Saját alkotásaim
Szilveszter éjjelén útra kelnek a vágyak,
az álmok, az óhajok, az elképzelések,
és nagy önbizalommal szállnak.
Szállnak a téli széllel a távolba, messze,
s végig bizakodnak valamiféle jóban,
remélve, még nincs minden veszve.
Remélnek, de belül érzik, hogy baj van,
minden tettük, sőt, maga az életük is,
elhalkul, a hangos, háborús zajban.
Szilveszter éjjelén elhiszik, van remény,
ez az éjjel a mesék és a csodák világa,
ám hamar kiderül, az élet kemény.
Elképzelések és fantáziák teszik színesebbé a létet,
s teszik elfogadhatóbbá a napok szürkeségét,
miközben a lélek annyira vágyja a szépet.
Elképzelések és fantáziák működtetik ezt a világot,
s képesek elhitetni a lehetetlent is, bárkivel,
kóróból varázsolva csoda szép virágot.
A csodák erdejében milliónyi apró fény villog,
és varázslatos fényt árasztanak esténként,
amikor mindenfelé a szeretet csillog.
A csodák erdejében élnek az eltávozott lelkek,
a rejtekadó fák között suhannak éjjelente,
s eme helyen mind békességre lelnek.
Az álmok bolygóján bármikor megtörténhet bármi,
az elme csodás dolgokat képes varázsolni,
és könnyű a fantáziák földjén járni.
Szemet gyönyörködtető tájak, békesség, nyugalom,
egy igazán mesés világ, lelket felemelő érzés,
ezen a helyen nem létezik unalom.
Az álmok bolygóján megszépülnek a titkos vágyak,
és életre kelnek a szívben rejtőző érzelmek,
miközben a madarakkal szállnak.
A béke kicsiny szigetén mindig vidám az élet,
a boldogság és a szeretet oly természetes,
s eme helyre vágyakozik minden lélek.
A szigeten zöldek a rétek, illatoznak a virágok,
kristálytiszta a víz, kellemes a Nap melege,
és a lakók gyönyörűnek látják a világot.
Nincs betegség, nincs adósság és nincs harag,
egész évben bőven teremnek a növények,
s a vizekben vígan lubickolnak a halak.
Segítőszándékból és megértésből sincs hiány,
mindenki, mindenkinek az igazi támasza,
s nem létezik semmi sem, mi silány.
A béke kicsiny szigetén olyan csodás a reggel,
ahogyan a nap összes perce is varázslatos,
ám pirkadatkor megcsörren a vekker.
Esténként a tisztáson feltűnik a remény lámpája,
a benne lévő gyertya lángja varázserővel bír,
és új lehetőséget kínál az élővilág számára.
Egy csodásabb jövőt, egy szebb, békésebb világot,
élhetőbb életet és sokkalta több szeretetet,
tiszta levegőt, erdőt, mezőt, sok virágot.
Ez a lámpa magához vonzza a jóra vágyó lelkeket,
akik apró fényekként jelennek meg körülötte,
és érzik, számukra az éj csodát rejteget.
Esténként a tisztáson felvillannak az apró fények,
mint milliónyi drágakő, oly ékesen ragyognak,
s eközben békésen alszanak az erdei lények.
Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, sokan alszanak,
pihennek a törpök, a tündék, a manók, s az óriások,
és így, behunyt szemmel, semmitől nem tartanak.
Mély álomban pihen a sok király, no meg a sok hercegnő,
a hős lovagok sem küzdenek a hétfejű sárkánnyal,
és ez a csend mindenfelé, szinte már dermesztő.
Csipkerózsika, Hófehérke, Piroska, mind tétlenül várnak,
ahogy vár a rokka, a mérgezett alma és a farkas is,
miközben a fejük felett, sötét felhők szállnak.
Valamennyi mesealak kiesett a szerepéből, s tanácstalan,
kábák a bűbájtól, a nekik beadott mézes méregtől,
amely a számukra, egyáltalán nem hatástalan.
Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, s lehűl a levegő,
a gonosz varázs erősen hat és hamarosan villámlik,
végül e szép világból nem lesz más, csak temető.
Madárének csendül az éjben, a természet pihenőre tér,
odafönt szikrázóan ragyognak a csillagok,
s az álmok világa, újfent életre kél.
Varázslatos pillanatok suhannak a tavaszi szellő hátán,
tündérek, angyalok, manók és koboldok is,
no meg a híres, tüzet okádó sárkány.
Eme pillanatok teszik annyira különlegessé az álmokat,
amelyekben a fantázia és a remény szárnyal,
szabadjára eresztve, az alvó vágyakat.
Madárének csendül az éjben, a vidéken békesség honol,
kicsik és nagyok ilyenkor egyaránt alszanak,
ilyenkor ez a világ, nem olyan komor.
Mielőtt a Nap pihenőre tér, még szétszórja aranyát,
s miközben lenyűgöző látványt biztosít szerte,
itt hagyja nekünk, a csillagok anyagát.
Mielőtt a Nap pihenőre tér, még beragyogja az eget,
varázslatos pillanatokat okoz ilyetén, estefelé,
s ennél bizony szebb, igen ritkán lehet.
A fehér virágok földjén, tündérek élnek, csodás lények,
a mesebeli erdő mélyén, az emberektől igen távol,
hírvivői ők a jóságnak, a békének, s a fénynek.
A fehér virágok földjén tündérek élnek és sosem félnek,
varázsuk észrevétlen védelmezi az arra érdemeset,
őrzői ők a lelkeknek, a szeretetnek, s a szépnek.
