Kategória: versek

Csivitelve gyülekeznek a fecskék

Csivitelve gyülekeznek a fecskék, készülnek az útra,

érzik, hogy hamarosan megérkezik az ősz,

s indulniuk kell, a szívük ezt súgja.

 

Tavasszal visszatértek igazi honukba, kis hazánkba,

építettek új fészkeket, csinosítgatták a régit,

és szorgoskodtak, rovarokra vadászva.

 

Mikor eljött az idő, megkezdték a költési időszakot,

nagy igyekezettel nevelték kicsiny fiókáikat,

s erre kihasználtak minden pillanatot.

 

A fiatalok gyarapodtak szépen, öröm volt látni őket,

egy hónap múltán már képesek voltak repülni,

hiszen addigra, felnőtt méretűre nőttek.

 

Az első sikeres költést követően, jöhetett a második,

és megfelelő időjárási körülmények között,

a szülők meg sem álltak háromig.

 

Csivitelve gyülekeznek a fecskék, gyűjtögetik az erőt,

közös repüléseket tartanak és táplálkoznak,

mielőtt elhagynának erdőt, s mezőt.

swallows 2637187 1280

Mint csillogó gyémánt

Mint csillogó gyémánt, mely tündöklően szórja a fényét,

úgy képes ragyogni a tiszta, mély és igazi szeretet,

miközben átjárja az emberek szívét, s lényét.

 

Mint csillogó gyémánt, melynél nemesebb ékkő nincsen,

és melynek az értéke örök, olyan a valódi szeretet,

őszinte érzés, amelyben értékhatár sincsen.

ai generated 8613836 1280

Az emberek nem szeretik az igazságot

Az emberek nem szeretik az igazságot, mert az nagyon fáj,

inkább befogják a füleiket és lehunyják a szemeiket,

s úgy viselkednek, mint egy jól idomított nyáj.

 

Az emberek nem szeretik az igazságot, az felégeti a lelkük,

elveszi az életkedvüket és a reményeiket is egyaránt,

hiába érzi a valóságot valamennyi apró sejtjük.

flock of sheep 49667 1280

Virágos rétről dalolnak a madarak

Virágos rétről dalolnak a madarak, egy csodás tájról,

s miközben a Nap még szórja alkonyi aranyát,

ők csicseregve köszönnek el a nyártól.

 

Virágos rétről dalolnak a madarak, szeretnek itt élni,

szeretik a magyar tájat és szeretik ezt a hazát,

ide vágynak minden évben visszatérni.

ai generated 8699893 1280

Mi végre is jöttünk a világra

Mi végre is jöttünk a világra és vajon mi végre élünk,

mi lehet az értelme egyáltalán a létezésünknek,

s mi az oka annak, hogy állandóan félünk?

 

Hogyan válhatott az ismert világ urává az emberi faj,

s miként hihette el magáról, hogy ő a világ közepe,

miközben maga a léte is, iszonyúan nagy baj?

 

Miért tűri el a nép, hogy az elit bármit megtehessen,

bármit elérjen, megkaphasson, s uralkodhasson,

és minden jóravaló embert megvethessen?

 

Meddig elviselhetőek a háborúk, a pusztítások sora,

az igazságtalanság, a kegyetlenség, s a gonoszság,

meglehet, hogy ennek nem lesz vége soha?

 

Miféle dolog eltűrni a sok megaláztatást, a szégyent,

mindazt, ami csak szenvedést okoz és meggyaláz,

s igyekszik elfeledtetni az elképzelt édent?

 

Mi végre is jöttünk a világra, mi értelme a létünknek,

erre születtünk, szenvedésre, kiszolgáltatottságra,

ez megfelel nekünk, az érzékeny lényünknek?

machine learning 5806811 960 720

Esténként a tisztáson

Esténként a tisztáson feltűnik a remény lámpája,

a benne lévő gyertya lángja varázserővel bír,

és új lehetőséget kínál az élővilág számára.

 

Egy csodásabb jövőt, egy szebb, békésebb világot,

élhetőbb életet és sokkalta több szeretetet,

tiszta levegőt, erdőt, mezőt, sok virágot.

 

Ez a lámpa magához vonzza a jóra vágyó lelkeket,

akik apró fényekként jelennek meg körülötte,

és érzik, számukra az éj csodát rejteget.

 

Esténként a tisztáson felvillannak az apró fények,

mint milliónyi drágakő, oly ékesen ragyognak,

s eközben békésen alszanak az erdei lények.

night 3078326 1280

Amikor még fiatal az ember

Amikor még fiatal az ember, mindent másképpen lát,

van ereje, gyors, ruganyos, az elméje szárnyal,

és meg tudja különböztetni bokortól a fát.

 

Később ez változik, már nem olyan rózsásak a napok,

gyakorta gyötri a fáradtság, túlontúl elfoglalt,

és idegesítik mind a kicsik, mind a nagyok.

 

Majd eljön az idő, amikor lassúbb lesz, lomha, unott,

megjelennek az arcán a ráncok, beteggé válik,

és szomorúan látja, hogy bizony idáig jutott.

 

Amikor még fiatal az ember, nem akarja látni a véget,

nem hiszi el, mennyire el fog kopni a teste, lelke,

és mennyire keserűvé válik egyszer evégett.

ai generated 8975519 1280

Útra készülnek a gólyák

Útra készülnek a gólyák és sok más egyéb madár,

a fecskék, a darvak, és a fülemülék is mennek,

s hosszú útjuk során, nincs számukra határ.

 

Itt voltak tavasz óta, itt éltek és itt is szaporodtak,

szorgosan nevelték a fiókáikat nap, mint nap,

s kis hazánk területén szépen gyarapodtak.

 

Útra készülnek a gólyák, s elköszönnek egy időre,

szeretik ezt a hont, ezt a hazát, a szülőhelyüket,

és reméljük, találkozni fogunk velük jövőre.

storks 3447603 1280

Nem csupán fegyverekkel ölnek

Nem csupán fegyverekkel ölnek, más módok is vannak,

irányított időjárás és hőség, amely a termést kiégeti,

s egyre több teher, amiket az emberekre raknak.

 

Hazugságok, amelyekkel mérgezik az elmét és az életet,

mikkel gyűlöletet szítanak, egymás ellen fordítanak,

s melyekkel eltitkolják az igazságot, a lényeget.

 

Mérgek, miket be akarnak adni erőszakkal, bármi áron,

és amikkel alaposan megritkíthatják az emberiséget,

s a maradékot úgy tartják, mint a kutyát láncon.

 

Nem csupán fegyverekkel ölnek, az értelmet is megölik,

hisz az a sötét erők számára túlontúl veszélyes lehet,

és éppen ezért, már a kisgyermekkorban kiölik.

corn 1263440 1280

Aki harc nélkül feladja

Aki harc nélkül feladja, az elpusztul remény nélkül,

ha nem küzd meg a szabadságáért, s az életéért,

semmiféle kegyelmet nem is érdemel végül.

 

Aki harc nélkül feladja, az a saját sírját meg is ássa,

önmaga okozza a végzetét, mert gyáván térdel,

és mindeközben a lelkét a szégyen rágja.

 

Aki harc nélkül feladja, az elveszít mindent, örökre,

s az utolsó percben jön rá, hogy a népe is így jár,

még él, de már keselyűk köröznek fölötte.

warrior 8769534 1280