világ Archívum - 36 / 67 oldal

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, sokan alszanak,

pihennek a törpök, a tündék, a manók, s az óriások,

és így, behunyt szemmel, semmitől nem tartanak.

Mély álomban pihen a sok király, no meg a sok hercegnő,

a hős lovagok sem küzdenek a hétfejű sárkánnyal,

és ez a csend mindenfelé, szinte már dermesztő.

Csipkerózsika, Hófehérke, Piroska, mind tétlenül várnak,

ahogy vár a rokka, a mérgezett alma és a farkas is,

miközben a fejük felett, sötét felhők szállnak.

Valamennyi mesealak kiesett a szerepéből, s tanácstalan,

kábák a bűbájtól, a nekik beadott mézes méregtől,

amely a számukra, egyáltalán nem hatástalan.

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, s lehűl a levegő,

a gonosz varázs erősen hat és hamarosan villámlik,

végül e szép világból nem lesz más, csak temető.

Miközben az emberek gyanútlanok

Miközben az emberek gyanútlanok és teszik a dolgukat,

s igyekeznek helytállni a nehéz mindennapokban,

nem látható erők, megírják a végső sorsukat.

A megkérdezésük nélkül döntenek az életről, s halálról,

arról, hogy mikor, mitől szenvedjenek, rettegjenek,

és káoszt teremtenek, a gonosz legjavából.

Mágiájukkal behatárolják az életteret, elvéve a reményt,

elvakítják a tisztán látó szemeket és gúzsba kötnek,

s nem hagynak egyáltalán, semmiféle esélyt.

Miközben az emberek gyanútlanok, nem hiszik a véget,

egyszerűen nem fogják fel, mily veszélyben vannak,

és elutasítanak minden jó, értelmes érvet.

Mikor esik már le az a labda

Mikor esik már le az a labda, amelynek a neve, végzet,

és amely az egész emberiség fölött pattog szerte,

s mely kíméletet soha, de soha nem érzett?

Azok, akik feldobták a magasba egykor, nem láthatók,

hogy lehetséges mindez, s miért is történhet meg,

csak nem manipulálták a mondanivalót?

Vagy talán elfelejtették közölni a halandók tömegével,

egyszerűen lényegtelenné vált a kiirtásnak módja,

s beetették a népeket, a jóság szövegével?

Milyen jogon dönthet bárki is, bárki létéről, haláláról,

a mindennapjairól, a családjáról, az érzelmeiről,

s vajon mennyit nyerhet mások halálából?

Hogyan tudták ennyire elbutítani ezt az egész világot,

s miképpen válhatott az értelem, sötét ürességé,

elhervasztva a jót és mindenféle virágot?

Mikor esik már le az a labda és utoljára mikor pattan,

lehetséges az, hogy eme világ teljesen bolond lett,

és a megtévesztésekbe végül belezakkan?

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt, a halálát akarta,

nem bírta elviselni a jótékony hatásait sohasem,

és minden tudása, tette, bántotta, zavarta.

Zavarta, hogy az emberek szerették és nagyon várták,

hiszen általa lettek boldogabbak, s vidámabbak,

sőt, azt is fájlalta, ha felkapcsolták a lámpát.

A fény jelképezi az értelmet, a reményt meg az esélyt,

szeretettel tölti fel a lelkeket, megnyugvást adhat,

s igyekszik elhárítani az ármányt, a veszélyt.

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt és gyűlölni fogja,

nem bírja elviselni a ragyogását, s az éltető erejét,

ezen okból önmaga lesz, saját maga foglya.

Az embereknek nem bántani kellene egymást

Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,

és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,

hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.

Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,

a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,

így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.

Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,

segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,

és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.

Amíg lecsukva maradnak a szemek

Amíg lecsukva maradnak a szemek, addig nem látnak,

nem látják a Napot az égen, a Holdat az éjben,

s azt sem, mi történik, lesz-e még másnap.

Amíg lecsukva maradnak a szemek, nem látják a fényt,

s így nem láthatnak kiutat sem a mély sötétből,

elfogadnak minden hazugságot, mint tényt.

Az emberi értelem lassan alulmarad

Az emberi értelem lassan alulmarad ezen a világon,

főképpen, mivel a butulása igen gyorsan halad,

és látszólag nem változtat ezen az irányon.

A mesterséges intelligencia viszont nagyon fejlődik,

testet ölt, képeket készít, könyveket ír és beszél,

s a szellem immár nem a palackban rejtőzik.

Az emberi értelem lassan alulmarad, bizony hamar,

nem tud lépést tartani a technika fejlődésével,

s számára a citrom egyre savanyúbb, fanyar.

Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet

Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet sokszor,

a szép álmok ideje igen hamar lejár és eltűnik,

hisz a sors legtöbbször, nem a jóra voksol.

Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet, vakítva,

és sikereket, dicsőséget vetítenek az ember elé,

ám mindezeket az ébredés, a sárba taszítja.

Az emberek békésen megférnének a világon

Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,

ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,

és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.

Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,

és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,

ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.

Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,

amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,

és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.

Madárének hangja száll a széllel

Madárének hangja száll a széllel a távolba, messze,

ezek a csilingelő dallamok bejárják a vidéket,

és hallhatóak minden reggel, no meg este.

Madárének hangja száll a széllel, nagyon vidáman,

változatos hangon hívják párjukat a madarak,

s boldogan élik az életüket, eme világban.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30