Saját alkotásaim
Nem mindenkin egyformán látszik meg az idő múlása,
van, akit sokkal tovább tart fiatalosan a sors szele,
és van, akinek zordabb időket sodor az útjába.
Nem mindenkin egyformán látszik, hogy ki valójában,
a szemeket könnyedén megtévesztheti a fantázia,
és elhomályosítja, milyen az illető a valóságban.
Hideg, csillagfényes éjszakán, amikor a Hold ragyog,
útra indulnak az álmok a fantáziák világába,
és nem állíthatják meg őket a fagyok.
Hideg, csillagfényes éjszakán, amikor a csend hallik,
s amikor szinte megáll az idő a végtelenben,
ember és természet, békességben alszik.
A fantáziák bolygóján minden csodás és olyan békés,
a látvány pazar, lenyűgöző, igazán álomba való,
s mindez felfoghatatlanul mámorító érzés.
A fantáziák bolygóján nem létezik rossz, sem gonosz,
van viszont szeretet, megértés, jóság, nyugalom,
az ottlét csakis örömöt és boldogságot okoz.
Elveszíteni az álmainkat nagyon fájdalmas, de mennyire,
ugyanúgy fájó elveszíti a reményt, a vágyainkat,
és mindentől eltávolodni, igen messzire.
Fájó megélni az érzéseinket, amikor azok célt nem érnek,
és iszonyúan szomorú, ha a végkifejlet tragikus,
és a képzeletünket megfojtja az enyészet.
Mindenkinek vannak ábrándjai, amik éltetik, míg bírják,
s feltöltik olyan érzelmekkel, mikről nem is tudott,
amíg a valóság percei magukhoz nem hívják.
Elveszíteni az álmainkat nagyon fájdalmas, s igen gyötrő,
akkor is, ha csupán a fantáziánk varázsolta nekünk,
és hogy el tudjuk-e fogadni mindezt, az a döntő.
Madárének csendül az éjben, a természet pihenőre tér,
odafönt szikrázóan ragyognak a csillagok,
s az álmok világa, újfent életre kél.
Varázslatos pillanatok suhannak a tavaszi szellő hátán,
tündérek, angyalok, manók és koboldok is,
no meg a híres, tüzet okádó sárkány.
Eme pillanatok teszik annyira különlegessé az álmokat,
amelyekben a fantázia és a remény szárnyal,
szabadjára eresztve, az alvó vágyakat.
Madárének csendül az éjben, a vidéken békesség honol,
kicsik és nagyok ilyenkor egyaránt alszanak,
ilyenkor ez a világ, nem olyan komor.
Egy varázslatos világba belépve, a lélek szinte szárnyal,
mesebeli látvány gyönyörködteti a szemeket,
s szabadon lehet táncolni a vággyal.
Csodálatos fények, pompázatos virágok, s pazar színek,
mennyei nyugalom, megelevenedő fantázia,
itt valódi békesség cirógatja a szívet.
Egy varázslatos világba belépve, tátva maradhat a száj,
azon a helyen nem létezik bánat, fájdalom,
s mindenkire, az örök élet ígérete vár.
A mesék birodalmában szabadon szárnyal a fantázia,
bárkiből lehet hős, király, királylány, varázsló,
csupán az eszét, s az álmait kell használnia.
Lehet bátor lovag, ki megmentette a hercegnő életét,
válhat manóvá, tündérré, mágussá, törpévé,
és feltalálóvá, aki körberepülte a féltekét.
A mesék birodalmában minden perc izgalom, csoda,
kalandokban nincs hiány, unatkozni nincs idő,
s aki már járt ott, nem vágyik máshová, soha.
Csendes éjjeleken halkan útnak indulnak az álmok,
és megkerülve az elmét, csodákat varázsolnak,
felkeltve a fantáziák világában a lángot.
Annál a lángnál láthatóvá válnak az áhított vágyak,
különleges kalandok történnek minden este,
ám reggelre az álmok is pihenni vágynak.
Csendes éjjeleken bárki más lehet és mássá válhat,
olyanná, amivé szeretne, de ébren nem megy,
ezért a lelkek egész nap az éjszakára várnak.
Megannyi álom rejtőzködik a szívünknek mélyén,
és megannyi vágy kalandozik a lelkünkben,
reményt sugallva, a fantáziánk révén.
Megannyi álom színesíti a szürke hétköznapokat,
és teszi elfogadhatóvá az elfogadhatatlant is,
megszépítve, az amúgy sötét pillanatokat.
Suhanó álmok járják a táncukat a csillagok között,
van mindenféle, jó, rossz, vidám, szomorú,
és ember áll, valamennyi mögött.
Emlékek, elképzelések, vágyak adják az alapjukat,
fantázia teszi színesebbé az estek sokaságát,
és éjjelente folytatják kalandjukat.
Suhanó álmok pihentetik a fáradt elméket reggelig,
ellazítják a testet, amely túl sok terhet cipel,
és ilyenkor nyugalomhoz engedik.
