Érdemes ezen a világon élni?

Érdemes ezen a világon élni? Érdemes küzdeni?

Miért gyűlölnek minket annyira a gonoszok,

és miért akarnak a pokolra küldeni?

 

Miért törnek az életünkre különféle aljas módon,

milyen okból kifolyólag mérgeznek naponta,

s miért tiltják, hogy az igazság szóljon?

 

Miféle elképzelés szülte azt, hogy vesznünk kell,

és miért nem élhetünk békében, mint régen,

a lelkünk nyugalmat így miért nem lel?

 

Hogyan engedhetjük azt, hogy kiirtsanak végleg,

s miképpen tűrjük a családtagjaink halálát,

ennyire semmirevalók lettünk, tényleg?

 

Miképpen hathat reánk az irtózatos félelem árja,

hogyan retteghetünk ennyire a sötétségtől,

s marad valaki, aki mindezt nem bánja?

 

Miképpen fordíthattak egymás ellen bennünket,

miféle ármány által lettünk bábok és szolgák,

s miképpen irányíthatják minden tettünket?

 

Hogyan tagadhatja meg egy szülő a gyermekét,

s adhatja át ezeknek a hitvány gyilkosoknak,

ezzel is segítve a kipusztításunk kezdetét?

 

Érdemes ezen a világon élni? Ennyik volnánk?

Ahelyett, hogy a sötétség erőit legyőznénk,

s a hamvaikat a tengerbe szórnánk?

A kiirtás kapujában

A kiirtás kapujában állnak már a nagy tömegek,

rettegve, félelemmel átitatva és behódolva,

közöttük nők, férfiak, fiatalok, s öregek.

 

Homályos tudattal, gyáván és bénultan néznek,

legtöbbjük már gondolkodásra is képtelen,

s valamennyien a láthatatlantól félnek.

 

Félnek, mert elhiszik az aljas hazugságok sorát,

s agymosott zombiként engedelmeskednek,

nem mérlegelve mindennek a valós okát.

 

E viselkedésükkel a hóhérok kezére játszanak,

holott, ha elkezdenék használni az eszüket,

az élni akarásuknak adnának szárnyakat.

 

Egymással összefogva lerombolhatnák a tervet,

és visszakaphatnák az egykori jogaikat is,

ám tétlenül a lelkeik békére nem lelnek.

 

A kiirtás kapujában elhalnak az egykori fények,

és a felírat fennen hirdeti a belépők számára,

ti ostobák vagytok, s nem emberi lények.

Hogy tud úgy élni?

Hogy tud úgy élni bárki, hogy elárulja népét,

és odadobja mások családját a kiirtásnak,

s a haláluk által gyarapítja pénzét?

 

A pénzét, mely milliók ártatlan vérétől ragad,

melyen nyomot hagyott idősebb és fiatal,

és amely a gyilkosok kezéhez tapad.

 

A hatalomért, s pozíciókért feláldozott lelkek,

nem fognak megbocsátani a bűnösöknek,

és azok feloldozást sohasem nyernek.

 

Nem mintha ez zavarná a gonoszok szolgáit,

hiszen éjsötét lelkük mérhetetlenül üres,

s vastag bőr fedi valamennyiük orcáit.

 

Hazudnak éjjel és nappal, letagadják az eget,

becsmérlik az igazat szólókat és a jókat,

a halállistán szerepel felnőtt, s gyerek.

 

Hogy tud úgy élni e lelketlen szörnyek hada,

nem sajnálva senkit és semmit, sohasem,

és mikor csap le rájuk már a kasza?

A csökönyös alma

A csökönyös alma még az ágon függ mindig,

s nem akarja azt elengedni sehogyan sem,

körötte az elpusztított fák tömege izzik.

 

Szanaszét heverve a fája rokonai, a testvérei,

mindet kiirtották a kert gonosz birtokosai,

és semmi nem tudta őket megvédeni.

