élet Archívum - 22 / 95 oldal

Mesevilágban élünk

Mesevilágban élünk az idők kezdete óta,

mese van bőven, a kínálat végtelen,

s míg hallgatjuk, ketyeg az óra.

Ketyeg monoton, kitartóan, s állandóan,

ám észre sem vesszük legtöbbször,

csak hallgatunk, igen kitartóan.

Minden népnek megvan a maga meséje,

s legyen az szép, jó, netalán drámai,

bármilyen is, tálcán rakják eléje.

A fáradt elme pedig nem is gondol erre,

és miközben figyel, mélán bambulva,

maga sem tudja, hova, vagy merre.

Mesevilágban élünk, s ott is fogunk élni,

és mindaddig, míg fel nem ébredünk,

ama világban fogunk remélni, félni.

Illúzió a nap minden perce

Illúzió a nap minden perce, az egész élet,

csupa hamisság és szemfényvesztés,

és ezt érzi minden józan lélek.

Érzik a lelkek azt a mélységes sötétséget,

amely elnyomja a szabadság létezését,

s mely veszélyezteti az emberiséget.

Illúzió a nap minden perce, s maga a lét,

a szeretet és a jóság csupán vágyálom,

nem kevesebb, a megmaradás a tét.

Élt valaha egy idős néni

Élt valaha egy idős néni, aki csak jót akart,

akinek hatalmas volt a szíve, s a lelke,

és aki soha, senkit nem zavart.

Aki mindig segített, ha az erejéből kitellett,

s aki képes volt betegen is támogatni,

a jó célért minden lehetőt kifejtett.

Aki imádta a családját, kicsiket, nagyokat,

számtalan tragédia árnyékát viselte,

de néhanap megélt jobb napokat.

Akit a szomszédai is kedveltek, s szerettek,

sokszor süteményeket is sütött nekik,

gyakorta pedig együtt nevettek.

Élt valaha egy idős néni, az emléke ragyog,

s fennen hirdeti az igazi szeretet erejét,

nélküle sokkal szürkébbek a napok.

Az igazi barátság kitart

Az igazi barátság kitart az utolsó percig,

kitart akkor is, ha már itt az alkony,

és az ereje a tiszta szívben rejlik.

Igen szorossá válik, ahogy múlik az idő,

minden perc és az összes tett érleli,

összeforr a múlt, a jelen, s a jövő.

Az igazi barátság kitart, míg csak élnek,

jóban és rosszban, örömben, bajban,

amíg átadják magukat a fénynek.

A régi idők győznek

A régi idők győznek az újabb idők fölött,

hiszen szebbek a múltbéli emlékeink,

s egy élettapasztalat rejlik emögött.

A régi idők győznek, az ifjúságunk kora,

mikor a szívünk reménnyel volt tele,

s mindezeket nem feledjük soha.

A végtelenbe vágyunk

A végtelenbe vágyunk, oda, ahová húz a szív,

és ahová jutunk mind, érdemeink szerint,

de addig a lelkünk kemény csatákat vív.

A végtelenbe vágyunk, ahol örökké élhetünk,

hol a tetteink önmagukért beszélnek majd,

és ahol kiderülhet, mi volt a végzetünk.

A pökhendi hörcsög

A pökhendi hörcsög hitte, hogy övé a mező,

s gőgösen tekintett minden más lényre,

beképzelte, mindig ő lesz a nyerő.

A pofazacskója állandóan tele volt búzával,

no meg kukoricával és más magvakkal,

nem is foglalkozott a társai bújával.

Neki csak önmaga számított, hisz ő a király,

a réteknek királya, a termőföldek ura,

s nem zavarhatta semmiféle viszály.

Az arroganciája hatalmas volt, felért az égig,

önteltsége által még félelmet sem érzett,

s eme tulajdonságait megőrizte végig.

Az elbizakodottsága már nem ismert határt,

nem csak éjjel, fényes nappal is kint járt,

és ezzel kivívta maga ellen a halált.

Egy szép őszi napon meglátta egy sasmadár,

amint alant, a fűszálak között álldogált,

s eztán már nem várt reá a fagyhalál.

A pökhendi hörcsög rövid élete így ért véget,

felfuvalkodottsága vele tűnt a semmibe,

s nem hatotta meg a hörcsög népet.

Szavakkal lehet hazudni

Szavakkal lehet hazudni és tettekkel bizonyítani,

érzelmekkel manipulálni, mindent letagadni,

s a jót a rosszal hasonlítani, viszonyítani.

Szavakkal lehet hazudni, s pont miattuk elbukni,

megtéveszteni könnyű, magyarázkodni nehéz,

az igazsághoz sok akadályon át lehet eljutni.

A harag soha nem tesz jót

A harag soha nem tesz jót, csak a lelket öli,

s elpusztítja az emberi kapcsolatokat is,

amikor a kését a barátságokba döfi.

A harag soha nem tesz jót, csupán rombol,

s még az egészséget is képes letérdeltetni,

miközben ész nélkül, esztelenül tombol.

A világ valódi arcát

A világ valódi arcát oly sokan nem ismerik,

mivel folyamatosan álarc takarja el azt,

s eme álarcról kérdezni sem merik.

Így halad előre, a régen megtervezett úton,

kopott és szakadt ruhájában bandukol,

miközben mereng a túl sötét múlton.

Megélt már számtalan borzalmat, háborút,

néhanap rátalált egy kevéske örömre is,

s még kérdéses, hová vezet e vándorút.

A világ nem érzi jól magát ilyen szerepben,

nem boldog, látva a történések folyamát,

ez így volt valaha, s most is, a jelenben.

A világ valódi arcát ritkán díszíti a mosoly,

örömmel lenne ő egy szebb, s jobb világ,

ha nem lenne az irányítói által fogoly.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31