hazugságok Archívum - 5 / 14 oldal

Minden évben eljátsszák

Minden évben eljátsszák ugyanazt a drámát,

igen jó szándékkal, megtervezett módon,

lecsökkentik a kacsáknak a számát.

Lecsökkentik, hogy a gyomrot ne is terhelje,

és ne nehezítse az emésztés folyamatát,

a testet, s a lelket is megterhelve.

Dehogy kell kacsa, vagy liba az embereknek,

ki ne vágyna másra, ropogós rovarokra,

hiszen az ínyencek azért lelkesednek.

El kéne már feledni a hagyományos étkeket,

és elhagyni a megszokott finomságokat,

beismerve a vágyak okozta vétkeket.

Minden évben eljátsszák ama hamis varázst,

amely hatékony a szemfényvesztés terén,

s amely elérheti a megkívánt hatást.

Szavakkal lehet hazudni

Szavakkal lehet hazudni és tettekkel bizonyítani,

érzelmekkel manipulálni, mindent letagadni,

s a jót a rosszal hasonlítani, viszonyítani.

Szavakkal lehet hazudni, s pont miattuk elbukni,

megtéveszteni könnyű, magyarázkodni nehéz,

az igazsághoz sok akadályon át lehet eljutni.

Rengeteg a terelés

Rengeteg a terelés, a valóság útjára lelni nehéz,

hisz annyi különféle út vezet rossz irányba,

hogy sokaknak túl bonyolult ez az egész.

Mikor valaki azt hiszi, megtalálta a helyes utat,

és kezd örülni, mert már olyan régen keresi,

lesz egy újabb tábla, amely másfelé mutat.

Rengeteg a terelés, az úti célhoz kevesen érnek,

s amíg nehezen igazodnak el az útvesztőben,

addig csupán egyfajta tumultusban élnek.

Aki fél a tükörbe nézni

Aki fél a tükörbe nézni, annak van rá oka,

hiszen ott szembesülnie kell magával,

s mit a tükörben lát, nem egy csoda.

Sőt, éppen az ellenkezője, az az igazi való,

s hiába szeretne a legjobbnak látszani,

a tükör megmutatja, hogy csak csaló.

Csaló, mivel hazugul letagadja a látványt,

és önmagának is állítja, ez csak látszat,

hisz ő tündér, aki legyőzi a sárkányt.

Aki fél a tükörbe nézni, az a valóságtól fél,

mert az túlontúl fájdalmas tud lenni,

s így inkább a sötét hazugságban él.

Arcmaszk mögé bújva

Arcmaszk mögé bújva, nem ember az ember,

csupán egy szolga és egy arctalan senki,

ki önmagára a félelem miatt nem lel.

Aki nem vállalja fel az értékeit, s az igazságot,

mert retteg és könnyebb is fejet hajtani,

semmint képviselni az égető valóságot.

Könnyebb megtagadni a szeretteit, az álmait,

letagadni mindazt, amit valaha szeretet,

és megcsúfolni a legtitkosabb vágyait.

Könnyebb elhatárolódni mindentől, ha fáj is,

és egyszerűbb hátat fordítani a múltnak,

mintsem kardot fogni, még ma, máris.

Arcmaszk mögé bújva, a lélek sokat szenved,

és sokat gyötrődik, amiért olyan gyenge,

s amiért manapság igen sokat enged.

Valamiben reményt lelni

Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,

egyre inkább fogyatkozik a józan ész,

s az értelem is jelentősen kevesebb.

Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,

a hazugságaikat és az elnyomásukat,

hisz ezért kapja mind a jutalmát.

Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,

káoszt teremtenek a terveik szerint,

s elhozzák nekik a háború rémét.

A szabadságot véres csizmákkal tapossák,

mindenféle emberi jogot eltipornak,

és ezt szenvedi meg a lakosság.

A józan vélemények a szemétre kerülnek,

és miközben az emberek rettegnek,

addig a bűnösök kéjbe merülnek.

Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,

s a bankszámláik kövérre dagadnak,

rengetegen szenvednek a létben.

Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,

és míg az emberiség némán csak tűr,

addig a nyakára záródik a járom.

Álomban tartva a világot

Álomban tartva a világot, könnyű azt uralni,

hisz míg édesden alszik és csak horkol,

nem érzi, mekkorát fog zuhanni.

Pedig fog, mégpedig gyorsan és igen mélyre,

ahonnan nem tud visszamászni majd,

s nem nézhet fel a tündöklő égre.

Ahol esetleg rádöbben, mekkorát is hibázott,

és mennyire kihasználták őt az altatói,

miközben önmagára nem vigyázott.

Álomban tartva a világot, bármit lehet tenni,

bármit, bármikor és az egész világgal,

és így fog elveszni az élet, ennyi.

A nyugati szél összesodorta

A nyugati szél összesodorta a mocskot, szemetet,

és elárasztotta velük a falvakat, városokat,

az egész világot, utcákat, s tereket.

Eme szenny belepte a virágos kerteket, parkokat,

bejutott minden élőhelyre, a legkisebb résbe,

s elnyomta a segélykiáltó hangokat.

Fuldoklásra kényszerítette az emberek sokaságát,

akik nem hittek még a saját szemüknek sem,

s így eltűrték a tébolyult rohanását.

A nyugati szél összesodorta a gonoszt, s a rosszat,

az elvetemültséget, a kapzsiságot, az árulást,

a hatalomvágy pedig kitart, élethosszat.

A bérencek világában

A bérencek világában az árulás természetes,

a számukra a becsület az ismeretlen út,

s amiket tesznek, az mind feltételes.

A világukban a jellemtelenség a megszokott,

lelketlenek, gonoszak, kapzsik és önzők,

s az uralmuk alatt sok az elnyomott.

Képesek bármire, hazudoznak, lopnak sokat,

és mindig kiszolgálják azt, aki fizeti őket,

ám egyszer előlük is elmegy a vonat.

Egyszer leáldozik a csillaguk és el is köszön,

nem lesz rájuk már szükség, soha többé,

kívül kerülnek majd az eddigi körön.

A bérencek világában a sötétség az igazi úr,

náluk nem ragyog a Nap és nem is fog,

soha nem jutnak a pokol tüzén túl.

A harag és a gyűlölet

A harag és a gyűlölet uralja a napokat,

ezt az egész, őrületbe borult világot,

mind a kicsiket, mind a nagyokat.

Téboly, megosztottság, kíméletlenség,

közönybe fullad minden perc és óra,

nagy a csalódás, a reménytelenség.

A szeretet, az értelem mikor tér észre,

és mire várnak a reménnyel együtt,

mikor kívánnak reagálni a vészre?

A harag és a gyűlölet mételyezi a létet,

hatásosan pusztít, mert megteheti,

káoszba taszítva az összes népet.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31