 

Egész évben szórták rájuk a gyilkos permetet,

azzal az ürüggyel, hogy megvédik a fákat,

s azok nem mérték fel jól a helyzetet.

 

Túl gyorsan nőttek, s terebélyesedtek nagyon,

a föld urainak már elege lett a termésből,

nem kell ennyi, döntöttek egy napon.

 

Ideje leszedni mit lehet, hisz az övék az mind,

más élőlény ne reméljen részesedést belőle,

és a fák pedig hadd égjenek ott, kint.

 

A csökönyös alma nem esett le, s mosolygott,

nem vette észre, hogy az éltető fája kidőlt,

holott akkor már rá is füst gomolygott.

zöld alma, himalájai alma, alma a fán-3681657.jpg

A gonosz sosem alszik

A gonosz sosem alszik, csak halottnak tetteti magát,

s közben sunyin és alattomosan vár a sötétben,

remélve, örökre ellátja az emberiség baját.

 

Folyvást imitálja, hogy jó, ám hazudik éjjel, nappal,

megtéveszt, összeugraszt, egymás ellen fordít,

és befogja az igazság száját a maszkkal.

 

Megzsarol, folyamatosan fenyeget, gyűlöletre uszít,

az agyakat mossa a nap valamennyi percében,

s igen erőteljesen, naphosszat csak butít.

 

A gonosz sosem alszik, s nem nyugszik míg létezik,

kizsákmányol, eltapos és végleg megsemmisít,

ha a fény serege kicsit is késve érkezik.

különleges erők, katona, katonaság-2253824.jpg

A fű eltiprása

A fű eltiprása különféle módokon egyfolytában folyik,

sima gyomirtás címén, eltaposás cipőtalpak által,

és a kiirtás okainak a sora el nem fogyik.

 

Valaha, egykoron, gyönyörű zöld fűszálakból állt a rét,

mindenfelé madarak, méhek és bogarak éltek rajta,

és nyugalmas, igen békés, boldog volt a lét.

 

Manapság vegyszerrel, mérgekkel szennyezik a mezőt,

amely rozsdabarnává válik és véglegesen elpusztul,

amennyiben a fűszálak nem mutatnak erőt.

 

A levegőből is szórják a gyilkos mérget szinte naponta,

és az leereszkedik a még életben maradott füvekre,

azokra, amelyek még nincsenek eltaposva.

 

A fű eltiprása nagyon sikeres, de remény mégis marad,

a legjobb, a legszívósabb fűszálak kitartása esetén,

s közös erejük révén, majd új zöld mező fakad.

fa, felhők, mezők-832079.jpg

Az emberi értelem

Az emberi értelem összezsugorodott,

s hajdani fejlődése véglegesen leállt,

régen a Földön kimagaslott a tudása,

sajnos azonban az evolúciója megállt.

 

Szennycsatornákból ömlik a hipnózis,

s éjjel is, nappal is pusztulnak a sejtek,

az életösztön bambán bámul a világba,

s üres koponyákban nem létezik rejtek.

 

A gonosz szolgái vígan élik napjaikat,

és hatalmas vagyonokra tesznek szert,

terv szerint megosztják az embereket,

s céljaikért bevetnek akármilyen cselt.

 

Családok, barátok tartanak egymástól,

és rettegnek a másik közelsége miatt,

az eddigi jó kapcsolatok tova tűnnek,

s nem marad, akit szeretnének emiatt.

 

Agresszív propaganda mérge szárnyal,

s a beszűkült agyi kapacitás hisz neki,

a maradék józanság igyekszik küzdeni,

ám sajnos manapság túl kevés a zseni.

 

A balgák sora várja a kegyelemdöfést,

ami után már nem lehet visszaút soha,

önként lemondanak az eddigi létükről,

s reményeik maradékát belepi a moha.

 

Az emberi értelem szégyen önmagára,

s messze alulmúlja az öröklött géneket,

a csökevényes gondolkodás igen terjed,

a sötét háttér könnyen kiírtja a népeket.

corona, vaccination, pandemic