világ Archívum - 30 / 71 oldal

Aki egyszer már elbukott

Aki egyszer már elbukott, mert bűnös, vagy hibás,

az milyen alapon is okoskodik, s miféle jogon,

amikor a jellemtelensége nem lehet vitás?

Aki a szavát sosem állta, ám a pénzt azért imádta,

és megszegte az összes adott szavát bárki felé,

annak a nevét miért is foglalnák imába?

Aki csak feszültségeket szít és háborúkat támogat,

lenézi az egyszerű embereket, s megveti a jót,

miféle elképzelés szerint hibáztat másokat?

Aki egyszer már elbukott, mivel becstelen és aljas,

egy olyan valaki, akinek minden szava hazugság,

az nem szégyentelen, s főképp szánalmas?

A valótlanságot elhitetni

A valótlanságot elhitetni nem nehéz, sőt, könnyű,

az emberek sokasága fogékony a hazugságokra,

hisz a szellemi szintjük nem túl magasröptű.

A valótlanságot elhitetni akár erőszakkal is lehet,

és ezt sajnos el is tűrik az emberek, elfogadják,

szentül hiszik, ez ellen senki, sohasem tehet.

A végtelent felfogni és megérteni

A végtelent felfogni és megérteni az elme nem képes,

hiszen megvannak önnön határai, képességei,

s bár belátni fájdalmas, ez mind véges.

A végtelent felfogni és megérteni kizárólag vágyálom,

soha nem fog megtörténni, mert az lehetetlen,

a tudat számára pedig mindez lázálom.

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon, ne a máséval,

és ne a mások életét kritizálja, hanem önmagáét,

s még azt is szívvel tegye, ne ártó szándékkal!

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon, még ha fáj is,

és vetkőzze le végre az irigységet, a rosszindulatot,

s kezdjen valami igazán szépbe, jóba, de máris!

Az igazságtalanságokat elviselni

Az igazságtalanságokat elviselni hihetetlenül nagy teher,

és borzalmas a tisztességes lelkek számára megélni,

hogy a reményeik sokasága, mind a padló hever.

Az igazságtalanságokat elviselni nagyon kínzó fájdalom,

megégeti a tudatot, erősen megdobogtatja a szíveket,

és végül egy szem sem maradhat majd szárazon.

A látszat gyakorta csal

A látszat gyakorta csal, elhomályosítja a szemet,

nem mindig a kisebb az elesett és a gyenge,

s nem mindig a hízelgő az, aki szeret.

Nem az a becsületes, aki ezt kikiabálja a világba,

ám a valóságban csak lop, csal és hazudozik,

s tereli a dolgokat a legrosszabb irányba.

Nem az a megértő, aki látszólagosan megsajnál,

s miközben hallgatja az őszinte fájdalmadat,

azt kívánja, bárcsak már végre meghalnál.

Nem az az igazi támasz, aki ígérget tettek nélkül,

és szomorú arccal megjátssza a jótevő lelket,

miközben könnyedén cserben hagy végül.

A látszat gyakorta csal, elhiteti azt is, ami nincs,

olyan, mint az illúzió, vagy egy szép délibáb,

s éppen emiatt, a józan ész igen nagy kincs.

Sokan a saját szemüknek sem hisznek

Sokan a saját szemüknek sem hisznek, hiába néznek,

s hiába látják a valóságot újra, újból és újfent,

továbbra is kételkednek és tovább félnek.

A szívükhöz, a lelkükhöz, közelebb áll a mesék világa,

sokkal egyszerűbb szemeiket lehunyva álmodni,

és óhajaikat, fájdalmaikat kiáltani a világba.

Egyszerűbb nem elfogadni az igazságot és a tényeket,

sőt, megnyugtatóbb is, hisz nem jár bűntudattal,

ezen okból célszerű nem hallani a lényeget.

Sokan a saját szemüknek sem hisznek, nem is fognak,

mivel könnyebb letagadni a Napot is a kék égről,

mint elejét venni a hamisságnak, rossznak.

Milyen jó is volna

Milyen jó is volna egy békés, szép világban élni,

egy olyanban, amelyben állandó a szeretet,

és amelyikben nem kellene soha félni!

Melyben a tisztesség és a becsület természetes,

az emberek összetartanak jóban-rosszban,

s amelyben a boldogság nem feltételes!

Mely világban egészséges mindenki, kicsi, nagy,

a nap minden perce vidámsággal telítődött,

s efelől kétséget az élet soha nem hagy!

Egy olyanban, amelyben nem a pénz a hatalom,

az álmok és a vágyak mindig beteljesülnek,

s mindenki dönthet magáról szabadon!

Milyen jó is volna mindezeket egyszer megélni,

átérezni, hogy fontosak vagyunk másoknak,

s idősebb korunkban minderről mesélni!

A világ legbékésebb faja

A világ legbékésebb faja imádja az összes lényt,

soha nem okozna egyiknek sem fájdalmat,

és önmaga lelkében hordozza a fényt.

Nem veszekszik, nem vitázik, sőt nem is gyűlöl,

nem bosszúszomjas, mindig megbocsátó,

és a kedvességével mindenkit elbűvöl.

Segíti a gyengéket és az elesetteket mindenkor,

nem harácsol, nem rabol, nem fosztogat,

s a szükségben felbukkan mindenhol.

Védi és óvja a kicsinyeit, gondozza, amíg lehet,

s megad mindent az utódainak, amit tud,

elnéző, nem haragszik, csakis szeret.

Nem háborúzik, nem kapzsi, s nem telhetetlen,

a legnagyobb bajok idején is támogat végig,

még azt is megmenti, aki menthetetlen.

Csodálatos álmokkal és vágyakkal rendelkezik,

végtelen fantáziája igazi varázslatra képes,

s egy igaz ölelésről meg nem feledkezik.

A világ legbékésebb faja örömmel ébred reggel,

sokat nevet, kacag, a vidámság a lételeme,

s ez a faj nem lehet más, csak az ember.

A gazdag mindenhol gazdag

A gazdag mindenhol gazdag, a szegény pedig szegény,

ezen a világon számtalan a baj és a probléma,

s ezt a bolygót cserben hagyta a remény.

A gazdag mindenhol gazdag, mindenkor a pénz az úr,

csak az érdekek számítanak, no meg a hatalom,

és az emberek szívében a keserűség dúl.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31