Nyár végi nyugalom, pihentető percek, csend,
a nyüzsgés hónapjai után visszatérhet a rend.
Hallgatnak a madarak, tikkadtak a növények,
igyekeznek túlélni és megmaradni szegények.
Nyár végi nyugalom
Címke: túlélés
Amikor a tiszta víz felszínét
Amikor a tiszta víz felszínét a mocsok belepi,
és beborítja a sötét szenny, meg a méreg,
a friss oxigént a halaktól elveszi.
A halak fuldokolnak, s levegőért kapkodnak,
nem értik, mi történik, mi lett a vizükkel,
és az uszonyaikkal csapkodnak.
Ám hiába minden, egyre zavarosabb a vizük,
homályosul a látásuk, s fogy a reményük,
lassan elhal a túlélésbe vetett hitük.
Amikor a tiszta víz felszínét a mocsok belepi,
elvész a jövő és elvész a halak élettere is,
s ezért az élet már az esélyt temeti.
Az állatok igyekeznek megvédeni
Az állatok igyekeznek megvédeni a kis vackukat,
a fészküket, a kotorékukat és a területüket,
emiatt harcolnak, hallatva a hangjukat.
Óvják a kicsinyeiket, ápolják és gondozzák őket,
etetik, még ha önmaguknak nem is jut elég,
kiteszik a szívük, de nem mindig győznek.
Az állatok igyekeznek megvédeni önmaguk létét,
küzdenek kitartóan, nem úgy az emberek,
akik gyáván várják a létezésük végét.
Mire a lelkünk eléri a fényt
Mire a lelkünk eléri a fényt, rengeteget szenved,
és mialatt számtalan megpróbáltatást él túl,
megtanulja, jó, ha a jóságából nem enged.
Ha nem enged a rossznak, torznak, s gonosznak,
hitványnak, becstelennek, eleve romlottnak,
és nem hisz semmiféle hazug bolondnak.
Mire a lelkünk eléri a fényt, igen sokat tanulhat,
megtanulhatja, mi az igazság, mi is a valóság,
és többek között azt, miképpen javulhat.
Ha nem kellene ennünk
Ha nem kellene ennünk, sokkal jobb lenne a sorsunk,
hisz nem menne el annyi pénzünk élelmiszerre,
s ezáltal jóval egyszerűbb lenne a dolgunk.
Nem töltenénk el annyi időt bevásárlással és főzéssel,
több maradna a hobbira, a kedvenc dolgainkra,
s nem lenne gondunk a hiánnyal, bőséggel.
Ha nem kellene ennünk, teljesen más lenne ez a világ,
nyugodtabban, békésebben élnénk a napjainkat,
és nem a túlélésről szólnának csak az imák.
Szükség van a reményre
Szükség van a reményre, mindenkinek, mindenkor,
mivel nélküle oly álmatlanok a sötét éjszakák,
s felbukkanhat a balszerencse mindenhol.
Az élet igen sokszor kemény, rideg és biz kegyetlen,
rengeteg fájdalmat, csalódást, s bánatot okoz,
így szép álmok helyett, zavar van a fejekben.
Szükség van a reményre, talán jobban, mint valaha,
olyan időket él az emberiség, amely veszélyes,
s a reménytől, feléledhet a túlélés parazsa.
Megérkezett az ősz ismét
Megérkezett az ősz ismét, színes levelek hullanak,
az állatvilág buzgón, szorgosan gyűjtöget télre,
és bizony egyetlen percre sem nyugszanak.
Az élelmen múlik a túlélés, várakozásra nincs idő,
lesznek állatok, amelyeket elhagy a szerencse,
és közülük nem igen marad majd hírvivő.
Az emberek világa is hasonló, ott is fontos az étel,
s ők csupán máshogyan dolgozzák fel mindezt,
nem aggódnak emiatt, míg győzik pénzzel.
Ősszel, az egyik kedvenc ételük, a jól hízott kacsa,
mely megsütve ínycsiklandó, s igen finom étek,
és örülhet az, aki végre vihet belőlük haza.
Ám az utóbbi években mindig felüti a fejét valami,
s pont akkortájt, amikorra meghíznak a kacsák,
így pusztul el mindaz, ami hazai, s tanyasi.
Megérkezett az ősz ismét és beszürkülnek a napok,
a szél gonosz ereje süvöltve hozza el a hideget,
és borzonganak majd a kicsik és a nagyok.
Egymást kézen fogva
Egymást kézen fogva, könnyebb mindent túlélni,
elviselni a mindennapok terheit, ezt a világot,
s a félelmeken, a fájdalmakon túllépni.
Könnyebb megbirkózni a gondokkal, csalódással,
a veszteségek sorával, az igen nehéz sorssal,
és szembesülni a színtiszta valósággal.
Tisztább szívvel lehet szeretni, s őszintének lenni,
vidámabban megélni az élet számtalan percét,
és egy sikeresebb, boldogabb sorsért tenni.
Egymást kézen fogva, sokkal bátrabb is az ember,
nyugodtabb, meggondoltabb és segítőkészebb,
s ilyetén talán, emberibbé válhat egyszer.
Ketten indultak az élet útján
Ketten indultak az élet útján versengve,
két haver gondolta, megméretkezik,
s kihívták egymást versenyre.
A szabályok betartásával, vagy nélküle,
gyorsan nekikezdtek a küzdelemnek,
s lendületbe is jöttek szédülve.
Egyik akadályt győzték le a másik után,
éltette őket a siker, s az eredmények,
és hitték, egyikük sem puhány.
Eljött a nap, mikor az elágazáshoz értek,
s dönteniük kellett, jobbra, vagy balra,
eddig a percig oly sokat átéltek.
Itt végzetes próbára tette őket a sorsuk,
innen ugyanis már nem volt visszaút,
s mindketten tudták mi a dolguk.
Az egyiküknek sima út jutott táblákkal,
a másiknak göröngyös, gödrökkel,
s azokból pedig akadt százával.
Telt-múlt az idő, a nehézségek sora nőtt,
mindegyiküknek a sajátja számított,
s köréjük a végzet hálót szőtt.
A cél látótérbe került, mind a két pályán,
s az utolsó méterek voltak csak hátra,
ezt túl akarták élni bármi árán.
Ketten indultak az élet útján egykor rég,
ki a sima utat választotta, az elbukott,
ám a másikat megkímélte a vég.
Az összefogás ereje
Az összefogás ereje bizony hatalmas erőt adhat,
aki gyenge, elesett, vagy akár bizonytalan,
mások támogatásával új esélyt kaphat.
Az élővilágban számtalan példa akad minderre,
a méhek, a hangyák, a hiénakutyák csapata,
egymást segítve viszi az életét sikerre.
Közösen többre képesek és jobbak az esélyeik,
nagyobb biztonságban vannak az utódaik,
s együtt növelik a túlélésük esélyeit.
Az összefogás ereje sokat segíthet bajok idején,
és győzelemhez segítheti az embereket is,
amennyiben okulnak az állatok sikerén.
