Saját alkotásaim
Az emberek nem szeretik az igazságot, mert az nagyon fáj,
inkább befogják a füleiket és lehunyják a szemeiket,
s úgy viselkednek, mint egy jól idomított nyáj.
Az emberek nem szeretik az igazságot, az felégeti a lelkük,
elveszi az életkedvüket és a reményeiket is egyaránt,
hiába érzi a valóságot valamennyi apró sejtjük.
Az édesből is lehet keserű, ha az élet azzá teszi,
és gyakorta nyomorgatva a lelkek sokaságát,
az emberek maradék életkedvét is elveszi.
Az édesből is lehet keserű és méreggé is válhat,
méreggé, amely átitatja valamennyi percet,
s teret adhat a fájdalomnak, gyásznak.
A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,
holott mindenki nagyon érzi a hiányát,
s biz ez hozná az életkedvet vissza.
Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,
élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,
a jóhoz néha ez is elég csupán.
Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,
beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,
elűzve a sötét gonosznak a bűzét.
A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,
támogatja az egészséget, örömmel tölt el,
s általa bárki igazi békét lelhet.
