borzalom Archívum - Kiss Gyula versei

A világ valódi arcát

A világ valódi arcát oly sokan nem ismerik,

mivel folyamatosan álarc takarja el azt,

s eme álarcról kérdezni sem merik.

Így halad előre, a régen megtervezett úton,

kopott és szakadt ruhájában bandukol,

miközben mereng a túl sötét múlton.

Megélt már számtalan borzalmat, háborút,

néhanap rátalált egy kevéske örömre is,

s még kérdéses, hová vezet e vándorút.

A világ nem érzi jól magát ilyen szerepben,

nem boldog, látva a történések folyamát,

ez így volt valaha, s most is, a jelenben.

A világ valódi arcát ritkán díszíti a mosoly,

örömmel lenne ő egy szebb, s jobb világ,

ha nem lenne az irányítói által fogoly.

A mennynek kapujáig meg kell járni a poklot

A mennynek kapujáig meg kell járni a poklot sokszor,

muszáj túlélni minden rosszat és borzalmasat,

miközben ez a tébolyult világ tombol.

A mennynek kapujáig meg kell járni a poklot ezerszer,

elviselni a kínokat, az igazságtalanságok sorát,

s eltűrni az aljasságokat nemegyszer.

A sötétség lelketlen szörnyei

A sötétség lelketlen szörnyei nem pihennek soha,

folyamatosan vadásznak, hisz telhetetlenek,

s az éjben nem látszik pusztításuk nyoma.

Pedig mindenfelé vértócsa jelzi, hogy ott voltak,

és sikeresen öltek, mert az étvágyuk óriási,

a tetteikről az ősidőkben is regék szóltak.

A sötétség lelketlen szörnyei rettegnek a fénytől,

föld alatti üregekben és odúkban lapítanak,

így védve magukat a Naptól, s a széltől.

A manipuláció világában

A manipuláció világában a borzalom rengeteg,

tetszés szerint tehetnek bármit, bárkivel,

s azután újabb rémségekbe kezdenek.

Folyamatosan adagolják a félelmet, a rettegést,

s miközben egyre gyarapszik a vagyonuk,

tökélyre fejlesztik a hazug tettetést.

Álnokságuk és gonoszságuk nem ismer határt,

lelkiismeretük nincs, becsületük szintúgy,

s tervszerűen osztogatják a halált.

A céltáblájuk közepén van felnőtt és gyermek,

idős, fiatal, férfi, nő, egészséges, elesett,

s minden élőnek ássák a vermet.

A manipuláció világában nem lesz nyugalom,

s nem lesz békesség, öröm, vidámság,

amíg a gonosz uralkodik a tudaton.

Amire nem lehet felkészülni

Amire nem lehet felkészülni, az a borzalom,

a rengeteg hazugság és a megfélemlítések,

s aminek a vége, egy csomó csonthalom.

Olyan hihetetlen ami ezután fog következni,

az egyszerű emberi elme felfogni képtelen,

minden gonosz ellenük akar szövetkezni.

Szinte érthetetlen, a hitetlenkedés mekkora,

mily könnyűszerrel manipulál a sötétség,

s milyen aljas is a háttérnek a rektora.

Amire nem lehet felkészülni, az a kínzó vég,

ami után nem marad egyetlen túlélő sem,

és senkinek nem ragyog fel többé az ég.

Milyen világban élnénk?

Milyen világban élnénk szívesen, örömmel, igazán,

egy irtózatos rémálomban, amely majd elpusztít,

s mely nem egyedüli a zsarnokság piacán?

Egy olyan borzalomban, ami most a létet fenyegeti,

és amely megöli mindazokat, akik élni akarnak,

s melyben erősen támadnak a gonosz seregei?

Milyen világban élnénk tovább a szokásos életünk,

olyanban, amiben béke, boldogság, egészség vár,

vagy amiben örök rabszolgaságban élhetünk?

Melyiket választanánk, az elnyomás tömény hadát,

vagy a szeretetet, a családot, a valódi igazságot,

és amelyben mindenki hallathatja a szavát?

Nincsenek szavak

Nincsenek szavak arra, ami a világon folyik,

fenyegetés, zsarolás és félelemben tartás,

mindaddig, amíg a nép el nem fogyik.

Hihetetlen gyorsasággal sötétedik már az ég,

dörög és villámlik a viharfelhők közepén,

s eme borzalom errefelé tart igen rég.

Hamarosan lesújt és kopog a jég mindenhol,

elbújni előle biza nehéz, szinte lehetetlen,

s felbukkanhat az időben mindenkor.

Nincsenek szavak erre a gonosz, sötét erőre,

amely igen kegyetlen, lélektelen, gyilkos,

s csak az összefogás menekíthet előle.

Fenyegetésből és zsarolásból

Fenyegetésből és zsarolásból állnak mostanság a napok,

ennek a borzalomnak szinte mindenki ki van téve,

s a következményét viselik a kicsik, s a nagyok.

Ijesztgetés, rémítgetés tölti be az életünk minden percét,

s nem lehet nyugodtan dolgozni, tanulni, szórakozni,

a bábok bármi áron végrehajtanák a gonosz tervét.

Nekik nem számít más, csak a pénz és a hatalom deleje,

a fizetett bérencek hosszú sora, a hazug médiaterror,

mindezek a sötétség igazi, gyilkos, s aljas ereje.

Fenyegetésből és zsarolásból készül számunkra a halál,

s nem mondanak le arról, hogy eltöröljék a létünket,

és győzni fognak, ha a fény új erőre nem talál.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30