Saját alkotásaim
Viharos szelek szárnyán száguld tova a baj,
és a gonddal egyesülve jókat mulatnak,
az utukat rombolás kíséri, meg jaj.
Viharos szelek szárnyán kavarog a remény,
menekül, mivel nem sok esélye maradt,
belátta végre, az élet nehéz, s kemény.
Viharos szelek szárnyán menekül el a jólét,
tudja, hogy mennie kell, az ő ideje lejárt,
s ettől kezdve a gonoszé lesz a szószék.
Nehéz a sötétségből kijutni a fényre, nagyon is nehéz,
mivel igen erős láncon tartja a foglyainak a lelkét,
és mindent, amit a fény jelent, alaposan lenéz.
Nehéz a sötétségből kijutni a fényre, hatásos a mérge,
s akit magával ragadott a bűvereje, gyilkos tánca,
az már csak ellenségként tekint, a ragyogó égre.
Kényszerhelyzetben nehéz élni és nehéz dönteni,
az ember lelke ki van szolgáltatva folyvást,
s gyakran hullanak sokak könnyei.
Kényszerhelyzetben nehéz élni, tenni a dolgokat,
megfosztva a boldogságtól és a reménytől,
oly könnyű tönkretenni a sorsokat.
Mikor valaki fiatal, még hevítik az édes álmok,
teli van reménnyel és forró vágyakkal,
s nem sejti, a világ milyen álnok.
Mire rádöbben a valóságra, sajnos bizony késő,
számtalan kudarc éri, sok sebből vérzik,
és rájön, az útja nem lesz fénylő.
Ellenkezőleg, igen sok nehézség gyötri a lelkét,
rengeteg gondja akad és sokat csalódik,
s elveszni látja valamennyi tervét.
Mikor valaki fiatal, nem hisz az előtte járóknak,
a tanácsaikat kineveti, butaságnak tartja,
és elhiszi, soha nem bánkódhat.
Akkor már késő, amikor kés van a hátunkban,
mikor elvették tőlünk a levegő maradékát,
s amikor az ellenség lakik a házunkban.
Ott lakik, mert ármánnyal kitett minket onnan,
becsapott, hazudott és elvette az életünket,
így a remény tüze többé fel nem lobban.
Agóniában él a nép, nem akarja az igazat látni,
hiszen az égetne és sértené a büszkeségét,
a valóság pedig borzalmasan tud fájni.
Akkor már késő, amikor semmink nem marad,
mikor teljesen védtelenné válunk a sötétben,
s a kezünkhöz az ostobaság bűne tapad.
Mi egykoron jó volt, mára már nem létezik,
ügyesen elpusztították az idők folyamán,
és sajnos többé vissza nem is érkezik.
Megfélemlítettek és kiöltek rengeteg lelket,
megmérgeztek több milliárdnyi tudatot,
így igyekeznek megvalósítani a tervet.
A tervet, amely nem a szépről, a jóról szól,
ellenkezőleg, közeleg az örök sötétség,
s mindig egy újabb, egy másik kór.
Egymás ellen fordulva, haldoklik a szeretet,
a megértés meg nem értéssé válik hamar,
s mindez megterhel felnőttet, gyereket.
Sok barátság nem éli túl e nehéz időszakot,
a szerelmek sem olyanok mint réges-rég,
s elérkeztek az ellenséges időszakok.
Mi egykoron jó volt, ma már csupán álom,
amely felsejlik a nyugtalan éjszakákon,
s a szív várja, hogy újra valóra váljon.
