Mosolyog a hóhér, miközben a bárdot élezi,
s mikor lesújt vele, az üres lelke is kacag,
önmagát már-már istennek képzeli.
Nem sajnál senkit, megvet minden embert,
gyűlöli az igazságot és az országa népét,
s vérszemmel kezdi az összes reggelt.
Mosolyog a hóhér, gúnyos arccal néz körbe,
élvezi az átmeneti hatalmát mások fölött,
végül ő is odakerül ahová való, a földbe.
