szabadság Archívum - 5 / 6 oldal

Az igaz magyar szív

Az igaz magyar szív erősen dobban,

mikor felidéződik a dicsőséges múlt,

s a szabadság vágya ma is parázslik,

még ha a küzdelem biza vérbe is fúlt.

Annak idején kardot vont a nemzet,

s az elnyomók ellen csatasorba állt,

március 15-én a parázs lángra gyúlt,

tetteik híre azóta apáról fiúra szállt.

Kossuth, Petőfi, s oly sok hazánkfia,

bátran küzdöttek vált a válnak vetve,

s dicső hadjáratban ünnepelt a haza,

az emlékük sohasem lesz eltemetve.

Az igaz magyar szív fennen ragyog,

hiába tiporják folyvást a zsarnokok,

a rabláncainktól meg kell szabadulni,

hogy rólunk is írhassanak a dalnokok.

Arctalan senkik

Arctalan senkik róják tragikus útjukat,

leszegett fejjel, s megfélemlítve élnek,

már egymástól is rettegnek egész nap,

s önnön vágyaiktól és álmaiktól félnek.

Lassan már levegőt sem mernek venni,

s önmagukat hibáztatják ím mindenért,

elhiszik a rengeteg hazugságot naponta,

s nem igen küzdenek magukért, istenért.

Már gyermekeikért sem mernek kiállni

és gyáván kushadva lesütik a szemüket,

s hagyják a családjaikat elveszni örökre,

míg ütik őket, nem emelik fel a kezüket.

Elvesztik munkájukat, vállalkozásaikat

és nem marad megélhetésük, semmijük,

sorozatos csapás, s elnyomás éri mindet,

legvégül biz nem fog maradni senkijük.

Arctalan senkik, még a létük is szégyen,

a legkisebb állat is harcol, amíg csak él,

ha összefognának, mint hős elődeik rég,

a szabadság nem lenne elérhetetlen cél.

Halálba hajszolni

Halálba hajszolni, ez ma a dicső terv,

állandó félelemkeltéssel, zsarolással,

a rettegés fokozásával, fenyegetéssel,

s az értelem elleni aljas szabotázzsal.

Elvenni az emberektől a szabadságot,

bezárni őket, mint vágni való barmot,

tönkretenni a vállalkozásaikat, s őket,

s folytatni a háttér által kiadott harcot.

A harcot, mely kiírtja az élet legjavát,

amely gonosz és kiszolgáltatottá tesz,

elveszi a legalapvetőbb emberi jogot

és amiben elnémul a legapróbb nesz.

Lassan már megszólalni is tilos lesz,

büntetendő a logikus, tiszta gondolat,

s megszűnnek munkahelyek, vágyak,

a méreg bizony megoldja a gondokat.

Halálba hajszolni, hatalomért, pénzért,

s elárulni mindent, mi igazi érték volt,

nem kellenek nekik élők, vagy hősök,

s remélik hamar megülik a halotti tort.

Szabadba csábít

Szabadba csábít a napfény, s a levegő,

a természet páratlan szépsége nyugtat,

a sok szürke nap után igazi vágyálom,

ha az ember kint sétálhat, vagy futhat.

Egy kis időre visszahúzódik a gonosz,

s a sötét mocsarának a mélyére merül,

ám nem mond le gyilkos tervezeteiről,

programozottan kiírt, bármibe is kerül.

Megvásárol, hazudik, zsarol, fenyeget,

s mindenáron méregbe fojtja a világot,

számára minden lény állatias és selejt,

s ridegen eltiporja a legapróbb virágot.

Szabadba csábít a környezet, a szellő,

a sarjadzó rügyek, a szabadság vágya,

az öröm érzete, a szeretet, s a remény,

végre mindezek kelhetnének szárnyra.

Ha szárnyaink lennének

Ha szárnyaink lennének, felhőkkel szállnánk,

s a világ legszebb pontjáig meg sem állnánk.

Sasként repülnénk a nyugalom szigete fölött,

s rátalálnánk a békére sok más élőlény között.

Azon a helyen nincs rettegés és nincs félelem,

kacagás hallik, boldogság éltet, s van élelem.

Szeretet melege árad minden percben felénk,

s egy új, őszinte, tiszta világ képe tárul elénk.

Szeretetteljes ölelések vesznek minket körül,

s a tiszta szándéknak, a legparányibb is örül.

Ott nincs fájdalom, nincs betegség, s járvány,

nem lehet úr a sötétség ereje, nincsen ármány.

Ha szárnyaink lennének, utunk oda vezetne,

s bár az egész világunk ilyen csodás lehetne.

Amíg azonban erős láncainkat le nem verjük,

az igazi szabadságunkat soha el nem nyerjük.

A szeretet ereje

A szeretet ereje hatalmas dolgokra képes,

túl tud juttatni a problémák során,

tiszta szívből jön, s nem véges.

