Címke: fogság

Hogyan lehetne szabad

Hogyan lehetne szabad az a madár, aki kalitkában él,

és hogyan lehetne szabad az a sok-sok érző lélek,

miközben folyamatos korlátozások között fél?

 

Hogyan lehetne szabad a Nap, mikor felhők takarják,

és hogyan lehetne szabad a Hold, a sötét éjjelen,

ha a látványát mesterséges fények zavarják?

 

Hogyan lehetne szabad az élet, ha rabságra született,

ha csupán mások játékszere, mások kiszolgálója,

és nem tarthat soha egy békés kis szünetet?

 

Hogyan lehetne szabad az ember, önnön béklyóiban,

amit saját maga rakott fel, s amitől csak szenved,

vajon megérti-e majd mindezt, a végső óráiban?

pexels photo 26725669

A kalitka fogságában

A kalitka fogságában vidáman énekelnek a madarak,

az életről, a természet szépségéről, a kék égről,

s csicseregve idézik fel a régi, szép nyarakat.

 

Énekelnek a barátságról, a szeretetről, a szerelemről,

a ragyogó Napról, a tollaikat borzoló szellőről,

a virágokról, a fákról és a zöld levelekről.

 

Amíg dalolnak, elfeledik, hogy igazából csak foglyok,

ez fel sem tűnik nekik, hiszen kapnak enni, inni,

s úgy érezhetik, hogy elkerülik őket a gondok.

 

A kalitka fogságában élnek, s kívül sok szépet látnak,

látják a felhőket és a szabadon szárnyaló társaikat,

akik hamarosan majd maguk is fogollyá válnak.

th 2

Nehéz a sötétségből kijutni a fényre

Nehéz a sötétségből kijutni a fényre, nagyon is nehéz,

mivel igen erős láncon tartja a foglyainak a lelkét,

és mindent, amit a fény jelent, alaposan lenéz.

 

Nehéz a sötétségből kijutni a fényre, hatásos a mérge,

s akit magával ragadott a bűvereje, gyilkos tánca,

az már csak ellenségként tekint, a ragyogó égre.

nature 3254874 1280 1

A technika fogságában élve

A technika fogságában élve, a valóság nem számít,

s nem számítanak az emberi kapcsolatok,

mivel a nem létező látszat elkábít.

 

Manapság nincsenek beszélgetések, igaz ölelések,

nincs normális szülő és gyermek kapcsolat,

s szétfoszlanak a szoros kötelékek.

 

Nem számít az értelem, s nem is kell, hogy legyen,

elég a telefon bűbája, a számítógép varázsa,

és ez már nem a jövő, hanem a jelen.

 

Lélektelenné téve, az ember nem más, csak szolga,

engedelmes rab, olcsó kapcarongy csupán,

és elhiszi, csakis a főhajtás a dolga.

 

A technika fogságában élve, élvezhetetlen a világ,

nincs szeretet, s nincs tisztelet és becsület,

végül már a sírokon sem lesz virág.

pexels photo 11622497

A szabadság madara

A szabadság madara magasan szárnyal az égen,

fennen köröz boldogan és suhan a felhők felé,

nem tündökölt ennyire már nagyon régen.

 

Kiszabadult a kalitkájából, hol rabként élhetett,

ahol bús magányában teltek a napjai, az órái,

s ott, bezártan, a fogva tartóitól félhetett.

 

Nem is énekelhetett, bár kedve sem volt hozzá,

kalitkája körül morcos alakok jártak, s keltek,

tudták, ha kijutna, a reményt visszahozná.

 

Gondoltak egyet és kinyitották a ketrece ajtaját,

nézték, ahogy félénken kikémlel, aztán kilép,

s elkezdi dalolni az újjászületés dallamát.

 

A szabadság madara vidáman, s óvatlanul repül,

mivel nem figyeli az őt célba vevő puskákat,

eme rövid szabadsága az életébe kerül.

istockphoto 138202430 612x612 1
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.