Siratja az eső a világot

Siratja az eső a világot, mert a pusztulását látja,

szomorú könnyei áztatják a vérző Földet,

s az emberiség a megmentőjét várja.

 

Ám hiába, az nem jön el és nem is fog segíteni,

a rettegő embereknek össze kell fogniuk,

mert mindenüket el fogják veszíteni.

 

Összefogás és szeretet nélkül esélyük sem lehet,

eltiporja őket a sötétség gonosz hatalma,

amely hiszi, velük bármit megtehet.

 

Siratja az eső a világot, s felidézi a szép múltat,

mikor a békesség virágai nyíltak a mezőn,

és az éjszakák nem a félelembe nyúltak.

Az ázott lepke

Az ázott lepke menekül a zuhogó eső elől,

de bármerre is próbál meg elsuhanni,

csak a vizet kapja mindenfelől.

 

Színpompás szárnyai oly nedvesek, fakók,

szárazon ragyog rajtuk a Nap fénye,

ám most egyszerű szélcsapók.

 

Az ázott lepke hazatart a virágok kertjébe,

s arról álmodozik, hogy alszik egy jót,

valamelyik tulipán kelyhében.