Saját alkotásaim
Alaptalanul reménykedve várnak az emberek a jóra,
becsapva egymást és önmagukat ugyancsak,
mivel maguk is fogékonyak a hazug szóra.
Ezernyi ígéret, ármányos, furfangos, hamis hangok,
félrevezető szövegek, fenyegetések, zsarolás,
s majdan emberi csontokon taposó tankok.
Alaptalanul reménykedve, bizonytalanul és tétován,
az emberi elme olyannyira hiszékennyé vált,
meglátszik, hogy túl van már a fénykorán.
Egy hazug világban élünk, egy sötét mocsárban,
ahol semmi és soha nem az, aminek látszik,
s a valóság hamar eltűnik a homályban.
Hamisított videók, s parancsra szerkesztett hírek,
folyamatos nyomás alatt tartó félelmek sora,
és a rettegéstől szinte lebénított szívek.
Kegyetlenség és könyörtelenség uralta emberek,
piciny, apró, síró gyermekek, aggódó szülők,
s egyre csak gyülekező sötét fellegek.
Egyre fogyó népesség, s elfogyó temetői helyek,
tervszerűen adagolt mérgező kotyvalékok,
és teljesen elgyötört, megsebzett lelkek.
Egy hazug világban élünk, s mind bele is fúlunk,
ha nem vesszük fel a harcot, de nagyon hamar,
elvész a jelenünk, a jövőnk és a múltunk.
Ármányos cselszövés uralja a napokat, s éjeket,
és elkábítja az elmét, megzavarja a tudatot,
meghamisítva a valódi, igaz tényeket.
Az emberek előtt ügyes manipulációk zajlanak,
és a média szennye terjeszti a hamisságokat,
s a nézők igazat biza keveset hallanak.
Megosztottság bűze terjeng, a félelem szárnyal,
dermesztő rettegés ijeszti halálra a népeket,
és leszámol az értelemmel, a vággyal.
Ármányos cselszövés rabláncán szenved az élet,
s gúzsba kötve próbál levegő után kapkodni,
érzi, a léte nem érhet ily ocsmány véget.
Égető hamisság tüze perzseli fel újabban a világot,
és nem hagy maga mögött élőt, csupán holtakat,
elpusztítja a legtöbb embert, állatot, s virágot.
A gonosz hazugságok armadája táplálja a lángokat,
s elhomályosítja az elméket, mérgezi a szíveket,
rárakva a lelkek maradékára az erős láncokat.
Hitvány aljadék, s fizetett bérencek szítják a tüzet,
s igyekeznek elérni a tökéletes engedelmességet,
befolyásolva az agyat, s megsüketítve a fület.
Égető hamisság árad szerte az erős hálózatok által,
megsemmisítve az értelem amúgy is kevés hadát,
miközben a bűneiért felelősséget nem vállal.
Mi végre élünk, ha szabadok úgyse lehetünk,
és nem választhatjuk meg a sorsunkat,
s ez ellen túl sokat nem is tehetünk?
Mi értelme lehet egy ilyesfajta torz világnak,
ahol nem számít a jó, s a becsület álom,
és nincs helye az értelmes vitáknak?
Miféle faj az ember, amely butít, öl, gyilkol,
mely nyomorba taszít és sokat harácsol,
miközben minden valóságot titkol?
Hol van az értelem, hol van a szeretet lángja,
hol a bátorság, a szív és a küzdeni tudás,
mindezeket majd az utókor bánja?
Hová tűnt az életösztön, a kitartás, s a féltés,
mi lesz a gyermekekkel és a jövőjükkel,
feltehető még egyáltalán az a kérdés?
Mi végre élünk, ha elbukunk, s ha veszítünk,
volt vajon értelme egyáltalán a létünknek,
vagy hamis dicsfényben feszítünk?
Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,
ezek uralják mostanában az egész világot,
s a szenvedő emberek fájó sóhajai.
Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,
teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,
s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.
Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,
s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,
a színfalak mögött folynak a tivornyák.
Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,
megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,
támad nemsokára a gonosz serege.
