pénz Archívum - 2 / 5 oldal - Kiss Gyula versei

Tiszteletre méltóak azok

Tiszteletre méltóak azok, kik a jóért küzdenek,

és felvállalják a harcot, a mások harcát is,

s nem a rossztól, gonosztól függenek.

Tiszteletre méltóak azok, kik becsülettel élnek,

kik ugyanúgy szenvednek, mint mindenki,

és még akkor is segítenek, ha félnek.

Tiszteletre méltóak azok, akik nem lelketlenek,

s akik kiteszik a szívüket is egy igaz ügyért,

nem hagyva, hogy mások szenvedjenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik szeretni tudnak,

akiket nem az érdek és nem is a pénz ural,

s akik maguk erejéből magasra jutnak.

Tiszteletre méltóak azok, akik valódi jellemek,

akik kitartanak a legnehezebb időkben is,

még úgyis, ha senkinek nem kellenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik a szavukat állják,

akik segítőkezet nyújtanak az elesettek felé,

s akik a végzetüket tétlenül nem várják.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

Agymosó Masa mossa

Agymosó Masa mossa a hiszékeny agyakat,

ezt teszi naponta, rendre, folyamatosan,

és mindig kétszer, az unott szavakat.

Így éri el, hogy a mosásának nyoma legyen,

és mindenki ugyanazt a mantrát hajtsa,

mind a földön, égen, vízen, s hegyen.

Igen szorgosan dolgozik, hisz ez a feladata,

ezért is kapja a pénzét és az elismerést,

hiszi, nemsokára eljön az ő pillanata.

A pillanata, amelyben fennen tündökölhet,

melyben fürödhet, mint a hal a vízben,

és amely által ragyogva üdvözölhet.

Agymosó Masa mossa a fogékony elméket,

s mindazt, amire a megbízói megkérik,

ha kell, rongyot, ha kell, kelméket.

Valamiben reményt lelni

Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,

egyre inkább fogyatkozik a józan ész,

s az értelem is jelentősen kevesebb.

Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,

a hazugságaikat és az elnyomásukat,

hisz ezért kapja mind a jutalmát.

Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,

káoszt teremtenek a terveik szerint,

s elhozzák nekik a háború rémét.

A szabadságot véres csizmákkal tapossák,

mindenféle emberi jogot eltipornak,

és ezt szenvedi meg a lakosság.

A józan vélemények a szemétre kerülnek,

és miközben az emberek rettegnek,

addig a bűnösök kéjbe merülnek.

Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,

s a bankszámláik kövérre dagadnak,

rengetegen szenvednek a létben.

Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,

és míg az emberiség némán csak tűr,

addig a nyakára záródik a járom.

Aki csakis káoszt akar

Aki csakis káoszt akar, azt nem érdekli senki,

semmiféle más ember, vagy más élőlény,

és a céljaiért mindent meg fog tenni.

Ha kell, folyton uszít, hergel, provokál sokat,

letagadja a legigazabb igazat is az égről,

és önző gyűlölete soha le nem lohad.

Bőven ontja a pénzt azoknak, akik szolgálják,

kik ugyanolyan hitványul gondolkoznak,

és a világot a kedve szerint formálják.

Aki csakis káoszt akar, az azért él és azért hal,

lételeme a gyűlölet, s az izzó hatalomvágy,

eme világnak az a jó, ha az ilyen kihal.

A szorgos sírásók ásnak

A szorgos sírásók ásnak, megszállottan, keményen,

hisz az a dolguk, sok és mély gödröt kell ásni,

ám mindnek csakis a pénz jár a fejében.

Az évek során szépen gazdagodott a családi kassza,

nem véletlenül, sokakat kellett ezért elásniuk,

s így gyarapodott eme társulat haszna.

Kontinensnyi lelket szeretnének még föld alá tenni,

és megszabadítani őket az élet nehézségeitől,

sokszor kell még az ásót a kezükbe venni.

A szorgos sírásók ásnak, arcukon flegma mosollyal,

nagyon bizakodnak, hogy nélkülözhetetlenek,

s a gyászt letudják, egy olcsó csokorral.

Nem a pénz tesz emberré

Nem a pénz tesz emberré, hanem az igazi jellem,

a becsületesség, a tisztesség, a viselkedés,

és nem a nagyszájúság, a kellem.

A tettek bizonyítanak és nem a hazugságok árja,

nem az állandó ígérgetés, figyelemelterelés,

amelynek a kárát mindenki látja.

Nem a hitegetés és nem a valóságnak eltitkolása,

nem a szembe dicséret, ám a hátba egy kés,

s nem a hatalom gyakori fitogtatása.

Nem a pénz tesz emberré, hanem a szív, s a lélek,

a valódi emberség, a segítőkészség mindig,

ezek az alapjai, az igazi fénynek.

Idő

Másodpercek, percek, órák,

mind a végtelen útját róják.

Sebesen szállnak a széllel,

küzdenek a nyárral, s téllel.

Útjukat nem állhatja semmi,

mindig előre fognak menni.

Adnak örömöt, meg bánatot,

ismerik a galaktikus járatot.

A múlt emléke fennen lebeg,

a jelen szemeink előtt pereg.

A jövő sok kérdőjel, s talány,

az ember ehhez képest parány.

Idő. Sokszor kevés jut belőle,

bárki bármit gondoljon felőle.

Drágább az aranynál, pénznél,

gyorsabb az elménél, fénynél.

Gazdálkodni igen nehéz vele,

a zseb hiába van pénzzel tele.

Mégis elvesztegetik oly sokan,

holott a pillanat nem vár, rohan.

Érzéseket repít szárnyain tova,

ha hibázol sem állhat meg soha.

Érdemtelenekre pazarolni hiba,

efelől nem lehet kétség, sem vita.

Aki pénzért megvehető

Aki pénzért megvehető, az annyit is ér,

nincs jelleme, nincs becsülete sem,

s még a létezéséért is pénzt kér.

Nem lehet megbízni benne semmikor,

hiszen gyakorta hazudik bárkinek,

és mindenkit folyvást megtipor.

Aki pénzért megvehető, az áruló mind,

bármikor képes hamis fordulatra,

s ennél alantasabb szint nincs.

Aki egyszer már elbukott

Aki egyszer már elbukott, mert bűnös, vagy hibás,

az milyen alapon is okoskodik, s miféle jogon,

amikor a jellemtelensége nem lehet vitás?

Aki a szavát sosem állta, ám a pénzt azért imádta,

és megszegte az összes adott szavát bárki felé,

annak a nevét miért is foglalnák imába?

Aki csak feszültségeket szít és háborúkat támogat,

lenézi az egyszerű embereket, s megveti a jót,

miféle elképzelés szerint hibáztat másokat?

Aki egyszer már elbukott, mivel becstelen és aljas,

egy olyan valaki, akinek minden szava hazugság,

az nem szégyentelen, s főképp szánalmas?

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31