Saját alkotásaim
Aki fél a tükörbe nézni, annak van rá oka,
hiszen ott szembesülnie kell magával,
s mit a tükörben lát, nem egy csoda.
Sőt, éppen az ellenkezője, az az igazi való,
s hiába szeretne a legjobbnak látszani,
a tükör megmutatja, hogy csak csaló.
Csaló, mivel hazugul letagadja a látványt,
és önmagának is állítja, ez csak látszat,
hisz ő tündér, aki legyőzi a sárkányt.
Aki fél a tükörbe nézni, az a valóságtól fél,
mert az túlontúl fájdalmas tud lenni,
s így inkább a sötét hazugságban él.
Félrenézve sokkal könnyebb elviselni ezt az életet,
egyszerűbb tudomást sem venni semmiről,
és lekicsinyíteni a valóságos tényeket.
Így nem kell meglátni a sok szenvedést, a kínokat,
a kizsákmányolást, a végtelen kihasználást,
a butaságot és a nekünk megásott sírokat.
Nem kell szembesülni azzal, biz gyengék vagyunk,
és mániásan ragaszkodunk a megszokotthoz,
miközben esélyt az életre nem is kapunk.
Nem kell látni, hogy igazából nincs szükség reánk,
szükségtelen lények vagyunk, sőt, élősködők,
s kik ezt mondják, halált hoznak miránk.
Ám nem csupán miránk, hanem a gyermekekre is,
elvéve a jövőjüket végleg, megölve a reményt,
és elvárva a teljes engedelmességet csakis.
Nem kell látni, hogyan ölik le az állatok sokaságát,
s fosztanak meg a természetes élelmiszerektől,
elvárva eme kegyetlenségük elfogadását.
Nem fogja bántani a szemünket a víznek a hiánya,
s amikor ez bekövetkezik megtervezett módon,
már hiába kiáltjuk a fájdalmunkat a világba.
Nem kell szembesülnünk a manipulációk sorával,
és nem kell látnunk a valóságot, az igazságot,
s nem kell küzdenünk elménk homályával.
Félrenézve sokkal könnyebb eltűrni az egész létet,
és lemondani a szabadságunkról szemlesütve,
majd megszégyenülve várni a sötét véget.
Önmaga sorsával is nehezen küzd meg az ember,
pedig minden percben csak arra törekszik,
és emiatt lelki nyugalmat nem lel.
Gondokkal ébred reggel és azokkal pihen le este,
sőt, gyakorta álmában is forgolódik, vívódik,
mintha a holnap csakis veszély lenne.
Önmaga sorsával is nehezen küzd, hát a máséval,
és miközben igyekszik láthatatlanná válni,
nem bír el, a reá nehezedő árnyékkal.
Az igazság tükre egy nagy bálteremben állt,
s elé járulhatott bárki, ki igazságot akart,
s kinek a valóság fontossá vált.
Kíváncsi emberek keresték fel igen sokszor,
kik remélték, hogy pozitív képet látnak,
s a sors további sikerekre voksol.
A tükör igazat szólt, nem hazudott senkinek,
és megmutatta a lelkek valódi mivoltát,
s nem nézett senkit semminek.
Egy napon elé járultak azok, kik lelketlenek,
kik elárulták a hazájukat, s a népüket,
s akik hazugságokat terjesztenek.
Akikben nincs becsület és nincs tisztességük,
lelkiismeretük pénz által megvehető,
s nekik a sötétség a reménységük.
A tükör rögvest megmutatta az igazi arcukat,
a jellemtelenségüket, a hitványságukat,
s hogyan végzik az aljas harcukat.
Felháborodtak a látottakon, s mind tagadtak,
de a tükör ezután a jövőjüket is láttatta,
s mutatta, a pokol felé haladnak.
Az igazság tükre nem kegyelmez, nem kímél,
nem állít valótlant, s nem hiteget senkit,
nem áltat, nem csap be, megítél.
