Címke: múlt

A világ valódi arcát

A világ valódi arcát oly sokan nem ismerik,

mivel folyamatosan álarc takarja el azt,

s eme álarcról kérdezni sem merik.

 

Így halad előre, a régen megtervezett úton,

kopott és szakadt ruhájában bandukol,

miközben mereng a túl sötét múlton.

 

Megélt már számtalan borzalmat, háborút,

néhanap rátalált egy kevéske örömre is,

s még kérdéses, hová vezet e vándorút.

 

A világ nem érzi jól magát ilyen szerepben,

nem boldog, látva a történések folyamát,

ez így volt valaha, s most is, a jelenben.

 

A világ valódi arcát ritkán díszíti a mosoly,

örömmel lenne ő egy szebb, s jobb világ,

ha nem lenne az irányítói által fogoly.

image 1772129949132 compressed

Senki nem marad olyan

Senki nem marad olyan, mint volt egykor rég,

nem marad fiatal, fürge, sem pedig erős,

és egyre jobban érzi, közeleg a vég.

 

Az egykori fénye megkopik, az elméje is fárad,

a megbecsülése kérdésessé válik sokszor,

s mielőtt megszólal, nyel egy párat.

 

Ha elmegy bulizni, napokig nem lesz önmaga,

a munkahelyen félig alszik, megroggyant,

és ezen már nem segíthet a földanya.

 

Fáj mindene, sokszor mozdulni sem igen tud,

egyre többször emlékezik vissza a múltra,

és rájön, neki már egyre kevesebb jut.

 

Kevesebb mindenből, mindenből, ami fontos,

kevesebb a figyelemből és a szeretetből,

eddig hiába is volt szorgos, gondos.

 

Senki nem marad olyan, mint remélte valaha,

a dédelgetett álmai és a vágyai elhagyják,

s egyre többször kerülgeti a nyavalya.

image 1772129961874 compressed

Amíg fájdalmat érzünk

Amíg fájdalmat érzünk, addig biztosan élünk,

szeretünk, vágyakozunk és álmodozunk,

és az utolsó percig, mindig remélünk.

 

Amíg fájdalmat érzünk, szenvedünk, s félünk,

az idő vasfoga kíméletlenül teszi a dolgát,

s egy hajszálon függ, a törékeny létünk.

 

Amíg fájdalmat érzünk, emlékezünk a múltra,

boldog pillanatok dobogtatják a szívünk,

ám sajnos nem találunk valós kiútra.

image 1772358347836 compressed

Túl késő sajnálkozni

Túl késő sajnálkozni, ha letépték a virágot,

s ha csak azután ismerik el a szépségét,

miután többé nem láthatja a világot.

 

Késő megbánni, ha már kivégezték a jókat,

ha a hóhér bárdja immár vértől csöpög,

s elnémították mind, az igaz szókat.

 

Kései a szeretet, ha a szerettünk elköszönt,

és nincs lehetőségünk, hogy átöleljük,

a gyász pedig fájóan reánk köszönt.

 

Késő bocsánatot kérni, ha a sértett nem él,

ha eltávozott, s a végtelennek útját rója,

ahol soha, a csillagok között nem fél.

 

Túl kései a döbbenet, hogy végig hazudtak,

hazugság volt az életünk minden perce,

s mindvégig a sötétségben lapultak.

 

Túl késő sajnálkozni, az esélyek elszálltak,

ahogyan elszállt a múlt, no meg a jövő,

s hamarosan fújhatjuk a gyertyákat.

image 1779184911394 compressed

Fájó látni és érezni

Fájó látni és érezni, hogyan telik el az idő,

hogyan kopnak el az érzékszerveink,

és hogy válik semmivé a jövő.

 

Miként foszlik szét egykori emlékezetünk,

egykoron biztosak voltunk valamiben,

ma már csak úgy feltételezünk.

 

Hajdani gyors mozgásunk immáron álom,

valaha lehoztuk volna a csillagokat is,

és most meg nincs, ami ne fájjon.

 

Fájó látni és érezni, hogy ronccsá lettünk,

és nemsokára a végtelen felé tartunk,

ahogy minden álmunk, s tettünk.

image 1779184906818 compressed

Amit egyszer elszalasztottunk

Amit egyszer elszalasztottunk, az nem tér vissza,

és csak sokkal később értjük meg mindezt,

ám a szívünk mélyén még él a szikra.

 

A szikra, amely csupán egy cirógató szellőre vár,

s amint az megérkezik, fellángol a lelkünk,

már nem a régi, de a vágyakkal száll.

 

A vágyakkal, meg a reménnyel, amik erőt adnak,

erőt ahhoz, hogy újra szépeket álmodjunk,

és bátran integethessünk a Napnak.

 

Amit egyszer elszalasztottunk, nem éljük át újra,

talán valami hasonlót, ha szerencsénk van,

és azt is már egyfajta álarc mögé bújva.

girl 517555 1280

Az élet egyfajta akadályverseny

Az élet egyfajta akadályverseny, amely nehéz,

a legelső pillanattól a legeslegutolsóig,

s a végén körvonalazódik az egész.

 

Ott derül csak ki, mennyire volt sikeres az út,

az út, amelyen folyvást küzdeni kellett,

s melyen a jövő dőlt el, nem a múlt.

 

Az élet egyfajta akadályverseny és nem tréfa,

vannak benne persze kisebb pihenők is,

ahol kitisztulhat, mi a verseny célja.

pexels esra nurdogan 491120278 17210001

Számtalan pillanat válik köddé

Számtalan pillanat válik köddé az életünk során,

a feledés homálya mindenkire le fog szállni,

van akire csak későn, de van akire korán.

 

Számtalan pillanat válik köddé, olyan sok emlék,

sorban intenek búcsút a rokonaink, barátaink,

kiket szerettünk, s köztünk voltak nemrég.

ai generated 8814528 1280

Az emlékeinket lassan belepi

Az emlékeinket lassan belepi majd az időnek pora,

és hiába reméljük, hogy velünk maradnak,

sokszor eltűnnek a semmibe, tova.

 

Az érzéseink is velük tartanak, s elhagynak minket,

búcsút intenek, huncutul hátrakacsintanak,

és nem fogják meg többé a kilincset.

 

Az emlékeinket lassan belepi az a jótékony homály,

amely eltakarja a fájdalmakat, bánatokat is,

s mindezen nem segít a lelki ispotály.

clock 2015460 1280

Idővel mind a homályba veszünk

Idővel mind a homályba veszünk, történjen bármi,

szép lassan elfelednek minket a barátaink,

s csak az emlékeinkkel fogunk hálni.

 

Elfeled minket a jelen, a jövő nem is számít reánk,

minden tettünk, gondolatunk, immár a múlté,

és a remény csak nehezen talál miránk.

 

A hibáink végig fognak kísérni, bármerre megyünk,

és legyen a szándékunk bármilyen álomszerű,

végül mégis csupán önmagunk leszünk.

 

Idővel mind a homályba veszünk, semmivé válunk,

az összes mozzanatunk az emlékezetbe süllyed,

s eközben csendben, a végtelenbe szállunk.

pexels photo 253905