A vastag bőr az arcon hasznos, ha fúj a szél,
ha tüzesen süt a Nap és ha túl kemény a tél.
Hasznos, hiszen mindig lepereg róla az eső,
ahogyan bármi más is, ez bizony tudvalevő.
A vastag bőr az arcon
Címke: eső
A nyár elköszönt
A nyár elköszönt. Fogta a kis batyuját és pá,
már indult is mosolyogva és integetve,
tudva, hogy máshol is várnak rá.
Hátranézve látta, ahogy megérkezett az ősz,
aki morcos arccal mérte végig a vidéket,
és sugárzott róla, mennyire bősz.
Amíg a nyár csupa szép dolgot vitt magával,
jó időt, üdülést és kerti partik emlékét,
addig az ősz nem bírt a bajával.
Hideg, heves széllel érkezett, no meg esővel,
villámlással köszönt be, félelmet keltve,
s lenyomta a vidámságot erővel.
A nyár elköszönt. Vígan fütyörészett, dalolt,
felnézve látta a vonuló madarak seregét,
és esténként a csillagokba karolt.
Könnyeznek a felhők
Könnyeznek a felhők, így siratják el a nyarat,
ily módon búcsúznak el tőle egy jó időre,
s mindeközben vízzel töltik fel a tavat.
A tavat, amely kiszáradt a nagy hőség idején,
és amely már szinte a sivatag másává vált,
kiszáradt növényekkel parányi szigetén.
Szomorúságuk által újra kizöldellnek a rétek,
szerte sarjad a friss fű és a természet éled,
előbb-utóbb a remények is visszatérnek.
Könnyeznek a felhők, az ősz vigasztalja őket,
ígéri, jól meglesznek majd egymás mellett,
és az élővilág végre kicsit hátradőlhet.
Nincs is jobb egy kis jégverésnél
Nincs is jobb egy kis jégverésnél, mindig jót tesz,
sikeresen szétveri a növényeket a földeken,
és bizony ezek után, termés nem lesz.
Az élővilág teljes egészének ugyanolyan jót tehet,
továbbá a háztetőknek és minden járműnek,
mindebből bizony jó, soha nem lehet.
Nincs is jobb egy kis jégverésnél, jöhet bármikor,
és biztosan sikert fog aratni, annyi kárt okoz,
az emberek sokasága, hiába is pánikol.
A rengeteg eső sem tudja elmosni
A rengeteg eső sem tudja elmosni a világnak szemetét,
és hiába van számtalan tiszta vizű patak, s folyó,
külön, egyik sem tudja megmutatni az erejét.
A szenny és a mocsok oly mértékben belepte a Földet,
hogy szinte alig lehet ép, érintetlen területre lelni,
a szutyok rég befedte a legtöbb hegyet, völgyet.
A rengeteg eső sem tudja elmosni az időknek a koszát,
már annyira beleivódott a legapróbb atomokba is,
s emiatt, rendkívül nehéz eltüntetni a nyomát.
Egy esős éjszakán
Egy esős éjszakán, amikor a Hold felhők mögé kerül,
s az emberek álmatlanul vergődnek ágyaikban,
rémisztő gondolatok sokasága kerül felül.
Eme gondolatok alaposan fel tudják kavarni a lelket,
s megrémítik a szívet is, mely szeretetre vágyik,
ám a mai időkben nyugalmat nem lelhet.
Egy esős éjszakán, amikor villámok cikáznak az égen,
s a félelem uralja az elméket, hogy mi történik,
mély érzések és vágyak születnek az éjben.
Siratja az eső a világot
Siratja az eső a világot, mert a pusztulását látja,
szomorú könnyei áztatják a vérző Földet,
s az emberiség a megmentőjét várja.
Ám hiába, az nem jön el és nem is fog segíteni,
a rettegő embereknek össze kell fogniuk,
mert mindenüket el fogják veszíteni.
Összefogás és szeretet nélkül esélyük sem lehet,
eltiporja őket a sötétség gonosz hatalma,
amely hiszi, velük bármit megtehet.
Siratja az eső a világot, s felidézi a szép múltat,
mikor a békesség virágai nyíltak a mezőn,
és az éjszakák nem a félelembe nyúltak.
Az ázott lepke
Az ázott lepke menekül a zuhogó eső elől,
de bármerre is próbál meg elsuhanni,
csak a vizet kapja mindenfelől.
Színpompás szárnyai oly nedvesek, fakók,
szárazon ragyog rajtuk a Nap fénye,
ám most egyszerű szélcsapók.
Az ázott lepke hazatart a virágok kertjébe,
s arról álmodozik, hogy alszik egy jót,
valamelyik tulipán kelyhében.
