nyár Archívum - Kiss Gyula versei

A nyár elköszönt

A nyár elköszönt. Fogta a kis batyuját és pá,

már indult is mosolyogva és integetve,

tudva, hogy máshol is várnak rá.

Hátranézve látta, ahogy megérkezett az ősz,

aki morcos arccal mérte végig a vidéket,

és sugárzott róla, mennyire bősz.

Amíg a nyár csupa szép dolgot vitt magával,

jó időt, üdülést és kerti partik emlékét,

addig az ősz nem bírt a bajával.

Hideg, heves széllel érkezett, no meg esővel,

villámlással köszönt be, félelmet keltve,

s lenyomta a vidámságot erővel.

A nyár elköszönt. Vígan fütyörészett, dalolt,

felnézve látta a vonuló madarak seregét,

és esténként a csillagokba karolt.

Egy varázslatos estén

Egy varázslatos estén hegedülni kezd a tücsök,

lágy szellő simogatja a susogó faleveleket,

és a fűben óvatosan lépkednek a sünök.

A kerek arcú Hold mosolya beragyogja az eget,

egy bagoly suhan az éjben, a város lepihent,

ez idő tájt már alszik felnőtt, s gyerek.

A Göncölszekéren utazik az álmodozó remény,

az éjszaka óceánjában békések a csillagok,

s ilyenkor az álmok világa nem szegény.

Egy varázslatos estén, szerte a nyugalom árad,

a szeretet megcirógatja a pihenő lelkeket,

miközben az idő gyors lovakon vágtat.

Idő

Másodpercek, percek, órák,

mind a végtelen útját róják.

Sebesen szállnak a széllel,

küzdenek a nyárral, s téllel.

Útjukat nem állhatja semmi,

mindig előre fognak menni.

Adnak örömöt, meg bánatot,

ismerik a galaktikus járatot.

A múlt emléke fennen lebeg,

a jelen szemeink előtt pereg.

A jövő sok kérdőjel, s talány,

az ember ehhez képest parány.

Idő. Sokszor kevés jut belőle,

bárki bármit gondoljon felőle.

Drágább az aranynál, pénznél,

gyorsabb az elménél, fénynél.

Gazdálkodni igen nehéz vele,

a zseb hiába van pénzzel tele.

Mégis elvesztegetik oly sokan,

holott a pillanat nem vár, rohan.

Érzéseket repít szárnyain tova,

ha hibázol sem állhat meg soha.

Érdemtelenekre pazarolni hiba,

efelől nem lehet kétség, sem vita.

Könnyeznek a felhők

Könnyeznek a felhők, így siratják el a nyarat,

ily módon búcsúznak el tőle egy jó időre,

s mindeközben vízzel töltik fel a tavat.

A tavat, amely kiszáradt a nagy hőség idején,

és amely már szinte a sivatag másává vált,

kiszáradt növényekkel parányi szigetén.

Szomorúságuk által újra kizöldellnek a rétek,

szerte sarjad a friss fű és a természet éled,

előbb-utóbb a remények is visszatérnek.

Könnyeznek a felhők, az ősz vigasztalja őket,

ígéri, jól meglesznek majd egymás mellett,

és az élővilág végre kicsit hátradőlhet.

Színesednek a falevelek

Színesednek a falevelek, lassacskán közeleg az ősz,

a nyár fogta a kalapját és búcsút intett vele,

immár a forróság sem lesz olyan bősz.

Még vannak termések, melyek begyűjtésre várnak,

a kiskertekben és a termőföldeken egyaránt,

s odaköszönnek, az útra kelő nyárnak.

A gólyák Afrika felé repülnek, készülnek a fecskék,

s minden állat nyugodtabbá, békésebbé válik,

hisz érzik, pihentetőbbek már az esték.

Színesednek a falevelek, a természet újra átöltözik,

varázslatosabbá válnak a nappalok, s az éjek,

és a szeretet a szívekbe visszaköltözik.

Nyáron megy a tobzódás és a buli

Nyáron megy a tobzódás és a buli, forrnak a napok,

mindenfelé evés, ivás, zene, tánc, programok,

s jól érezhetik magukat kicsik, nagyok.

Nyáron megy a tobzódás és a buli, az ész meg távol,

s miközben testek vonaglanak szexre vágyva,

nem hiszik, a gonosz lesújthat bárhol.

A régi időkben is voltak nyarak

A régi időkben is voltak nyarak, ezt sokan megéltük,

nem égetett a Nap, nem gyilkolt a forró levegő,

és ez így is fog maradni, bízván reméltük.

Sajnos tévedtünk. Egyes körök beavatkoztak hamar,

módosítgatni kezdték még az időjárásunkat is,

és nem érdekelte őket, hogy ez kit is zavar.

Annak idején kint lehetett az ember, akár egész nap,

művelhette a kertjét, vagy élvezhette a strandot,

s tudta, hőgutát, bőrrákot, bizton nem kap.

Manapság nem számítanak az emberek, csakis a cél,

elhitetni a klímaváltozást és korlátozni mindent,

hiszen a gonosz ettől erőre, s új életre kél.

A régi időkben is voltak nyarak, ma már csak álmok,

volt szeretet, békesség, megértés, segítő támasz,

az idő tájt, a sors sem volt ily hitvány, s álnok.

Nyári alkony

Közeleg az este. A Nap pihenni készül,

aranyló sugaraiban minden megszépül.

A természet káprázatos színekbe öltözik,

az élőlények lelkébe nyugalom költözik.

Susognak a fák, az esti nyári szélben,

sokan sétálnak a parkban kéz a kézben.

A madarak még rovarokat gyűjtenek,

életük társához sosem lesznek hűtlenek.

Fiatal pár ölelkezve üldögél a padon,

remélik, életük útja összeér egy napon.

Csillog a szemük, miközben beszélnek,

az élettől minden jót és szépet remélnek.

Felállnak. Árnyékuk kísérőként tart velük,

séta közben olykor összekoccan a fejük.

Az alkony fénye betölti már az egész teret,

érzik, ez a pillanat szebb tán nem is lehet.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31