Saját alkotásaim
Milyen lehet gyűlölt, népek árulójaként élni,
és figyelmen kívül hagyni az igazságot,
ugyanakkor belül rettegni, s félni?
Milyen lehet bérencként megélni a napokat,
megvásároltként végrehajtani a rosszat,
és halálba küldeni kicsiket, nagyokat?
Hogyan tud nyugodtan aludni az, ki hitvány,
ki eladta a szívét és eladta a sötét lelkét,
s aki csak egy tömeggyilkos szimplán?
Milyen lehet szembesülni a rideg valósággal,
s hogy tud tükörbe nézni egy jellemtelen,
vastag bőrrel a képén és csalódással?
A tévedést beismerni nem könnyű sohasem,
igen erős akarat és bátorság is kell hozzá,
ez a lélekben is nyomot hagy, odabent.
A tévedést beismerni sokaknak nem sikerül,
nem is akarják megtenni, mert az kudarc,
s hogy ki milyen jellem, végül kiderül.
Nem a pénz tesz emberré, hanem az igazi jellem,
a becsületesség, a tisztesség, a viselkedés,
és nem a nagyszájúság, a kellem.
A tettek bizonyítanak és nem a hazugságok árja,
nem az állandó ígérgetés, figyelemelterelés,
amelynek a kárát mindenki látja.
Nem a hitegetés és nem a valóságnak eltitkolása,
nem a szembe dicséret, ám a hátba egy kés,
s nem a hatalom gyakori fitogtatása.
Nem a pénz tesz emberré, hanem a szív, s a lélek,
a valódi emberség, a segítőkészség mindig,
ezek az alapjai, az igazi fénynek.
Az igazi jellem ritka, egy drágakőnél is ritkább,
valódi ékesség ebben a jellemtelen világban,
és sokan nem értik meg majd a titkát.
A titka az emberség, a becsület és a tiszta lélek,
az egyenesség, a megbízhatóság, az igazság,
s mindettől a hitványak nagyon félnek.
Az igazi jellem ritka, mert mélyen van, legbelül,
nem kihívóan páváskodik szerte, amerre jár,
és a számára mindig a jóság lesz legfelül.
Aki pénzért megvehető, az annyit is ér,
nincs jelleme, nincs becsülete sem,
s még a létezéséért is pénzt kér.
Nem lehet megbízni benne semmikor,
hiszen gyakorta hazudik bárkinek,
és mindenkit folyvást megtipor.
Aki pénzért megvehető, az áruló mind,
bármikor képes hamis fordulatra,
s ennél alantasabb szint nincs.
Aki a szavahihetőségét elveszíti, önmagát veszíti el,
és ezzel együtt megszabadul a becsületétől is,
így a lelke soha többé nyugalmat nem lel.
Aki a szavahihetőségét elveszíti, az becstelenné lesz,
és attól kezdve nem hisz neki senki, aki ismeri,
már hiába mond igazat, s jót hiába is tesz.
Aki egyszer már elbukott, mert bűnös, vagy hibás,
az milyen alapon is okoskodik, s miféle jogon,
amikor a jellemtelensége nem lehet vitás?
Aki a szavát sosem állta, ám a pénzt azért imádta,
és megszegte az összes adott szavát bárki felé,
annak a nevét miért is foglalnák imába?
Aki csak feszültségeket szít és háborúkat támogat,
lenézi az egyszerű embereket, s megveti a jót,
miféle elképzelés szerint hibáztat másokat?
Aki egyszer már elbukott, mivel becstelen és aljas,
egy olyan valaki, akinek minden szava hazugság,
az nem szégyentelen, s főképp szánalmas?
Hiába dúskál valaki a pénzben, ha üres a lelke,
ha nem érdekli semmi más ezen a világon,
s csak a hatalom megszerzése a terve.
Hiába dúskál valaki a pénzben, ha irigy, kapzsi,
és eladná a szeretteit is bármikor, bárkinek,
s a szívébe csak a gonosz jár be lakni.
Hiába dúskál valaki a pénzben, őt is eléri a vég,
nem menekülhet a sorsa elől, ahogy senki,
és a bűnei miatt, a tüzes pokolban ég.
A szavak mögé bújnak a hazugok és a becstelenek,
mindazok, akiknek csalárd szándékai vannak,
s akik jónak látszanak, ám jellemtelenek.
A szavak mögé bújnak a hamisak, meg az álszentek,
kik igen mohók, s pénzért bármire kaphatóak,
számukra az élet és a világ csak lábjegyzet.
