ellenséget csinál a legjobb barátokból is,

és nem marad utána más, csak érdek.

A gyűlölet rátelepszik a szeretetre, s a jóra,

igyekszik elfojtani az összes igazi érzést,

és soha nem hallgat az értelmes szóra.

Egymás ellen fordítva

Egymás ellen fordítva nehéz békére lelni,

mivel a megosztottság csakis pusztít,

és emiatt sok mérget kell nyelni.

Egymás ellen fordítva nem lesz esélyünk,

prédaként menekülünk a vadászaton,

és erről háborogva hiába beszélünk.

Egymás ellen fordítva elhal a reményünk,

és elpusztul mindaz a jó, amit védtünk,

a hóhérok kegye nem lesz mivélünk.

Egymás ellen fordítva eme világnak vége,

és semmi nem fog maradni az életből,

ha nem térünk igen gyorsan észre.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

Aki csakis káoszt akar

Aki csakis káoszt akar, azt nem érdekli senki,

semmiféle más ember, vagy más élőlény,

és a céljaiért mindent meg fog tenni.

Ha kell, folyton uszít, hergel, provokál sokat,

letagadja a legigazabb igazat is az égről,

és önző gyűlölete soha le nem lohad.

Bőven ontja a pénzt azoknak, akik szolgálják,

kik ugyanolyan hitványul gondolkoznak,

és a világot a kedve szerint formálják.

Aki csakis káoszt akar, az azért él és azért hal,

lételeme a gyűlölet, s az izzó hatalomvágy,

eme világnak az a jó, ha az ilyen kihal.

Manipuláló mondatok

Manipuláló mondatok, melyek mérgezik a lelket,

folyamatosan hallhatóak, mindig, mindenhol,

és miattuk az ember nyugalmat nem lelhet.

Akad belőlük bőven, hisz kifogyhatatlan a tárház,

újra és újfent előbukkannak a sötét mélyből,

a legtöbbjük ígérgető, fenyegető és ádáz.

Uszítanak éjjel és nappal, felmorzsolva a tudatot,

elvonva a figyelmet a valóságról, s az életről,

bárki fel tudna idézni belőlük egy tucatot.

Manipuláló mondatok, melyek bénítják az elmét,

amelyek félelmet és rettegést képesek kelteni,

s keresztülhúzhatják sokaknak a tervét.

Nem csupán fegyverekkel ölnek

Nem csupán fegyverekkel ölnek, más módok is vannak,

irányított időjárás és hőség, amely a termést kiégeti,

s egyre több teher, amiket az emberekre raknak.

Hazugságok, amelyekkel mérgezik az elmét és az életet,

mikkel gyűlöletet szítanak, egymás ellen fordítanak,

s melyekkel eltitkolják az igazságot, a lényeget.

Mérgek, miket be akarnak adni erőszakkal, bármi áron,

és amikkel alaposan megritkíthatják az emberiséget,

s a maradékot úgy tartják, mint a kutyát láncon.

Nem csupán fegyverekkel ölnek, az értelmet is megölik,

hisz az a sötét erők számára túlontúl veszélyes lehet,

és éppen ezért, már a kisgyermekkorban kiölik.

Káoszt teremteni könnyű

Káoszt teremteni könnyű, csak uszítás szükséges hozzá,

no meg rengeteg hazugság, ármány és fondorlat,

s nincs, ami a békés életet visszahozná.

Akik a káoszt létrehozzák, azok uralni akarják a világot,

sőt, már rég uralják is a megtévesztés leple alatt,

s úgy eltapossák, mint egy apró virágot.

Káoszt teremteni könnyű, hiszen felpaprikázható bárki,

és az emberek igen fogékonyak az álságos tanokra,

a zűrzavarból viszont nehéz kiutat találni.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30