Átsegíthet a válságokon, bántó viszályon,

kitarthat komoly problémák idején

és segít, hogy kevésbé fájjon.

Selymes simogatással cirógatja az arcokat,

lágy öleléssel támogathat, lelkesít,

s megvívja a lelki harcokat.

Sejtelmesen reményt adhat a kínok között,

kitartásra ösztönözhet bánat idején,

fény lehet a sötétség fölött.

Vidámmá tehet és boldogsággal tölthet el,

ölelésre ösztönözhet, s jó dolgokra,

míg énünk nyugalomra lel.

A szeretet ereje képes a gonoszt legyőzni,

segíthet túlélni a legzordabb időben,

semmi nem tudja őt lefőzni.

Mindehhez azonban elő kell, hogy jöjjön,

s ne lapuljon a félelemtől reszketve,

a szabadság ő, nem a börtön.

Volt egyszer egy bika

Volt egyszer egy bika, lenyűgöző állat,

dús réten vágtatott virágok között,

érezte, még vezérré válhat.

Pici korától kezdve gondozták, etették,

sokat játszadoztak vele a fajtársai,

s őszinte szívből szerették.

Gyorsan gyarapodott, s az ereje is nőtt,

dagadni kezdtek a feszülő izmai

és pajzán álmokat szőtt.

Sosem volt a karám rabja, szabadon élt,

versenyt futott sokszor a széllel,

még a villámlástól sem félt.

Sokszor felbukkant a szomszéd réteken,

izmos alakja kimagaslott a fűben,

hűen ábrázolták a képeken.

A mezőkön a szabadság jelképévé vált,

az emberek milliói rajongtak érte,

s nyomában boldogság járt.

Ám ez nem tetszett a gonosz erőknek,

ők nem tűrhették a szabadságot,

magukat tartva nyerőknek.

Elfogatták a bikát és a karámba zárták,

többször beoltatták, láncra verték,

s az elpusztulását várták.

Volt egyszer egy bika, ma már emlék,

a szabadság is sírba szállt vele,

örök rabság vette át helyét.

Szabadság és haza

Elnyomók dézsmálták a hazát,

habsburg katonák mindenütt,

a nép hallotta Kossuth szavát,

odaveszett már szinte mindenük.

Ébredt a harag, a szabadság vágya,

lázadt az ország, s fegyvert fogott,

a függetlenség lett mindőjük álma,

ami lelkükből soha ki nem kopott.

Petőfi versei harcba hívták őket,

reményt adva és biztatva a hont,

lelkesítette a férfiakat, s nőket,

a csatákban maga is kardot vont.

Háborúban állt a magyar nemzet,

véres harcokat vívtak keményen,

küzdelmük dicsőséget nemzett,

építették új seregeiket serényen.

A szabadságharc végül elbukott,

véres megtorlás vette a kezdetét,

híre azonban mindenhová eljutott,

igaz magyar nem árulta el nemzetét.

Ma is folyamatosan veszélyben állunk,

külső és belső ellenség támad reánk,

mások segítségére hiába is várunk,

magunknak kell megvédeni a hazánk.

Ki szabadnak született

Ki szabadnak született, nem kér a rabságból,

nem akar mások szolgája lenni,

s nem kér a vakságból.

Ki szabadnak született, a szelekkel szárnyal,

álmok repítik útján a távolba,

miközben küzd a vággyal.

Ki szabadnak született, békében éli a világát,

a legapróbb dolgoknak is örül,

s tudja önmaga irányát.

Ki szabadnak született, másoknak is segíthet,

jóra használja a tudása legjavát,

s érzi, nem veszíthet.

Ki szabadnak született, megvívja a csatáját,

nap nap után harcol szívből,

de nem hagyja hazáját.

Ki szabadnak született, nem adja meg magát,

nem adhatja fel önnön terveit,

s ellátja az ellenség baját.

Ki szabadnak született, nem akar más lenni,

nem kér vírusokból, gonoszból,

de szeretné a dolgát tenni.

Ki szabadnak született, úgy megy majd el,

hogy becsületesen élt mindig,

lelke örök nyugalmat lel.

Vérben fürdik

Vérben fürdik a Szabadság,

már rengeteg sebet kapott,

megpróbál mindent túlélni,

de folyton tiporják a gazok.

Egykoron küzdöttek is érte,

csatáztak, s öltek a nevében,

bármit megtettek, mit lehet,

segítették a harcok hevében.

Minden korban vágytak reá,

nagyon sokat álmodtak róla,

sokuknak biza álom maradt,

emlékét őrzi sok rege, nóta.

Manapság az életéért küzd,

végleg el akarják pusztítani,

támadják, ahogy csak lehet,

nincs ideje most szundítani.

Vérben fürdik a Szabadság,

már rengeteg sebet kapott,

összeszedi maradék erejét,

még utoljára üt egy nagyot.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30