Saját alkotásaim
A hideg hó alatt ott lapul az új élet csírája,
és várja a tavaszt, a szebb időkre pihen,
még nincs koszorú a remény sírjára.
A hideg hó alatt ott lapul jóság, a szeretet,
ott alszanak a vágyak és a szép álmok is,
s ott pihenik ki a fájdalmas sebeket.
Hideg téli éjszakán, amikor a csend a körútját járja,
és hófehér takaró lepi be az utcákat, tereket,
nyugalom telepszik az alvókra, a tájra.
Hideg téli éjszakán, amikor még a szél sem mozdul,
s a fák ágain pihennek a mosolygó hópelyhek,
az estét eme csodás látvány ejti foglyul.
Lehullott a hó, fehérbe borult a táj, a bokrok, a fák,
a hegyek, a völgyek, s a nemrég virágos rétek,
a városok, falvak, tanyák, a mocsaras láp.
Lehullott a hó, fehérbe borult a táj, beköszönt a tél,
a szél fúj, az állat és növényvilág pihenőre tér,
s a téli mesék sokasága újfent életre kél.
Lehullott a hó, fehérbe borult a táj, az este kacsint,
felragyogtak a csillagok, a Hold útjára indult,
és nyugalom, békesség honol odakint.
Színes falevelek borítják a tájat, ragyog az őszi Nap,
csodálatosan kék az ég, a felhők pihennek,
és a békességből az élet ízelítőt kap.
Színes falevelek borítják a tájat, a szellő sem suhan,
varázslatos csend és nyugalom honol szerte,
hamarosan, este, minden álomba zuhan.
Beragyogta a Nap az őszi eget, enyhe szellő fújdogált,
a bárányfelhők mind szabadnapot kaptak mára,
és az erdő fái között hűs patak csordogált.
Eme patakhoz sok állat járt inni, reggel, délben, este,
mindegyikőjük igen óvatosan közeledett, figyelt,
s ivás közben a menekülési lehetőséget leste.
Beragyogta a Nap az őszi eget, fent madarak szálltak,
hangjuk messze hallatszott, miközben vonultak,
s odafentről egy békés és nyugodt tájat láttak.
A Nap aranyló sugarai végigcirógatják a tájat,
a hegyeket, a völgyeket, a csobogó patakot,
a mezőt, a bokrokat és a susogó fákat.
Megcsiklandozzák a kék égen játszó felhőket,
a legelésző őzeket, szarvasokat, nyulakat,
a szaladgálókat és fű között fekvőket.
A Nap aranyló sugarai kicsit elfáradtak mára,
még gyönyörködnek a színes falevelekben,
mielőtt bealkonyul és jön az esti pára.
Virágos rétről dalolnak a madarak, egy csodás tájról,
s miközben a Nap még szórja alkonyi aranyát,
ők csicseregve köszönnek el a nyártól.
Virágos rétről dalolnak a madarak, szeretnek itt élni,
szeretik a magyar tájat és szeretik ezt a hazát,
ide vágynak minden évben visszatérni.
Őszi táj és nyugalom, színes levelek a fákon,
az élővilág apraja és nagyja szorgoskodik,
s a békesség megpihen ezen a tájon.
A völgyben patak csordogál, a réten virágok,
nyulak szaladnak játszadozva mindenfelé,
s a tenger felől felbukkantak a sirályok.
Őzek legelnek, készülnek a hideg, zord télre,
a közelükben róka oson a bokrok között,
s reméli, egy állat sem veszi észre.
A magasban réti sas száll, átszelve a vidéket,
a pockok és az egerek is a kedvére valók,
tavasszal pedig imádja a fácáncsibéket.
A hegyek irányából néhány varjú is ideszáll,
s mély hangon károgva üzenik társaiknak,
a számukra egy elhullott tetem az ideál.
Őszi táj és nyugalom, cirógat a Nap melege,
s miközben enyhe szellő suhan a távolba,
alvásra készülődik az állatok serege.
Varázslatos a nyugalom e mesebeli tájon,
s harmatcseppek csillognak a sok faágon.
Mint apró gyémántok a füvön villódznak,
a rét zöldjében színes bogarak birkóznak.
Patak csörgedezik a magas hegylánc felől,
és a halak közül a leggyorsabb úszik elöl.
A bokrok rejtekében vadnyulak pihennek,
sokat szaladgáltak ma már, ezért pihegnek.
Őzek csapata legelészik alant a völgyben,
ürge és pocokjáratok találhatók a földben.
A magasban sas repül a békés vidék fölött,
s vadmalacok játszanak az erdő fái között.
Kotoréka előtt kicsiny utódait eteti a róka,
szépen növekednek, náluk gyakori a móka.
A vadmacska a turbékoló gerlepárt figyeli,
s most a szép, csíkos, nyári bundáját viseli.
Varázslatos a nyugalom, pazar az élővilág,
s körös-körül nyílik a sok gyönyörű virág.
Bárányfelhők suhannak tova a kékségben,
azután eltűnnek a Nap lenyugvó fényében.
A nyugalom színtere a zöld mezők világa,
hol folyvást nyílik a rétnek sokféle virága.
Méhek zümmögnek a virágszirmok fölött,
s apró hangyák sétálnak a fűszálak között.
A fürge gyíkok sütkéreznek egy kő tetején,
s kifekszenek oda már korán, a nap elején.
A csörgedező patak a halak kedvelt helye,
ott jól érzik magukat, rovarlárvákkal telve.
Énekes madarak hangja hallatszik a fákon,
dalukkal jelzik az örömüket télen, nyáron.
A hangjuk a párválasztásban is sokat segít,
minden kis madár lelke igen szép, s szelíd.
A jó magas fűben vadnyulak ugrándoznak,
sokat játszanak, s biz vidáman futkároznak.
A közeli erdőből idejárnak az őzek legelni,
a dús, erős fűszálakat kissé nehéz lenyelni.
A nyugalom színtere ez a gyönyörű vidék,
sok kis állat jár le a patakhoz, hogy igyék.
Pazar ez a táj, s csodás, varázslatos a hely,
ahol az élőlények sokasága védelmet nyer.
