hamisság Archívum - 2 / 3 oldal

Unalmas már ez a színdarab

Unalmas már ez a színdarab, unják is nagyon,

a nézőknek elege van, s fogy is a türelmük,

amit e darabra költöttek, az egy vagyon.

Mégis ugyanazt játsszák, más köntösbe bújva,

más színészekkel, de ugyanolyan rondán,

s a legelejétől hatalmas hasznot húzva.

A szponzorokat senki véleménye nem érdekli,

úgy vélik, ők egy szuper előadást terveztek,

s ez a mű mindenki csodálatát érdemli.

Unalmas már ez a színdarab, a közönség fújol,

újabban már megdobálják a színészeket is,

ám az sem számít, színre lépnek újból.

Aki pénzért megvehető

Aki pénzért megvehető, az annyit is ér,

nincs jelleme, nincs becsülete sem,

s még a létezéséért is pénzt kér.

Nem lehet megbízni benne semmikor,

hiszen gyakorta hazudik bárkinek,

és mindenkit folyvást megtipor.

Aki pénzért megvehető, az áruló mind,

bármikor képes hamis fordulatra,

s ennél alantasabb szint nincs.

Hőbörgő háborgók háborognak

Hőbörgő háborgók háborognak hamis hírek által,

a hamisságnak a héjái homályban tartják őket,

s már mennének is harcolni, kézzel-lábbal.

Hőbörgő háborgók háborognak háborús időkben,

és hörgő hatalmi tébolyban égve hadakoznak,

a hiszékenység a butasággal együtt időtlen.

A léleknek nincs szüksége

A léleknek nincs szüksége a bántásra, a semmire,

a rosszra, a sértegetésekre és a gonoszra,

hiszen azok nem visznek messzire.

Nincs szüksége az ármányra, s az irigységre soha,

ahogyan nincs a hamisságra, aljasságra sem,

mert azok nem vezetnek végül sehova.

A léleknek nincs szüksége hitegetésre, s ámításra,

van viszont szeretetre, boldogságra, örömre,

amelyek őt magát veszik számításba.

Sokan a saját szemüknek sem hisznek

Sokan a saját szemüknek sem hisznek, hiába néznek,

s hiába látják a valóságot újra, újból és újfent,

továbbra is kételkednek és tovább félnek.

A szívükhöz, a lelkükhöz, közelebb áll a mesék világa,

sokkal egyszerűbb szemeiket lehunyva álmodni,

és óhajaikat, fájdalmaikat kiáltani a világba.

Egyszerűbb nem elfogadni az igazságot és a tényeket,

sőt, megnyugtatóbb is, hisz nem jár bűntudattal,

ezen okból célszerű nem hallani a lényeget.

Sokan a saját szemüknek sem hisznek, nem is fognak,

mivel könnyebb letagadni a Napot is a kék égről,

mint elejét venni a hamisságnak, rossznak.

A szavak mögé bújnak

A szavak mögé bújnak a hazugok és a becstelenek,

mindazok, akiknek csalárd szándékai vannak,

s akik jónak látszanak, ám jellemtelenek.

A szavak mögé bújnak a hamisak, meg az álszentek,

kik igen mohók, s pénzért bármire kaphatóak,

számukra az élet és a világ csak lábjegyzet.

A mézesmadzag deleje

A mézesmadzag deleje sokszor túlontúl hatásos,

s amikor eme varázs végleg kiteljesedik,

a végeredmény legtöbbször halálos.

E madzag bűvkörébe vonzza azokat, akik vakok,

és lassan ható mérget csepegtet a füleikbe,

amitől aztán el is hiszik, hogy nagyok.

A mézesmadzag deleje hamis ígéretekkel csábít,

és igen ügyesen bájolja el az emberiséget,

minden értelmet, s józanságot elhárít.

Az emberiség agóniája

Az emberiség agóniája zajlik már jó ideje,

s bár a legtöbben nem tudják felfogni,

mindenkire hat a végzet hidege.

Mivel még mindig nem érzik, nem félnek,

s nem hisznek a saját szemüknek sem,

egy hamis álomvilágban élnek.

Bár lassan mindenük elvész, mégis bíznak,

és remélik, hogy mindez csupán álom,

a végén azonban keserűen sírnak.

Az emberiség agóniája a végéhez közeleg,

s ha nem kezdenek el küzdeni végre,

soha többé nem lesz legközelebb.

Az ego kalitkába zár

Az ego kalitkába zár és kiutat soha nem mutat,

megfertőzi az alapjában normális elmét is,

s e helyzetből menekvés után nem kutat.

Hiszi, hogy nem lehet más vélemény sohasem,

nem tűri el a bírálatot és mások állításait,

s bizonytalan, hogy mi is van odabent.

Nem fogadja el az igazságot, semmiképp, soha,

s ha netán kiderülne, hogy nem volt igaza,

akkor azt állítaná, ez nem más, csoda.

Az ego kalitkába zár, s önnönmagát védelmezi,

egyszerűen nem tűrhet semmiféle ellenállást,

miközben a hamis valóságot vélelmezi.

Alaptalanul reménykedve

Alaptalanul reménykedve várnak az emberek a jóra,

becsapva egymást és önmagukat ugyancsak,

mivel maguk is fogékonyak a hazug szóra.

Ezernyi ígéret, ármányos, furfangos, hamis hangok,

félrevezető szövegek, fenyegetések, zsarolás,

s majdan emberi csontokon taposó tankok.

Alaptalanul reménykedve, bizonytalanul és tétován,

az emberi elme olyannyira hiszékennyé vált,

meglátszik, hogy túl van már a fénykorán.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30