Kihaló szeretet

Kihaló szeretet jellemzi e világot,

s naponta gyúlnak újabb viszályok.

Harag és gyűlölet uralja az embert,

mely nem ölel, inkább fog fegyvert.

 

Rettegés, félelem száll a levegőben,

pedig fekszenek elegen a temetőben.

Pánik, sunyi, alantas tervek sorozata,

minden rossznak van újabb fokozata.

 

A butaság sötét leple elfedi a lelket,

mely tehetetlen, s békét nem lelhet.

Sőt ki is hal nemsokára véglegesen,

még emléke sem marad névlegesen.

 

A magát nagyra tartó ember gyáva,

rideg lett, belül üres, ám jár a szája.

Zavaros emlékeiben magát sem érti,

s odáig jutott, hogy a valóságot kétli.

 

Kihaló szeretet, s könyörtelen idők,

már nem boldogok, s nem is dicsők.

Mindennek hamarosan így lesz vége,

ha a maradék értelem nem tér észre.

forest 52e2d2434f 1280

A gazdák és a juhaik

A gazdák és a juhaik együtt éltek egykor,

dús, zöldellő mezőkön vándoroltak,

s igen boldogak voltak ekkor.

 

A juhok között volt, fehér, fekete, s tarka,

dús gyapjúval rendelkező, tejet hozó,

s akadt, melynek letört a szarva.

 

Gyarapodtak, sokasodtak, túl sokan lettek,

s felemésztették a legelők legjavát,

legelészni bárhová is mentek.

 

Gazdáik eleinte gyönyörködtek a nyájban,

s örültek, hogy sokat hoznak nekik,

ezért etették őket hóban, sárban.

 

Ám biz sokkal nagyobb haszonra vágytak,

eldöntötték, hogy nekik ez mind jár,

s hihetetlenül kapzsivá váltak.

 

Tervük az lett, hogy lemészárolják mindet,

megnyúzzák, a bőreiket kicserzik,

csinálnak belőle ruhákat, inget.

 

Eljött az idő, a juhokat mind akolba zárták,

azok nem is bégettek félelmükben,

s valamennyien a véget várták.

 

Azon a napon a leölésüket meg is kezdték,

egyiküket a másik után rángatták ki,

s mindezt nagy örömmel tették.

 

A birkák rettegve bámulták egymás arcát,

s szemükben tükröződött a rémület,

mégis mind feladta a harcát.

 

A harcát, melyet a nyájuk el sem kezdett,

mert mindegyikük a másikukra várt,

s közben a kés torkot metszett.

 

Birkamód, némán, tág szemmel bámultak,

s míg a vérüket kifolyatták teljesen,

önmaguk gyávaságán ámultak.

 

A nyáj urai mind aranyra váltotta a juhait,

istenként ünnepeltek és dorbézoltak,

s eltörölték mások jogait.

 

A gazdák és a juhaik egy letűnt kor regéje,

talán nem is létezett igazán sohasem,

de belőle lett a világ meséje.

sheep, flock, flock of sheep

Birkanép

A juhok akolba zárva bégetnek,

mi történni fog velük nem értik,

sajnos már nem sokáig élhetnek,

ám végük közeledését nem érzik.

 

Meg vannak osztva egymás iránt,

nem ugyanúgy rágcsálják a füvet,

nem fogják fel a jó, helyes irányt,

pedig a halál gyorsan feléjük üget.

 

Birkamód, némán, tétovázva állnak,

nem érdekli őket az utódok hangja,

már csak a lemészárlásukra várnak,

nem számít, melyiknek mi a rangja.

 

Legyen az tarka, fekete, vagy fehér,

vastag gyapjújú, netán frissen nyírt,

a semmittevésük egy aláírással felér,

s nem fogják tudni továbbadni a hírt.

 

Az akol körül áll a gyilkosok sora,

a nyájon röhögve fenik a bárdokat,

a birkák ezt nem fogják érteni soha,

végleg elveszítik a szép juh álmokat.

 

Egyikük sem menekül, hiába remélt,

feleslegesen árulta el nyájbéli társát,

ostobaságuk fajuk kiirtásával is felér,

irántuk egyetlen birka sem érez hálát.

 

Dülledt szemű, levágott fejek tömege,

néma elmúlás, hörgés nélküli hangok,

nem hallatszik messze a szívek zöreje,

elég lesz a fejsze, nem kellenek tankok.

 

A birkanép önként átadja majd magát,

mind a másikat okolja, naivan, hiába,

a történelem nem hallja nyájuk szavát,

sorsukkal így nem szállhatnak vitába.

sheep, the flock, animals
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.